Még mindig a cellában voltam egyedül de most lépteket hallottam, egy farkas lépteit. Idegen volt a szaga, mégis kicsit ismerős.

Vini: Mi van kicsike eltévedtél?

Réka: Vini! Annyira örülök neked barátom. - mondtam meglönnyebbülten és hálálkodva hogy életben van.

Vini: Hmm... látom nem tudod ki vagyok igazából... - mondta és leült velem szembe kihúzva magát.

Réka: Mm... mi... miről beszélsz Vini, én vagyok az, Réka. A legjobb barátnőd.

Vini: Tisztellek téged Réka, bevallom tényleg barátok lettünk, de nem vagyunk egy szinten. Kölyök.

Réka: Te nem Vini vagy. Ő sosem beszélne így... Vinii! Viniii! - kiáltottam kétségbeesetten.

Vini: Fejezd már be! - morogta dühösen és rávágott a rácsra, hogy elhalgattasson és lenyugtasson.

Vini: Sosem voltam az akit te visszavársz Réka. Fogadd el, ez csak egy csel volt hogy idehozzalak. De ha így állsz hozzá nincs szükségem arra a nyafogós kölyökre akivé váltál! Egy álom világot akarsz visszakapni ami soha nem is létezett! - kiáltotta dühösen. - Királynő vagyok, fogadd el és ha jót akarsz a családodnak azt teszed amit mondok. - morogta vérfagyasztó szemekkel és kiviharzott a tömlöc bejáratán, de még utoljára visszafordult és így szólt: Hidd el, én csak jót akarok neked. - sóhajtott és elment.

Elsírtam magam, nem tudtam pontosan mitörtént, képtelen voltam felfogni.

Dani: Ah. Nem tudom mit beszéltetek anyámmal de rendesen felhúzta magát. Alíg tudtam lenyugtatni.

Réka: Menj innen. - motyogtam sírva. - Nem akarok most senkit látni.

Dani oda jött hozzám és lenyalta a könnyeimet az arcomról. Hozzámbújt ami igazából jól esett.

Megöleltem Danit jó szorosan és a bundájába sírtam magam.

Dani nem mozdult. Hagyta hogy rajta sírjam álomba magam és még azután is ott maradt, miután elaludtam.

Réka: Legalább te még nem változtál meg. - motyogtam álmomban és csak mégjobban megöleltem Danit.

Dani mosolyogva megnyalta az arcom.

Másnap reggel.

Már a nap is fönt volt mire Réka felébredt, persze ő ebből nem látott semmit, mert a tömlöcbe volt.

Dani: Anya, nem lehetne, hogy kicsit elengedjük Rékát? Szüksége lenne egy kis szabadságra. - suttogta   még mindig Réka szorításában.

Réka: Ásítottam egyet és nyújtózkodtam, majd újra hozzábújtam Danihoz. - Hmmmm...

Vini: Nem nagyon akarod elengedni mi?

Ingadtam a fejem.

Réka: Nem.

Vini: Ah, jól van gyere, de ne szökj el. Visszaadom egy kicsit az erődet hogy farkas tudj lenni.

Dani: Anya, ha átváltozik és ő az... - kezdte.

Vini: Apád lefogja csapni? Tudom. Ezért nem lesz gyenge. Ha eljön az idő úgyis megtudjuk hogy beigazolódik-e a tervem.

</>

Este kivezettek engem a holdfényre és visszaadták az erőm egy kis százalékát.

Dani: Na, akkor mehetünk hercegnő? - kérdezte mosolyogva miután átváltoztam.

Réka: Igen, Dani. - válaszoltam én is mosolyogva.