Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

8.fejezet/ Ugrás

Attila

Anyámék teljesen lesokkoltak mikor az igazi apámmal jöttünk haza.

- Te mégis mit keresel itt Rafael? - Kérdezte anyám rémülten. 

- Nagyobb a baj, mint képzeltük. - Szólt Rafael. 

- Rody egy Ősi Vérfarkas, Attila egy Orákulum-Vámpír a többit majd később. - Közölte Hanna. 

Apámnak könnyek gyűltek a szemébe. Odamentem hozzá és megmondtam neki, hogy mindig ő lesz az apám. Nem kell biológiainak lennie hozzá. 

- Nincs időnk erre. - Szólt ránk Rody.

- Ha egyszer hazaérünk majd megbeszéljük ezt az egészet. - Mondtam végül. 

- Hova mentek? - Anyám már csak kapkodta a szavakat.

Egymásra néztünk Rody-val.

- Kiállunk magunkért és harcolni fogunk. Szövetségeseket fogunk szerezni. - Mondta végül Rody.

- Én egyedül megyek a saját utamon. - Rody kidülledt szemekkel nézett rám. - Ne is kezdd el. Pár napról van szó, és 80% az esélye, hogy sikeres lesz. 

- Nem foglak egyedül hagyni. 1 órája is majdnem megölted magad. 

- Az sem az én hibám volt. Nagy részben.

- Nem mész egyedül sehova. - Rody nagyon eltökélt. 

- Te mész Rafaellel, én pedig egyedül. Ha utánam jössz bármi történjék... 

- Igen? Folytasd. 

- Végeztünk egymással. 

Rody arca teljesen elsápadt. Azonnal kiment a helységből. Gondoltam rá, hogy utána megyek, de Hanna szakította meg a fantáziámat. 

- És én kivel megyek? 

- Te itthon maradsz anyáékkal. Nem fogok vitát nyitni. 

- Hogy is képzelted, hogy te is mehetsz?! - Mondta anyám fennhangon. 

Hanna egy rosszalló pillantás után felment a szobájába. 

- Athillum hova fogsz menni? - Kérdezte Rafael. 

- Hívj a rendes nevemen. Attila. 

- Számomra mindig Athillum maradsz. A fiam. 

Ennél a pontnál legszívesebben megint belelőttem volna pár nyilat. Inkább elmentem Rody után. 

Ugyanott ült, ahol reggel feküdtünk egymás mellett. Leültem mellé. 

- Tudod, hogy nem úgy értettem. 

- Tudom. - Nem nézett rám miközben ezt mondta.

- Nem néznél rám miközben hozzám beszélsz? - Kérdeztem.

- Nem tudok. - Túlságosan is beletiportam a lelkébe... Nem úgy gondoltam. 

Közelebb húzódtam hozzá. A fejemet a jobb vállára tettem, és körbeöleltem a jobb kezét. 

- Szeretlek.

- Én is szeretlek. - Ekkor már rám nézett, kaptam az alkalmon és a számat az övére tapasztottam. Azt hiszem az elején elakart lökni, de meggondolta magát. A bal kezével most már nem támaszkodott, hanem a hátam közepét nyomva magához húzott szorosabban. 

- Hova fogsz menni? - Kérdezte, miután elszakadtunk egymástól. 

- Elmegyek az igazi anyámhoz. 

- A Szirénekhez? Te normális vagy? Ráadásul anyád már halott... Öngyilkosság lenne.

- Szerintem anyám még él. Érzem, hogy valahol van és nem halt meg. Vikit is elhívom, biztos igent mond. Rafael közben Michael-el, Viki apjával fogja a Szeráf ügyet intézni. 

- Hát jó. Bízok bennetek. 

- Te mit fogsz addig csinálni? Ne csinálj semmi meggondolatlant... 

- Szoktam olyat? Csupán a pokolt látogatom meg. Voltam már ott párszor. 

Azt hittem nem jól hallok. 

- A pokolba mész?!

- A Szeráfok ellenfelei a gonoszok, rosszak. A sötétség hordozói. Megkeresem a leggonoszabbakat aztán lesz ami lesz. Régen én sem voltam egy rendes fiú, biztos szót tudok majd velük érteni. 

- És te még rám voltál kiakadva! - Üvöltöttem. 

- Ne aggódj. Én tudok vigyázni magamra, nem úgy, mint egyesek. - Mondta mosolyogva, majd megpöckölte az orrom... - Élvezzük ki az estét együtt. Ma még csak az enyém vagy. - Közölte velem, majd reagálást sem hagyva rám vetette magát.

...

Vikit elhozta Rody. Gyorsabb volt, mint a jármű. 

- Rody útközben elmondott mindent. Mindig segíteni fogok neked, de nem tudom miért pont én kellek. 

- Majd meglátod. Rafael előtt nem mondhatok semmit. 

- Nem jó dolog titkolózni. - Szólt rám Rafael. 

- Rody megnyitnál egy átjárót? Tudod hova kell. 

- Revenge! Hozzám! - Magához szólította Revenge-t majd egy mozdulattal belehasított a földbe. 

- Aha szóval a Farkas most már átjárókat nyitogat. - Csodálkozott Viki. 

- Hát még amiket ezen kívül tudok. - Kacsintott Vikire Rody. 

A portál azonnal megnyílt. Teljes kékség ragyogott. Az Óceán szépsége mosolygott vissza. 

Rafaelnek ekkor esett le hova megyünk. 

- Oda nem mehettek! - Üvöltötte, majd szaladt felénk. 

Megfogtam Viki kezét, és ugrottunk. A portál bezárult mögöttünk...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro