Kon nem kis meglepődéssel néz merőn Nozu szemeibe aki kis csend után még hozzátesz valamit mondandójához, előtte azonban még visszahúzódik a szemkötős ölébe teljesen.
-És... Ő az enyém. -mutató ujjával a kékes hajú srácra bököd aki csak kuncogva ingatja a fejét mert érzi, ez a nap hosszú lesz- És nem adom neked.
Kon csak még ledöbbentebben néz az előtte ülőkre. Válaszolna, de valahogy nem azt mondja ki amit tervezett.
-Nem vennél fel valamit?
-A ruha nem terem a semmiből. És nem hoztam magammal. Vagy azt hiszed a szőrből szőrmebunda lesz egy átalakulás után? Kis butus. Amúgy meg ha zavar nem kell idenézni. -ajkai közül csak úgy áramolnak a szavak. A vámpír csak most figyel fel rá, hogy a fiú hanghordozása milyen magas, nyávogós hanglejtés. És ilyesmik után az ember csodálkozik hogy nincs kedvem a diskuráláshoz másokkal...
-Ne is foglalkozz vele. -szólal meg az a mély, a vöröske fülének jóvalta kellemesebben csengő hang- Csak nehezen barátkozik az új jövevényekkel. -lágyan összeborzolja az alakváltó fehéres tincseit mire az macskaszerűen bújik a kezéhez. A vöröske csupán bólint egyet válaszul majd inkább a tájat kezdi el tanulmányozni, mely előtt elhaladnak. Nemsokára Nozu visszaalakul macska formába, összegömbölyödik az izmos, tintakék szövettel fedett combjain a szemfedős férfinek s hamarosan már dorombolva alszik is. Innentől csendben ülik végig az utat, míg egy elhagyatottnak fűnő falun áthaladva nem érnek el egy sötét falú kastély szerű építményig.
A épület tornácán egy öltönyös férfi áll, orrán vastag keretes szemüveg csücsül. Haja halványzöld, szemei sötétlilák s tekintete akár egy kígyóé. Arcvonásai merevek, ezzel komoly s kissé ijesztő aurát kölcsönözve neki.
Az aranyló szemű férfi a macska alakban levő alakváltót a vámpír kezébe adja s előre megy a lépcsőn váróhoz, ki egy kisebb meghajlást produkál majd váltanak pár szót. Mikorra Kon ölében az alvó jószággal a két nálánál idősebb és magasabb -meg jóval izmosabbnak tűnő- férfiakhoz ér addigra azok már befejezik a megbeszélendő dolgokat. A zöldes hajú tekintetét rávezeti, ahogy pillantásuk találkozik a fiú hátán végigfut a hideg. Ijesztő... Csak ez az egy dolog jut eszébe róla. A kékes hajú megköszörüli a torkát majd felfele tartott tenyérrel mutat a szemüvegesre.
-Ő itt Howard, a főtanácsosom. Kígyódémon.
-Csak egy rossz tett és neked annyi. -teszi hozzá kissé érdes, mégis enyhén selypítő, mély hangján a lilás szemű. A vámpír erre nyel egy nagyot. A szemkötős a vörös hajúhoz hajol s kezét ajkai elé emeli amolyan falként.
-Rendmániás, ne nagyon törj zúzz... -halkan felkuncog a végén.
-Nem vagyok süket, attól még hallom hogy eltakarja a száját, Mester. -címezi szavait felettesének majd ismét meghajol s hátat fordítva megindul a hatalmas épület felé.
-Várj már egy kicsit, azt hittem megmutatod neki a szobáját, hogy hol találja. -erre megadó sóhaj mellett áll meg a férfi. A kék szemű leteszi az öléből -az idő közben felébredt- cicát és bizonytalanabb léptekkel indul meg az öltönyös alak után. Mikor mellé ér hangos nyávogással jelzi az alakváltó a démon másik oldalán állva, hogy ő is velük tart.
-Még te is... -megigazítja a szemüvegét, mondatát inkább nem fejezi be csak elindul s akiknek kell, azok követik. Kon még az ajtóból visszapillant s a ház urának egy bátorítóbb mosolyával találja magát akkor szembe majd a nehéz faajtók bezárulnak mögötte. Hármasban két olyan személlyel, akik számára már most csak egy megtűrt vagyok. Remélem hamar addig a szobáig érünk, nem akarom egyiket se felhúzni... nem úgy érzem hogy abból én jönnék ki a győztes félként...

********************************************************

Meg is hoztam az új részt, remélem tetszik mindenkinek, aki olvassa ^^ Nyugodtan kommentben írjatok véleményt a történetről, a karakterekről, akármiről. Nekem -csak úgy megsúgom- a kígyódémon a kedvenc mellékszereplőm. Hamarosan ismét jelentkezem ^^