Rody

Csak egy érintés. Egy szó. Szeret engem. Ez lett volna az utolsó szava irántam,  ha akkor a rosszabb énem megöli. De megállt. A vérszomj kezdett gyengülni. Attila nem hagyta abba az arcom simogatását. A farkas énem egyre jobban lenyugodott. 

Engedett az állkapcsom a szorításból. Végül teljesen elengedtem Attilát. A vadabb énem elkezdte a fogak utáni sebet nyalni. Bár csak külső szemmel tudom figyelni mit csinál a testem, az leesett, hogy Attila megszelídítette a farkast. Teljesen az irányítása alá vonta. Azt hiszem már nem csak az emberi énem szereti teljes szívéből Attilát. A farkast is az ujja köré csavarta. 

Attila felült. Elkezdte vakarni a farkasnak a füle mögötti részt. Majd odahajolt és a fülébe súgta lágy hanggal:

- Visszaengednéd Rody-t? Még pár rossz ember maradt aki ártani akar nekünk. 

Ekkor a farkas vinnyogott egyet. Lefeküdt. Majd végre éreztem, ahogy visszakerülök az irányítóhelyre. Újra az enyém volt a testem. Jó lesz a farkast később kihasználni, így hogy végre van irányítója. Ki gondolta volna, hogy Attila lesz az...

Sikerült félig visszaváltoznom. Kerestem a szemeimmel Ryan-t, de kizökkentett Attila az ölelésével. 

- Később megbeszéljük. - Szakítottam félbe.

Látszólag Ryan nem lepődött meg. Számításba vette ezt is. Ekkor már a szövetségesei felszívódtak. A falka úgy látszik hamar lemondott róla. Pedig az igazi harc most kezdődik. 

- Nem csak ezzel készültem számotokra. Mit gondoltál amíg távol voltál nem szereztem más szövetségeseket? Tudtam, hogy ezek gyáva kutyák, ha egy kicsit is veszélyt érzékelnek távolodnak. 

Ryan vonyított egy hatalmasat. A fák is beleremegtek. Még több vérfarkas jönne? Nem, ezeknek a hangjuk sokkal ijesztőbb volt. A szárny csapások már messziről hangzottak vissza. Az üvöltésük majdnem olyan irritáló volt, mint egy Banshee, de nem azok voltak. 

Lejöttek a hegyről a Hárpiák. Régóta hadban álltunk ellenük, nem tudom Ryan hogy tudta őket a farkasokkal szövetségbe hozni. 

- Nyilván azt gondolod hogy tettem. Nagyon egyszerű. Felajánlottam nekik egy jövőbelátó gyenge vámpírt. 

Nem érdekeltek sem a Hárpiák, sem a halál. Átengedtem félig-meddig a farkasnak az irányítást. Visszaváltoztam teljes farkassá. Ryan ugyanezt tette. Teljes feketeségbe borult a bundája. Egymásra vetettük magunkat. Reméltem közben Attila és Viktória elbánik a Hárpiákkal. 

- Viktória. Elbántok velük? 

- Harcoltam már Hárpiával. Nem lesz gond. 

- Greg óráin megtanultam ellenük harcolni. Én is megleszek. 

- Meddig tartsam fel Ryan-t? - Kérdeztem főként Viktóriát. Láttam, hogy készül valamire. Valami hatalmasra. 

- Már nem sokáig hamarosan megérkezik. 

- Hívtatok még egy vendéget? Engem nem tudtok csak úgy feltartani. Mindegyikőtökkel végzek. Nem húzom tovább! - Üvöltött. Már rettegett, elvesztette az önbizalmát. Teljesen átadta magát a farkas irányításának. Beadta magának a Holdmagot. Húzós lesz, de sikerülhet.

Két lökés közben próbáltam Attiláékat is figyelni. 

Míg Attila már lekaszabolt két hárpiát, egy nagyobb darabbal is foglalkozott. Végre látszik valami a vadászleckéin. Nagyszerű mozgása és reflexe van.

Viktória látszólag könnyű szerrel leszerelt négyet sikoly nélkül. Azt hiszem sok dolgot nem mondott még el. 

Végül én sérültem meg jobban a Ryan elleni harcban. Azt hiszem a jobb kezem teljesen lebénult egyenlőre. A bal lábam pedig alig akar már reagálni. Ő látszólag csak az arcán sérült meg. Talán sikerült a bal szemét megvakítani. Most még dühösebb. A Hárpiák látszólag fogytak el. Viszont Attiláék sem bírják túl sokáig...

Valahogy még több erőt kellett szereznem. Ennyivel nem győzök. Visszaváltoztam fél farkassá. Sokkal sebezhetőbb forma egy teljesen átváltozott ellen, viszont gyorsabban tudom kikerülni, és most az időhúzás a legfontosabb. 

- Rody bukj le! - Attila hangja zökkentett ki. Nem tudtam mi történik, de megtettem. A füstbomba egyenesen a harctér közepére érkezett, ezzel szinte az egész erdőt füstbe borítva. Hallottam, ahogy Ryan prüszköl a füstben, keresi a helyet, de ő sem lát nálam többet. Attila elért hozzám, megfogta a karomat majd egy pont felé terelt. Reméltem ő tudja hova megyünk, nem csak szaladunk cél nélkül. 

Végül elértünk Viktóriához. A füsttel csak az volt a nagy baj, hogy mi sem láttunk benne. Időhúzásnak jó volt. Viszont Ryan hang alapján túl hamar megtalált minket. Szaladt. Nem én voltam a célpontja. Egyenesen Attilára akart ugrani. A vörös szemei teljesen égtek a vágytól, hogy őt megöljék. Olyan szinten elkapott ekkor az adrenalin, hogy miközben Attila felé ugrott elkaptam a levegőbe majd a földhöz vágtam. Ez látszólag már fájt neki. Nyüszíteni kezdett, de ennyi számomra nem volt elég. Bár csak félig voltam farkas, a farkas énem is előjött emberi alakban. Zongoráztam Ryan földhöz csapott csontjain a földön. Sorra törtem el mindet. A gerincét hagytam a végére. Legvégül pedig a nyakát. A nyakánál megtorpantam. Ryan énje visszatért és szabályosan üvöltött. 

- Ha most megölsz az összes falka tag a nyomodba fog eredni. Mindenki le akar majd titeket vadászni. Senki nem fogja tűrni hogy ekkora erőd legyen ráadásul egy vámpír által. Nem csak farkasok. Sok más lény is a szövetségesem. Ha engem legyőznek ők fogják a gyilkosomat megölni.

- Ő nem egy vámpír, hanem a lelki társam akivel új erőket nyithatok meg. Te sajnos ezt már nem fogod látni. Megéri a kockázatot. Aki a nyomunkba ered úgy fog járni, mint te. 

Megfogtam Ryan nyakát. Akkorát törtem rajta, hogy a csontja törésének a hangja visszhangzott az erdőben. 

- Mire gondolt más lények alatt? 

- Nem tudom Attila. De biztos nem gyengébbek Ryan-nál. - Mégsem rettegtem. Attilával sikerülhet túlélni. Most már csak benne bízhatok, és természetesen a Banshee-ben.

- Viktória. Mikor ér ide akit hívtál? 

- Már itt van. 

Megéreztem. Ő sem volt ember. A füst hirtelen elszállt az erdőből. A farkasok a távolból figyelték az eseményeket. Ekkor megláttam Viktória szövetségesét. Egy boszorkány. Ráadásul a hatalmasabbak közé tartozik. Egy gondolatboszorkány. 

Amint elért hozzánk megszólalt: 

- Felícia vagyok. Egyesüléseteket már évszázadokkal ezelőtt megjósolták. Két lélek mely már az elején egymásra talált, óriási pusztítást végzett hatalmas közös erejükkel, ezért az Univerzum megbüntette őket. Több száz évre elválasztotta őket egymástól, sosem találhattak egymásra, ezzel is okulva a hibából. Végül egy teljesen kiszámíthatatlan helyzetben mégis egymásra találnak. Egy férfi vámpír és egy férfi farkas románca, mely napról-napra egyre erősebbé válik. Reménykedve ezúttal erejüket a jóságnak szentelik. Attila. Rody. A boszorkány tanács figyelt titeket már évek óta. Áldást adott életetekre. Ahol csak tudunk segíteni fogunk. Cserébe megkímélni illetve ha úgy adódik védelmet adni egy boszorkánynak. 

Attilával egymásra néztünk. Tudtuk ezáltal egy sokkal nagyobb szövetségest szerezhetünk. 

Kinyújtottam a kezem. Elfogadtuk az ajánlatot. Bár nem értettük ezt az egész óriási hatalom és Univerzum részt, de azt tudtuk a boszorkányokkal óriási szövetségeseket találtunk. 

Felícia miután megkötöttük a szövetséget pár mormolással eltüntette Ryan holttestét. Majd elkezdte lángba borítani az egész helyet. A farkasok bosszút esküdtek, majd elszaladtak. Ez még nem a vég. A harcok csak egyre nehezebbek lesznek. Hárpiák, Vérfarkasok, Vámpírok, Vadászok és még akikről nem tudunk.

Azt viszont tudom, hogy most vissza megyek Attilával és megjelölöm magamnak. Ő csak az enyém és ezt mindenkinek tudnia kell már messziről...