Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

4.fejezet/ Fogadj el

Attila

Amint megtaláltam a pólóm végre felvettem és közben szaladtam le anyám után. 

A konyhában néztünk szembe egymással. Teljesen rémült állapotban volt. Szörnyetegként nézett rám. 

- Anya... Nyugodj meg. 

- Én csak azt hittem baj van..Hallottam azt az üvöltésed, mintha kínoztak volna. Nem tudom mit láttam.. Nem is biztos, hogy akarom tudni. 

- Még mindig a fiad vagyok. 

- Azt még elviseltem, hogy meleg vagy, ráadásul haza állítasz a pasiddal 3 év után. De ez.. Mi vagy te?

- A fiad.

- Attila Sorrow. Mi történt veled? - Anya teljesen elsírta magát. Azt hiszem nem tart már a fiának...

Elakartam neki mondani az igazat, de Rody szaladt mögém, majd az egyik kezével befogta a számat.

- Majd én elmesélem, ha nem bánod. Attila rosszul mesélné, amitől teljesen másképp látnád a helyzetet Lara.  - Szólt közbe Rody.

Végül elengedett, majd leültünk anyámmal szembe az asztalhoz. Kíváncsi voltam mivel áll elő. 

- Szóval. A fiának... Egy nagyon beteg fétise van. - Tessék!?

- Hogy érted, hogy fétis? - Anyám félénkből átment kíváncsivá. Jesszusom mi lesz itt. 

- A fia nagyon gerjed a vérre és a nyakra. - Hát geci. 

- Szóval mit is láttam fent? 

- A fia ivott pár cseppet a véremből. Miközben műfogakat használt. Semmi különös, szimplán ő ettől jobban begerjed, nekem meg az ő öröme a legfontosabb. - Igazad van állíts be engem valami klinikai esetnek, te hős szerelmes...

Anya rám nézett.

- Attila ez igaz? 

A lehető legszúróbb szemmel néztem Rody-ra.

- Igen anya. Imádom más vérét, főleg a nyakából. De nem akarok ölni vagy ilyesmi, csak jobban izgat... 

Anyám ekkor egy hatalmas röhögőgörcsbe kezdett. Két levegővétel közt kitudta nyögni:

- Én meg már azt hittem vámpír vagy! - Majd folytatta a röhögést.

Ettől már Rody és én is elkezdtünk röhögni. Jobban kell türtőztetni magunkat. 

Megvártuk míg anya visszament a szobájába, majd felindultunk az emeletre. 

A szobámba már Hanna várt.

- Na lebuktatok? 

- Dehogy, jól kimagyaráztam magunkat. - Kacsintott Rody. 

- Ja tényleg. Szuperül. Anyám most valami pszichopatának hisz. - Vágtam rá. 

- Hanna pontosan mit mondtál el Attila szüleinek? 

- Csak hogy életben van és hamarosan hazajön. Nem meséltem sem a sérülésről sem a rabságról semmit. Elraboltak és ti mentettetek meg. 

- Milyen gyakorisággal vannak látomásaid? - Kérdeztem kíváncsian.

- Talán havi egyszer. Az sem túl sokatmondó. Általában vagy az, hogy esni fog. Nem szóltam róluk senkinek.

- Helyes, jobb is így a saját érdekedben. 

- Bár azért elég érdekes, hogy a szüleitek sima emberek, ti meg mindketten Orákulumok vagytok. Legalább az egyik szülőnek misztikus lénynek kellene, hogy legyen. 

- Mire célzol Rody? - Kérdeztem.

- Hát... vagy nem az igazi szüleitek, vagy anyád megcsalta apádat. Kétszer minimum. 

- Ez hülyeség. Nem igaz! - Vágta rá Hanna. 

Rody rám nézett. 

- Te képes vagy ezt kideríteni. Van már hozzá elegendő erőd.

- Nem fogok a múltba lesni, hogy ilyeneket megtudjak. Nem megy tökéletesen, lehet hogy hamis dolgot látok és még a fejem is fájni fog utána. 

- Csak próbáld meg! Zárjuk ki a feltételezéseket. 

Leültünk hárman a szőnyegre. Én Hannával szembe. Megfogtam Hanna kezét és koncentráltam. Anyára gondoltam. A születésünkre. 


Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro