A hold ismét előbújt a távoli rejtekéből, hogy a sötétkék -már-már szinte fekete- égbolton fényt nyújtson. Egyetlen csillag sem követte a hatalmas gömböt, egyedül az övé volt ma a hatalmas sötét terep.

Nozu és Caim lépteinek ütemes koppanása töri meg a kastély folyosóra ülő csendet. Egymás mellett haladnak, nem szólnak semmit. Maguk sem tudják, hogy tervük mennyire lesz sikeres. Mikor ahhoz úti céljukat elérik, az alakváltó kettőt koppint az ajtón. Várnak egy kicsit, majd mivel nem jön válasz, a bukott angyal nemes egyszerűséggel benyit.

A helyiség tele van könyvekkel s egyéb iratokkal, az ajtóval szembeni falon hatalmas üvegezett ajtókon át lehet kipillantani az éjszakai tájra s a kis erkélyre mely a szoba tartozékául szolgál. A plafonról lógó, hatalmas kristály csillár apró, részletesen lecsiszolt részein hol a Hold fénye, hol az itt-ott elhelyezett gyertyák -melyek kovácsolt vas tartójukban állnak a földön- fénye csillan meg. A terem közepén egy asztal áll melyen rengeteg papír van felhalmozva s a tintatartóban hosszú, fehér lúdtoll ékeskedik. Az asztalra dőlve, halkan szuszogva alszik a ház ura. Egyik keze egy papírlapon pihen, melyen egy félig megírt okirat ékeskedik, a másik pedig lóg a föld felé. Arca a sík felületen elfektetett kezén pihen, több mélykék tincse is keretezi lehunyt pilláit.

A két alárendeltje összepillant, amolyan ,,Biztos felébresszük?" tekintettel, majd végül a fehéres hajú fiú lesz az aki megmakacsolja magát s az alvó mellé lép.

Finoman böködni kezdi annak arcát, mire az lassan ébredezni kezd. Ahogyan arany szín tekintetét körbe vezeti a szobában s ásítva felegyenesedik tapasztalja, hogy két oldalról körbe fogja a két nem várt látogatója.

-Úgy tűnik elnyomott az álom. -kipillant az ablakon, majd lágy mosollyal néz egyszer Nozura, egyszer Caimra- Mit tehetek értetek, fiúk?

-Szórakozni támadt kedvünk. -játékos hanglejtés mellett könyököl két kézzel a kékség székének karfájára az alakváltó s tenyereibe támasztja állát, úgy pillog fel a férfire.

-Kedvünk? -fél szemöldökét felvonva dől hátával a háttámlának kényelmesen majd tekintetét a feketeségre vezeti, ki mikor találkozik pillantásuk elfordítja a fejét.

-Kedve. Engem csak elrángatott. -karjait összefonja mellkasa előtt. (Tipikus tsundere :") Sajnálom, ezt a beleírást nem hagyhatom ki)

Erre válaszul csak kuncogva az ölébe húzza a székben ülő Caimot s maga felé fordítva állára fog.

-Nekem nem kell hazudnod, nyugodtan elmondhatod azt is amit valójában akarsz. -mondandójára az egyetlen válasza az ölében ülnek egy néma bólintás.

A fehéres hajú fejét befúrja kettőjük közé ezzel az idilli pillanatot megtörve.

-Na akkor lesz szórakozás, vagy csak nézzük egymást reggelig?

-Lesz, lesz. -kuncogva ingatja meg fejét az arany szín szemű, majd arcára egy játékosabb, perverzebb mosoly ül ki. Egy perc sem telik belé, már az alakváltó ajkait kezdi falni ki engedelmesen viszonozza a csókját miközben ezüstös szemeit félig lehunyja.

És így indult az este színe-java...

***************************************************

Hátö... izé... tudom, megígértem a yaoit s majd a következő fejezetben meg is kapjátok, csak túl hosszan írtam le úgy látom a körülményeket, így ez az egész szerintem megér két részt xD Amúgy véleményeket szívesen fogadnék ^^

Köszönöm azt a száz csillagot amit ezen történetemre adtatok, örülök hogy ennyire tetszik nektek ^-^
Hozom az újabb részt amint tudom, addig is sziasztok~