Igen, tudtam nagyon jól hogy anyám és a nővéreim mit mondtak de hát ki nem szereti néha megszegni a szabályokat? Most úgy komolyan.

Vini: Réka állj meg. Tudod, hogy az anyukád és a nővéreid mit mondanak.

Réka: Vini, ha nem akarod ne gyere velem barátnőm. Nem akarlak téged is belekeverni, hisz a legjobb barátnőm vagy. De én felakarom kutatni az arany erdőt és megakarom tudni, hogy mi lett azokkal a katonákkal akik tőlünk soha nem tértek vissza.

Vini: Ah jól van veled megyek, mert a barátnőm vagy és tudom mire gondolsz Réka. Mi vagyunk így együtt a legjobb harcosok. Kizárt, hogy leverjenek minket.

Mikor elértünk a sötét erdő határához mind a ketten átváltoztunk farkassá és úgy folytattuk tovább az utat a határig.

</>

Mikor elértünk az erdő széléhez és a határt jelző égszínkék tiszta vizű folyóhoz egymásra néztünk.

Réka: Kész vagy? - kérdeztem tőle aggódva.

Vini: Veled mindig Réka. Derítsük ki a titkot. - feleli és átugrik a folyó túlpartjára.

Elmosolyodtam, hogy ilyen bátor és segítőkész, de azért aggódtam is érte. Vettem egy mély lélegzetet és én is átugrottam a folyót.

Réka: Menjünk, de csak halkan. - mondtam suttogva.

Vini: Szerintem először változzunk vissza emberré, úgy jobban bele olvadunk ebbe a környezetbe.

Nem mond butaságot. Olyan fényesség van itt, hogy így egyébként is világítana a bundánk a fényben.

Réka: Jó ötlet. - suttogom vissza és egy bokorba berohanva, - hogy kicsit elrejtőzzünk. - visszaváltoztunk.

Ahogy mentünk beljebb az erdőben, csicseregtek a madarak és minden olyan békésnek tűnt. Itt tudtunk volna maradni örökre. De ez a idilli kép sajnos csakhamar szerte foszlott.

Rév: Grrrrrrrr kik vagytok? - kérdezte dühösen morogva egy arany szőrű farkas.

Erre a kérdésre a semmiből egyszerre csak a fák lombjai közül leugrott egy kisebb falka és körbevettek.

Réka: Honnan veszitek hogy ellenségek vagyunk? - kérdeztem nyugodtan.

Rév: Nem vagyunk hülyék kislány. Ne is próbálj meg kamuzni, látjuk a jeleteket és a ruhátok sem olyan mint nekünk. - morgott a nőstény farkas.

Finka: Rév mit csináljunk velük? - kérdezte mögöttünk egy másik.

Rév: Foglyátok el őket, és a hercegnő kíséretét változtassátok át. - vigyorogta gonoszul.

Átváltoztunk farkassá, de egyből megmerevedtünk, mint a kövek

Réka: Mmm... mit csináltatok velünk görények? - kérdeztem értetlenül és próbáltam megmozdulni. Szerencsére a szánk nem fagyott le de a testünk igen.

Rév: Óh, ne aggódj ez csak a mágneses mező a talajban. Elszívta a sötét energiátokat és nem tudtok mozogni tőle. - mondta és visszaváltozott.

Arany és kék színű volt a ruhája, ilyen kék csíkok voltak benne. A retikülös táskájából, ami szintén kék volt. Elővett egy arany kavicsot és Vinihez érintette.

Vini: Áhhh! - sikított fel és lassan kezdte mindenét elönteni az arany, én csak rémülten néztem.

Réka: Vini, neee! - kiáltottam dühösen és morogva próbáltam kiszabadulni a mágneses börtönből.

Nem hittem a szememnek. Vini ismét próbált kiszabadulni, és lassan feloldódott, de amikor rámnézett olyan gyilkos tekintete volt hogy új kékes-vöröses színű szemével szinte megfagyott bennem a vér olyan dühvel találtam szemben magam.

Réka: M... mmmm... - nyeltem egyet. - Mit csináltatok vele? - kérdeztem és úgy éreztem magam, mint egy kis kölyök a vadászok között.

Hírtelen megértettem, hogy mi is történt a felderítőinkkel, amitől csak mégjobban megrémültem.