Caim villogó tekintetét a riadt kék szempárba mélyeszti majd megszólal rideg s indulatos hangján. 

-Na ide figyelj, mert csak egyszer mondom el. Inkább örülnöd kéne, hogy itt lehetsz mintsem panaszkodni. Nem te vagy az egyetlen akinek rossz sorsa volt! És rengetegen vannak azok is akinek nem adatik meg az új és jobb élet reménye sem. -akarva, vagy akaratlanul, de miközben beszél szárnyai hátán előbújnak s széttárja azokat. Gyönyörű, fekete tollazata itt ott hibás, mintha ki lenne tépkedve, néhol a szárny furcsa alakban fordul el egy kissé törést jelezve ezzel- Azt gondolod az akkora nagy kín volt, hogy sarkivá kellett válnod? Nem tudod te milyen mikor tényleg kínok közt vergődsz. -a végén már szinte köpi a szavait. Szabad kezét ütésre emeli, de megtorpan. Inkább elereszti s hátat fordít neki- Ha még egyszer ilyen hangnemet ütsz meg velem szemben akkor ne várd hogy tűrtőztessem magam. Itt te csak egy senki vagy. -még egyszer visszapillant, ám tekintete oly rideg hogy ha eddig nem, most teljes mértékben összehúzza magát Kon. Caim fújatva hagyja el a helyiséget, az ajtóhoz érve szárnyai hátához simulnak s így ki is fér a bejáraton gond nélkül - melyet maga után jó hangosan be is csap.
A vámpír csak pislog utána, agya lassan dolgozza fel a hallottakat.
Túlspiráz mindent... - igyekszik magában ennyivel letudni a vöröske, ám motoz benn a kíváncsiság, mely nem akar alább hagyni az idő múlásával sem.
Aludni akart s ehhez csendet kért. Megkapta. Ám gondolatai úgy cikáznak elméjében, hogy képtelen elaludni. Nyűgösen fordul egyik oldaláról a másikra. 

***

Caim fújtatva rója a folyosókat, a kijárat felé megy céltudatosan. Már olyan jól ismeri a helyet, hogy nem a lába elé nézve sem kellene falba ütköznie... valaki vagy valami miatt viszont mégis megtántorodik. Tekintetét azonnal maga elé vezeti, hogy megnézze ki játszik útonállót.

Nozu az, emberi alakjában. Mikor tekintetük találkozik, a bukott angyal elcisszegi magát s már kerülné is ki ám a másik fiú fehéres keze a vállára siklik.
-Várj egy kicsit. - már a hangjából kivehető, hogy tervez valamit. Egy mély sóhaj mellett áll meg a fekete hajú s tekintetét rávezeti ismét.
-Gyorsan bökd ki, mit akarsz mert nem itt akarok egész nap ácsorogni.
-Gyere egy kicsit békésebb helyre. Itt még a halnak is füle van. -miután ezt mondta int s megindul. Caim maga sem tudja miért, de követi.
A kastély mögött egy kisebb kert húzódik, oda mennek ki egy fákkal tarkított részre. Az égen sötétszürke felhők fodrozódtak. A vihar készül kitörni. Nozu az egyik fa egy alacsonyabb ágára hasal el, míg Caim ugyanazon növény törzsének dőlve ül egyik lábát talpon tartva, azaz térdét felhúzva s úgy figyeli az alakváltót, mit is akar neki mondani.
-Elég szép esténk lesz, nemde?
-Most komolyan az időjárásról akarsz beszélni?! -csattan fel a feketeség. Az ezüstös hajú fel sem fogja szinte s folytatja.
-Tökéletes este ahhoz, hogy segíts nekem egy kicsit. -erre azonban a bukott angyal érdeklődést mutat ki, s úgy kérdez rá.
-Mihez kéne a segítségem?
-Ugyanazt akarod te is, mint én. -komolyan pillant le az alakváltó a társára- Szerezzük meg közös erővel.
***************************************
Hát... ezzel is meglennék, az első bonyodalom szikrája. Kezeket fel, ki kér egy kis yaoit, esetleg gruppit? XD Amúgy az elejéhez csak annyi hozzáfűzni valóm, hogy nem minden bukott angyal születik annak. Van, aki szörnyű kínokat megélve válik azzá.
Upsz... ez lehet spoiler volt xD bocsi... Nah, de mindegy is. Igyekszem hamar hozni a következő részt.
Amúgy a képen Nozu cica alakja van.