Minho

Elmélyülten néztem a lányt, akinek meglepettség és sokk ült ki az arcára. Nem is csoda, Gally eléggé nagy hatással volt rá. A székbe kötözött lány olyan törékenynek tűnt. De csak TŰNT. Ez a lány, minden, csak nem törékeny, minden, csak nem védtelen. Az az előbbi pillanat csak véletlen volt, arra valóban nem számított. De mégis, nem tudom nem elfelejteni az arcát, amikor rájött, hogy mit akar tenni vele Gally. Az a tengernyi kétségbeesés és düh. Nem tudom honnan jöhetett ez a lány, de arra megesküdnék, hogy fiúk meg nem nagyon értek hozzá. Ez a tény a Tisztás szempontjából nem sokat ér, de nekem azért számít valamit. Vagy nem.

- Mi ez a hely? - kérdezte óvatosan a lány - Úgy igazán.

A tekintetem megtalálta a lányét, azokat az ijedt barna szemeket. Láttam, hogy mindent megtesz, hogy ne lássam gyengének, de látszott a szemén, hogy bizonytalan és fél. Nem is csoda, az egy dolog, hogy egyedül elvan az Útvesztőben, de, hogy egy csapat fiú táborába hozzák az megént komplett más dolog.

- Ez egy börtön. - mondtam gondolkodás nélkül - Az Alkotók zártak ide minket, négy fal közé.

A lány barna szemei egy pillanatra felcsillantak, majd a fényt elnyelték a sötét íriszek. Az arcvonásai megkeményedtek és szigorúan nézett rám.

- Ez az igazság?

Bólintottam és láttam, hogy az ajkába harap. Felemelte az állát és felhúzta a szemöldökét. Persze, hogy nem hisz nekem. Olyan mintha ismerném ezt a lányt, pedig még a nevét sem tudom. Keresztbe tettem a kezem és kissé előre léptem, a lány szemei úgy követtek, mintha oda lettek volna ragasztva. Úgy nézett ki képes lenne szemmel verni ha hozzá merek érni.

- De itt nagyobb kérdés, hogy te ki vagy?

Azok az ívelt szemöldökök megint felvonódtak és az ajkain egy gúnyoros mosoly húzódott. Kissé ide-oda mozdította a fejét, hogy kihulljanak a szeméből a rakoncátlan hajszálak és szinlelt ártatlansággal pillantott rám:

- Ezt én is kérdezhetném.

Ártatlan? Ez a lány? Többet sem fog ez megfordulni a fejemben. Még mindig annyira ellent állt nekem és annak, hogy megnyiljon. Így is, mások azt mondanák szerencsés eset, hogy beszél velem. De hogy tovább játszanam a játékát? Magabiztos, elszánt, kemény játékos, de mégis én azt érzem gyengéjének, hogy bizonyítani akar mindenképpen. Van ez a feszültség köztünk, mint mikor a tábortűznél két izmos fiú egymást méregeti ( rossz példa) , de valami ilyesmi van közöttünk. Nem is csoda, mindketten jók vagyunk abban amit csinálunk: vagyis túlélni.

A szája sarka felkanyarodott és gúnyos vigyorral nézett rám. Cseppet sem tűnik úgy mintha tőlem tartana. Pedig kellene, ez a lány nem tudja, hogy én vagyok a Futárok Előljárója. Bennem felment a pumpám és megiramodtam a lekötözött lány felé. A kezem a válla mellé tettem, a székre és előre hajoltam. Fenyegető kellett volna legyek, de a lánykának a szeme sem rebbent. Nagy levegőt vettem és lehajtottam a fejem a lányéhoz.

- Nézd, jól bírtad. - mondtam kifakadva - Ezt akarod hallani? Még mindig elismerés kell? Mert ha igen, akkor tessék: bökött kemény csaj vagy.

A büszkeségem fájt, de ami az övé, az az övé. A lány őszintén meglepődött és csak pislogott rám, az ajkai szétnyilva és egy leheletnyi pirosság volt az arcán. Zavarba hoztam, gondoltam és visszatartottam egy mosolyt. Eddig még alig sikerült, de váratlanul érte amit mondtam. Elégtételt éreztem.

A lány viszont hamar észbe kapott és méregette közöttünk a távolságot.

- Ha mondjuk ha kimásznál az arcomból, talán javasolnék valamit. - mondta csendesen

Ellöktem magam tőle és az asztalnak dőltem, még mindig lépésnyire tőle.

- Kivele.

- Cseréljünk. Én mondok valamit és te egy vele egyenrangú dolgot mondasz.

Bólintottam, tetszett az ötlet. Minden jobb, csak szedjek ki belőle valamit. Hogy nézne az ki, hogy én, Minho, ne járják sikerrel. Levadásztam ezt a lányt és beszéltetni fogom most. Inkább belementem a játékba. Én mentem elsőnek.

- A nevem Minho, én vagyok itt a Futárok Előljárója.

A lány nagy levegőt vett és én örültem, hogy sikerült megtörnöm. Fészkelődött egy kicsit a székben majd egyenesen a szemembe nézett.

- Clara vagyok, ahonnan én jövök, Futkának nevezik a munkám. A Labirintusban futok, ahogyan sokan tőletek.

Szóval egy Futár, akkor tényleg nem csoda semmi ezzel a lánnyal kapcsolatban. Mégis, annyira irreálisnak tűnik, hogy vannak még rajtunk kívül valahol az Útvesztőben.

- Akkor nem csoda, hogy otthon érezted magad az Útvesztőben. - kommentáltam vicceskedve

Clara ajkán egy apró mosoly volt. Akárhányszor nézek rá, mindig az jut eszembe, hogy ez a lány egy játékos, nem tudom milyen szerepe volt a Réten, de bizonyára mindenkit a markában tartotta.

- Mondhatni. - értett egyet velem Clara - A ti Tisztásotok a mi Rétünk.

A kezem az államon volt és próbáltam elhinni amit mond. Miért hazudna? Ugyanakkor az is benne van a pakliban, hogy az Alkotók játszanak velünk, hiszen semmi nyoma annak a 'Rétnek', amiről ő beszél.

- Beszélj erről a Rétről. - mondtam határozottan, már-már autoritással

Clarának nem tetszett a hangsúlyom, látszott az arcán, de nem mondott semmit. Kihúzta magát és nagyobbnak akart tűnni.

- Nem igazán van mit mondani róla. - felelt kéretlenül - Olyan, mint a tiétek.

Valami furcsa érzésem volt ezzel a kijelentéssel kapcsolatban.

- Minden? - kérdeztem vissza - Ennek nincs logikája...

Clara arca gúnyos vigyra, egy árnyalatnyit megváltozott és mintha keserű lett volna.

- Nem egészen minden. - kezdte lassan Clara, vonakodva - A fiúk helyett, mi csak lányok vagyunk.

Amikor megpillantottam a pirosságot az arcán és hozzákapcsoltam amit mondott, elkezdtem nevetni.

- Mit mondtál, hol is van ez a hely? - kérdeztem vissza egy kacsintással

Clara forgatta a szemét és félig meddig értékelte a viccem.

- Sajnálom, de még én sem tudom, hogyan lehet visszajutni. - mondta viccelődéssel a hangjában, egy mosoly jelent meg az arcomon és amióta csak találkoztam vele, nem gondoltam volna, hogy jól fogom érezni magam a lány társaságában

Clara arca elkomolyodott és én értetlenül álltam előtte. Közelebb léptem és néztem a csillogó fekete szemeket.

- Itt rekedtem, Minho. - suttogta rekedten

X

Nem féltettem, hogy nem fogja feldolgozni a szomorúságot, hiszen másnap reggel már vágtatott is Alby-hez, hogy kihelyezzék Futárnak.