Másnap az első utam mégsem az Építőkhöz vezetett. Hasznosnak akartam érezni magam. Minho odakint van és az életéért fut, én pedig egész nap süttetem a hasam. Amikor lepattintottam a Térkép szoba lakatját, meg is felejtkeztem a Denvernek tett ígéretemről.

Kutatni kezdtem, s rábukkantam a tengernyi térképre. Egymás hegyén hátán voltak, órákba telt valahogyan rendszerezni. Rengeteg volt, firkálmányok halmaza. Új nap, új kísérlet, hogy kijuttasson minket a pokolból. A makett is ezt mutatta, nem kevés minkája volt benne.

Minho megszállottja volt az Útvesztőnek. Az, hogy négy fal közé lettünk zárva megviselte. Mindenkit valamilyen szinten magába zuhan.

Düh borított el. Hogyan képzelik ezt az Alkotók? Nem először szembesülök már a bezártság tényével, de most mégis erősebben tör rám a cselekedés vágy. Az Alkotók hülyének néznek minket. Az Alkotók ennél jobban nem tudtak volna minket megalázni, minthogy elvenni a szabadságunk és nézni, ahogyan megveszünk.

Annyira elmerültem Minho térképeinek tanulmányozásában, hogy az egyetlen dolog, amire felfigyeltem az a szoba ajtajának nyikorgása. A Futárok Előljárója lépett be, meglepett és zavarodott képpel. Az izzadt homlokát ráncok szántották. 

- Szükséged lesz egy új lakatra. - jelentettem ki nevetve, mit sem törődve vele.

Az ajtót becsapta maga után. Ez volt az első figyelmeztető jel, hogy kicsit túllőttem a célon.Az arca dühös volt, egy pillantra én is szinte megijedtem a fenyegető villanástól a sötét szemeiben. Nemrégen jöhetett az Útvesztőből, mert mélyeket lélegzett. Le volt izzadva, sötét foltok éktelenkedtek a hónaljánál. 

- Mit csinálsz itt? - a hangja is szinte dörgött.

Egy futó pillantást vetett a dühöngő fiúra. Úgy döntött nem fújja fel a dolgot, nehogy csak olaj legyen a tűzre a szemforgatása. Annyira beleéltem magam a térképek forgatásába, hogy megrettenjek a Futár fiútól. De ez most más volt, készült elsöpörni. 

- Segítek kijutni. - jelentettem ki határozottan. 

A levegő közöttük feszült volt ehhez kétség sem fért. A szívem dobogását a fülemben hallottam, a világ lelassult ahogyan  lélekvisszatartva figyeltem az Ázsiai fiú reakcióját.  A felhúzott szemöldökét összeráncolta. 

- Nem kértem a segítséged. - vágta rá hevesen

Sejtettem, hogy a büszkesége nem fogja hagyni. De én is elég makacs dolgokra vagyok képes, úgyhogy bennem párt talált. Hasonlóképpen felfújtam magam, harcra készen. Mindig is sejtettem, hogy Minho másra sosem támaszkodott saját magát leszámítva. Megtehette, a kemény vezető szerepéhez ez dukált. Kemény dió, akit nehéz megtörni. Nos, ha Minho hatalmi játékot akar játsszani akkor meg is kapja. 

- Futár vagyok már, Alby megengedte. - húztam ki magam - Nem tagadhatod ezt meg tőlem, nincs megtagadva a hozzáférés. 

A kis rándulás az arcán arra engedett következtetni, hogy fején találtam a szöget. A hatalom esszenciális a Tisztáson. Valahogy mindig éreztem egy kis feszültséget Minho és a többi Előljáró között. Minho összeszorította az ajkait, de nem szólt semmit sem, magában forrongott tovább.  Az asztalhoz mentem, a fiú követett mintha hozzám ragasztották volna. 

- Ezek itt az enyémek. - nyomtam elé a megtépett papírokat - Próbáltam emlékből lerajzolni a mi Útvesztőnk. Talán később valamire tudjuk használni.

Minho összeszedte magát, hogy egy mérlegelő pillantást vetett a jegyzeteimre. Az arca lebecsmérlő volt, egészen míg jobban bele nem merült. Oldalra döntötte a fejét, magába morgolódva bogozta ki az írásaimat. Én megfékeztem azt a mosolyt ami az arcomra készült kiülni. Elégtételem volt abban is, hogy próbált nem lenyűgözött lenni. Minho kerülte a tekintetem, egészen míg rá nem mutatott egy részre a térképen. 

- Ez nagyon hasonlít a Déli bejáratból az útvonalra. - jelentette ki. 

Előhúzott egyet a térképei közül és megkereste ott ugyanazt. Egy pillanatra a pontot bámultam, ahol az ujja volt. A kapu jelölése különbözött, a minta egy és ugyanaz volt. Végre. Az ujjaim követte az övét a térképen. Megfagyott, amikor a kezem az övéhez ért. Minho sötét szemei az enyémre szegeződtek. Valami kolvashatatlan volt a tekintetében, megborzongtam tőle. Az izmai megfeszültek, mintha képes lenne nekem ugrani. 

- Tényleg. - ismertem el. 

Végre találtunk egy közös pontot az individuális káoszunkban. Úgy döntöttem egy szelídebb hangnemre váltok. Elhúzta a kezét az enyémtől, mintha megégettem volna. 

- Figyelemre méltó a térkép gyűjteményetek. - szólaltam  meg kisvártatva - Viszont hiányolom a dokumentációt.

Minho felháborodottan felkapta a fejét. A térkép felső sarkába bökött, ahol szálkás számok sorakoztak. Azt feltételeztem, hogy az övé. Elmagyarázta, hogy a mozgásokat nem hónapokra lehetett lebontani. Sőt, néha teljesen véletlenszerűen mozognak teljesen felborítva a szabályszerűséget. Így jobbnak látta három hónapos ciklusokra felbontani. 

- Mi hónapokra osztottuk fel.- magyarázta Minho - Könnyebb számolni a napokat. De abban igazad van, hogy több mint egy hónap egy ciklus.

Elismerem, ez eszembe se jutott. Nem tartottam bugyutának a Futárok Előljáróját, csak eddig kevésbé volt alkalmam a hozzáertését letesztelni. Meglepetten, de elégedetten jelenthetem ki, hogy jövőt látok az együttműködésünkben. Minho rendelkezik valamivel, ami nekem nincs még meg: befolyás. 

- Kezdjük új lappal. - javasoltam lágyabb hangon. 

Igen, én is erre gondoltam. A jegyzetek kissé használhatatlanok. Azt hittem figyelembe se fogja venni az ajánlatom. A szemei eddig a térképeket pásztázták. Ám Minho elém lépett, magabiztosan. A hevessége intimidált, szinte ösztönösen hátrahőköltem. Nem akartam gyengének tűnni, így továbbra is álltam a tekintetét. 

- Félreteszem a büszkeségem, ha te is. - lehelte. 

Ebben igaza volt. Ha kiakadunk egymás módszerein, és kritizáljuk egymást nem fogunk semmire se jutni. Új lappal kezdeni mentség lesz, nem akarok gondolni az ellenségeskedéseinkre az Útvesztőben. Elvégre, Minho úgy tűnt igyekszik rendes lenni. Kételkedtem abban, hogy a versengés meg fog szűnni közöttünk. De ebből talán még valami pozitív is kisülhet. Egészséges kompetíció. Kezet fogtam vele, legyen.

- Holnaptól új térképet kezdünk. - jelentette ki, megszakítva a farkas szemezésünk. 

Elmosolyodtam. A kemény dió megrepedt.