Rody

Szörnyű érzés fogott el miközben az Ősi Nimfákkal beszélgettem. Attila. Valami baja esett? Az érzés egyre csak nőtt. Hirtelen beütött valami. Mintha elvesztettem volna valamit, vagy valakit. 

- Ne aggódj ennyit Rody. - Mondta Yellow a 3.Nimfa 

- Attila elbukott? 

- Ellenkezőleg. Az 1.Ősi Nimfa szerint átment a Tél teszten is. Bízz bennünk Attila teljesen rendben van. 

- Érzem, hogy meghalt!

- Csak elájult. Igazinak képzelte a megmérettetést és ez kihatott a testére. Eddig Attila az egyik legesélyesebb indulónk. Ő eddig a 3. személy aki tovább jutott a Tél próbáján. Sokan már itt elbuknak, mert nem kockáztatnák az életüket másokért. Önzetlen cselekedetek vezérlik. Viszont a neheze csak most jön. Miután felébred a Tavasz fogja őt várni. Legyőzte az elmúlást, és a halált. Viszont az újjászületést még nem győzte le senki. 

- Szóval nagy eséllyel most tényleg megfog halni? 

- Ez a próba a mentalitást és a hűséget fogja célba venni. Attila egy esélyt fog kapni. Jól kell dönteni, vagy a halál ragadja el ezúttal. 

- Ha netán legyőzi mit kell a Nyárnál csinálnia? Azt mondtad a Tavaszt sem győzte le senki.

Ekkor a 4. Nimfa szólalt meg Red. 

- Az már egyszerűnek mondható. A Nyár próbája az akarat.  Találkozni fog a Természet Íjával. Az Íj él. Egy külön lénynek mondható. Attilának ki kell érdemeli az Íj tiszteletét, és akaratosnak kell lennie, hogy megszerezze magának. Ha elbukik az akarat és meggyőzés próbáján az Íj lelövi a testét, és a lelkét is. Soha nem fog lelketek újra egymáshoz találni.

Nem tudom mit tehetnék... Csak annyit tehetek, hogy bízom benne. Nem kezdhetek szomorkodni. Ha valaki, akkor Attila képes rá. 

Ekkor hangos nevetések zengtek a hátunk mögül. Mind megfordultunk. 

A Vámpírok megérkeztek. Körülbelül öten lehettek. Nem is értettem mit akarnak. 

- Jöttünk a szőrért és a szemért blöki. 

Már át akartam változni, hogy mindet megöljem, amikor a Nimfák kitolták elém az ágaikat.

- Nem változhatsz farkassá, mert akkor tudnak szőrt szerezni. Valamint itt van a 2. Ősi is. Invisibur, minden lépésedet érzékeljük felesleges. 

Megjelent az Ősi Vámpír. Invisibur. 

- Gyorsítsuk fel a folyamatot drágáim. Nekem nincs időm erre. 

Egy hirtelen lépésével a 4.Nimfához került. Egymással szemeztek.

- Nem tudsz nekünk ártani Vámpír. A Természet szolgáit csak a Természet pusztíthatja el. 

Ekkor a Vámpír szája mosolyra görbült. 

- De hasznavehetetlenné tenni még tudlak titeket. 

A szememmel sem tudtam követni. A Nimfák mind a hárman kidőltek. A Vámpír már a szemem előtt volt. 

- Változz át, és talán fájdalommentesen öllek meg. 

Ahogy láttam, hogy a Nimfák mind a földön szenvednek a düh kapott el. Kieresztettem a karmaimat, de nem változtam még úgy át. Ahogy próbáltam leszedni a fejét került. Közben láttam, ahogy a Nimfákat szedik szét a korcs vámpírok. Próbáltam kikerülni az Ősit. Közben ugráltam a fák között, hogy leszedjem a vámpírokat. Végül minden korcs vámpírt megöltem. Az Ősi már elkapta a torkomat. Ütött. Várta hogy a védelmi mechanizmus miatt átváltozom teljesen. 

Már elkezdtem átváltozni, amikor hallottam ahogy a Nimfák kántálnak. 

- Nem! Ezt nem tehetitek!

Láttam ahogy körülöttünk egy zöld háromszög jelenik meg. Majd Invisibur eltűnt. 

A Nimfák felegyenesedtek.

- Köszönjük, hogy megmentettél minket. 

- Mi történt?

- A többi vámpír nélkül nem volt aki lefoglaljon minket. Megidéztünk egy Ősi Pecsétet, és kitessékeltük az erdőnkből Invisiburt. Jelenleg nem is tudja ide betenni a lábát. 

- Akkor most várunk ugyanúgy? 

- Pontosan. Attila ebben a pillanatban ébredt fel.