December Merton:

Alig pár óra múlva visszatért a fáraó, karikás szemekkel. Biztos nagyon kifáraszthatta a beszélgetés. Rám nézett, majd az ágyra. Nem szólt semmit, csak elkezdett közeledni felém. Összehúzódtam, hogy ne rajtam terüljön el. Az ágyon elnyújtózva kezdett el hozzám beszélni.
-Nem jösz ide? - paskolgatta meg a mellette lévő helyet. Furcsa volt. Nagyon furcsa. Még csak most ismertem meg -najó nem mert tanultunk már róla a suliban- ő sem is mert engem.
-De megyek - bújtam oda mellé, elegendő távolságot tartva tőle. Csak azért csináltam, mert nem merek ellenkezni egy igazi fáraóval.
-Honnan jöttél? - fordítja felém fejét, minek következtében az arcába hullik néhány fekete hajtincse.
-A...amerikából - motyogtam zavartan.
-Az hol van? - kíváncsiság bújkált a hangjában.
-Nagyon messze innen felség.
-Nem emlékszel hogy hogy kerültél ide?
Nemlegesen ráztam a fejemet. Az lenne a legjobb, ha tudnám, hogy hogyan lehetne hazamenni anyához, aki biztosan halálra aggódja már magát.
-A ruhádból megítélve - egy kicsit mintha elpirult volna - nem ide valósi vagy. Ugye jól gondolom? Mármint nem ebből a korból - helyesbítette ki magát.