Ahogy a trió halad Kon új szobája felé, az összes hang mely felőlük jön csupán lépteik ütemes zaja. Kon titokban örül is a közéjük telepedett csendnek, hisz csak két opcióra lehetne számítani beszélgetés terén. A valószínűtlenebb, hogy a múltjáról és hasonlókról érdeklődnének. Vagy a valószínűbb, vitázás. Valahogy, akármilyen más is a két ,,útitársa", mindkettőt úgy látja hogy veszekedésre nagyon is kapható népség. Ahogy ő maga sem egy szende kisegér, aki ilyen helyzetekben leginkább elbújik ha teheti, jobb szereti még húzni a kedélyeket.
Mikor már vagy ötödszörre veszti el a fonalat a vámpír merről is jöttek, Howard megáll egy ajtó előtt. A kék szemű fiúcska azonnal realizálja, ez lesz az ő helye. Előre lép, kezét a kilincsre teszi, majd egy határozott mozdulattal, hezitálás nélkül lenyomja. S ez után lendületesen nyitná is az ajtót, ám nagyjából húsz centi után megakad. Visszahúzza kicsit majd erősebben próbálja tolni s ezt még párszor megismétli. Egyszer csak ujjak fonódnak az ajtó oldalára bentről, de oly hirtelen, hogy a vámpír  nem gondolkodik, csak cselekszik s visszarántja az ajtót. Az ujjak gazdája fájdalmasabban morran fel mikor két oldalról a faszerkezet szorítja azokat. Majd hirtelen rántja be az ajtót - emberfeletti erővel, a kilincset szinte kitépve a vöröske kezéből.
Az ujjak tulajdonosa előre lép egy lépést s Kon felsőjét megragadva a földről felemeli. A fiúcska lassan vezeti a parkettáról tekintetét az őt emelgetőre.
Fekete, csatokkal ellátott, térdig érő bakancsába mélykék nadrágja szára bele van tűrve - melyen szintén ugyan ez a dekoráció s emellett még szegecses öv. Egy piszkosszürke, egyszerű felső, rajta kissé lilás-feketés, kapucnis kabáttal melynek ujjai a vége fele kissé tölcsérszerűen tágulnak. Nyakában nyakörvszerű, szegecses nyaklánc. Csuklyája a fején pihen, ébenfekete tincsei bal szemét takarják. Íriszei ezüst színűek s elég gyilkos fénnyel csillognak. Ajkait vicsorra húzza, így hegyes fogsora tisztán látszik. Bal öklét egy ujjatlan kesztyű fedi s ütésre emeli.
Kon már emelné is kezeit védekezőn maga elé, ám a kígyódémon tenyerével megállítja a készülő csapást.
-Nem kéne elverned már az első napján. -mondja komoly s nyugodt hangon.
-De ő fejbebaszhat az ajtóval nemegyszer, mi? -morogva, de elereszti Kon ruháját így annak talpa ismét a földet érinti.
-Na mi van, ennyire fájt~? -incselkedő hangnemmel, kissé előredőlve kérdi Nozu. Végre ruha is van rajt... de várjunk. Mikor volt ideje felöltözni?!
-Pofád lapos selyemfiú. -az ezüst íriszek csak még gyilkosabban merednek, most az alakváltó irányába, kinek ugyanilyen színű a szeme. Ez a tény a vámpírnak csak akkor esik le, mikor eleget váltogatta tekintetét kettejük közt. Miért is érzem azt, hogy ezek ketten igazán nem bírják egymást? Nem is tudom...
-Öhm... -míg az a kettő szócsatát vív, a démon mellé araszol s kicsit megböködi vállát a vöröske- Ő kicsoda?
-Ő Caim, egy bukott angyal. Nem sokkal utánam került ide, akkor még csak inasnak.  Most már mondhatni a Mesterünk jobbkeze. És emellett a te szobatársad is mától.
-Hogy mi?! Komolyan meg akartok öletni?!...
************************************
Ééés bemutatom az ,,ellenszenves trió" harmadik és egyben utolsó tagját. Ezek a mellékszereplők azok, akikkel még drága főszereplőnknek meggyűlik a baja, de nem mondom meg miért. Ti viszont tippelhettek nyugodtan a komment szekcióban. :3 És eddig nektek ki a legszimpaikusabb? ^-^
És mielőtt elfelejtem, elnézést az eltűnésemért, igyekszem a következő részt hamarabb hozni

Megvan a 400 megtekintés *-*