Rafael

Valami nem stimmelt. Kiontódott egy élet. Éreztem, ahogy a szívem összeszűköl. Ekkor már tudtam, hogy Athillum meghalt. Rody vonyítása szívbemarkoló volt. A prófécia ellentéte fog bekövetkezni, ha ezt nem hozom helyre. A legerősebb pár egyik tagja meghal, a másikat pedig a gonosz a hatalmába keríti, és elpusztít mindent. 

Azonnal a Purgatóriumba siettem. 

Moloch már ott volt, és Athillum-ot akarta a tűzbe vinni. 

- Moloch, ha ezt megteszed a halálom előtt elpusztítom ezt a helyet. 

- Ne engem idegesíts még te is. Istennel beszélgess, vagy A Halál Angyallal. Én csak a munkámat végzem, és ha akadályozni merészelsz téged is viszlek. 

Athillum rám nézett. Boldognak tűnt. Tisztának. 

- Ne aggódj miattam apa. Én már egy jobb helyre megyek. - Valami nem stimmelt ezzel a beszéddel. 

- Mégis miért vagy ilyen boldog? Mindjárt vége teljesen az életednek. Eltörölnek téged! - Már nem szomorú voltam, hanem dühös. A legtöbb szellem harcol az életéért, maradni szeretne. Ő pedig simán tovább lép. 

- Úgy látszik ez volt a sorsom. De semmi baj. Ne aggódj miattam. - Mondta teljesen nyugodtan. 

- Igen? Akkor nézd meg mit hagysz magad mögött. 

Előhúztam a Jövő Tükrének maradékát. Bepillantást mutattam Athillum-nak mi lesz, ha ő most elmegy végleg. 

Közel 5 perc alatt végig pörgettük a családját, Roderick-et, és Viktóriát. Az arca teljesen elszörnyedt. Minden boldogság eltűnt az arcáról. Lehet nem is volt ott soha, csak próbált pozitív maradni. 

- Mi lett Rody-val... Ezt nem hagyhatom. Én nem... - Athillum most jött rá, hogy tényleg vége az életének. - Apa! Ments meg! Még nem halhatok meg! Nem akarok! - Elakarta engedni Moloch kezét, de ő erősebben rászorított.

- Köszönöm, hogy felzaklattad Rafael. Most nehezebb dolgom lesz a testével. Mellesleg jobb  ha szaladsz, a Tisztogatók már jönnek. 

Tudtam, hogy Moloch nem hazudna ilyet. Sajnos Athillum-ot ott kellett hagynom teljesen kétségbeesve. Tényleg végleg eltörlődik. Az egyetlen fiú gyermekem... 

Egy helyre tudtam menekülni. Az sem biztonságos, de más nem maradt.

Elmentem Istenhez. 

...

- Rég láttalak. Mostanában kerülsz engem. - Sosem találkozhattunk személyesen Istennel. A legfőbbek közvetlenül tudtak ugyan vele beszélni, mint most én, de nem láthatták őt. 

- Tudja Uram, hogy miért vagyok itt. 

- Hát persze. Vétkeztél több ponton is. 

- Feláldozom az életem Athillum-ért. 

- Ez nagyon kedves tőled, de neki mindenképp meg kellett halnia. Ez a sors keze.

- Ő a fiam! 

- Néha bíznod kell a sorsban, Rafael. Most pedig a te próbád következik. Bizonyítsd a hűséged.

- Mire gondol? 

- A Tisztogatók fellázadtak ellenem. Azt hiszik nem tudok róla. Viszont ha elengedő szövetségest szereznek talán tényleg legyőzhetnek. 

- Mit kellene tennem? - Ha engedelmeskedek esetleg visszahozza Athillum-ot.

- Haniel, Uriel, és Sariel kitértek a hitükből. Erre sajnos nincs bizonyítékom. Muszáj magad mellé állítanod Gabriel-t és Raguél-t. Michael egyértelműen veletek van Viktória miatt. 

- Megpróbálom a tőlem telhetőt, de uram. Nem utálhatod a fiam és a párját csak azért, mert mások. Nem ártanak ezzel senkivel. 

- Ezt nem fogom veled megvitatni, most pedig menj. - Ha így halad még a végén én ölöm meg. 

Elindultam  Raguél-hez. Ő alkalmazkodó, biztos a mi oldalunkra fog állni. 

...

Nem tellett sok időbe, míg megtaláltam. Az emberi könyvtárakban töltötte a napjai legtöbb részét. Már késő volt, szinte csak ő volt az egész épületben. Oda mentem hozzá. Ő rám nézett, én pedig leültem vele szembe. A könyvet letette.

- Tudod miért jöttem, nem igaz? 

- A fiad próbálod menteni. Mit szeretnél? - Komoly volt. 

- Kell szövetséges. A Tisztogatók ellen, Isten minket támogat, de nem vagyunk elegen. A maradék Szeráfot maga mellett szeretné tudni. 

- Sosem szegülnék Isten ellen, egyértelműen segíteni fogok.

- Örülök, hogy rád számíthatok. Kevés az ilyen hű Szeráf manapság. 

Felálltunk, és kezet fogtunk egymással. Nem reagáltam le. Félreértettem az egész helyzetet. 

Amint a kezünk összeért Raguél rászorított a kezemre. Egy lila pengét vett ki a köpenye alól, és teljes erejéből belém szúrta. 

- Bizony, elég ritka manapság. Kár, hogy már ők előbb megkerestek engem. - Áruló patkány. 

Lila penge. Ez nem lehet. Isten eltörölte mindet! 

A számból azonnal kibuggyant a vér. Rögtön összeestem, azt hiszem a roham halál előtt rögtön eljött értem. 

- Honnan szereztél Kvarc Pengét? - Másik nevén Szeráfölő-t. 

- Maradjunk annyiban, hogy mindenkinek vannak forrásai. Sajnálom, hogy egy ilyen könnyű cselnek bedőltél. A fiad barátaiért pedig ne aggódj. Mind megfognak halni, Istennel buknak el. 

- Ezt te sem fogod... Megúszni. - Éreztem, hogy a méreg már teljesen átjárt. 

- Jó éjt. Örökre.