Attila

- Viki. Miért néztél rám? - Nem lehetek az.

- Attila, te egy Orákulum vagy. Ráadásul Rody miatt az erőd egyre erősebb lesz.

- Ezt valahogy elfelejtettétek velünk megosztani. - Szólt közbe Felícia. 

- Nem vagyok Orákulum. Egy balesetből átváltozott vámpír vagyok. 

- Attila az Orákulum nem csak ember lehet. Bármi más. Viszont a legritkább. Jelenleg egy élő Orákulumról sem tudtunk! Milyen színű a szemed? - Kérdezte Felícia. 

- Barna. 

Rody közbeszólt: 

- Ha mellettem van arany. 

Ezt demonstrálta azzal, hogy mindenki előtt megcsókolt... 

Felícia rám nézett majd elkerekedett a szeme. 

- Igen tényleg ragyogó arany. Egy Orákulum vagy.

- Most akkor mi lesz Felícia? - Kérdezte Rody.

- Nézzük a részleteket. Optimistaként is A Vámpírok megszerezték a Szeráf tollakat és vérét, nyilván nem volt számukra nehéz az összes elem boszorkányai véreket összeszedni. Az Ősi Vámpír fog alapvető. Nagy eséllyel szereztek már Banshee nyelvet ettől függetlenül Viktóriára is igyázni kell. Valamint Hárpia toll a leggyakoribb. Ami kérdéses az Ősi Vérfarkas szőr, Elit Vadász vér. Ami biztosan nincs náluk az egy Orákulum szeme.  Fel kell készülnünk a legrosszabbra. 

- Mit tegyünk? Támadjuk meg őket? - Kérdezte Rody. 

- Ha beleszámítjuk a legrosszabbat. - Ekkor rám nézett. Persze feltételezzük egyből hogy kitépik a szemem remek. - Kell a Természet Íja a Nimfáktól. Nincs vesztegetni való időnk.

- Jártam már ott. Nem szeretik a misztikus lényeket. - Mondta Rody. 

- Tudom. Ezért lesz nehéz elnyerni a bizalmukat. Ha jót akartok magatoknak elértek az erdőig. - Ekkor ránézett Rody-ra. - És csak Attila megy be. Benne van még emberi rész. 

- Nem fogom hagyni hogy egy teljesen ismeretlen környezetben egyedül legyen körülvéve Nimfákkal. Kiszámíthatatlanok!

- Kiszámíthatatlanok, de nem gyilkosok. A legbékésebb teremtmények akiket maximum a magad fajta képes feldühíteni. Ehhez persze tehetség kell. 

Rody megfogta a kezem. Látta, hogy már kezdek remegni. A fülemhez hajolt és belesúgta: 

- Nem fogom hagyni, hogy bántódásod essen. 

Persze kicsit jól esett, de sokszor ígérte már ezt, aztán mégis volt hogy élve felvágtak. Nem nagy garancia, de a gesztus legalább szép. Megbízom benne. Minden tőle telhetőt megtesz. Ezt később értékelni fogom. 

Felícia rám nézett. 

- Jobban kellene bíznod a párodba. Ő teljes szívéből szeret, míg te két véglet között vacillálsz. 

Ekkor jobban megszorítottam Rody kezét. Eléggé felidegesített Felícia. Hogy mert a fejembe nézni? Ránéztem, majd hangosan arra gondoltam: Takarodj ki innen. 

Ekkor Felícia hátraesett. Mindenki meglepődött körülöttem.

- Te már egy elég erőteljes Orákulum vagy. - Mondta mosolyogva Felícia. Direkt provokálta ki?

- Nincs vesztegetni való időnk. Mi Attilával elindulunk. Felícia kérlek vidd magaddal Viktóriát. Ha még nem szereztek nyelvet ő is célpont maradt. 

Rody indult előre. Én mögötte tartottam a tempót, direkt nem szaladt annyira gyorsan.

Nem tudom mióta voltunk úton... 2 órája már biztos szaladtunk. Megálltam. Nem bírtam tovább még vámpír tempóval sem. Rody észrevette, és visszajött mellém.

- Baj van? 

- Szünet kell... 

Egy erdő közepén voltunk. Besötétedett. Álmos is voltam. Rody Lefeküdt, hátát egy fatörzsnek támasztotta. Végül befurakodtam magam a karjaiba. Teljesen rádőltem, ő pedig átölelt. Éreztem, hogy akart valamit mondani, de hamar bealudtam...