C. Csoport
Clara

Tettem néhány lépést és megfordultam. Elkaptam a falak előtti utolsó pár másodpercet. Még megpillanthattam a Rét lakóit. Megpillantottam Eileen - t, aki a szája előtt tartotta a kezét; Clove-ot, aki csak karba tett kézzel állt és végül Marie- t. Meglepődéssel konstatáltam, a főnöknő arcán nem színtiszta káröröm jelent meg, egy árnyalatnyi baljóslatot és végtelen undort láttam. Úgy nézett rám, mintha egy gigantikus méretű problémától szabadulna meg, de vajon milyen áron? Egy folt voltam az ingén, de ő ezért képes volt eldobni az egész inget. Képletesen beszélek, természetesen.

A büszkeségem nem engedte, hogy a könnycsepp a fal becsukódása előtt gördüljön le. Pislogtam és a kezemmel letöröltem a könnycseppeket. A félelem és az árulás fájdalma akkora erővel zudúlt rám, hogy a pár kósza könnycseppből kisebb patakot formáljon az arcomon. A sirógörcs kezdett elhatalmasodni rajtam és a mellkasom rangatózott ahogyan próbáltam visszafolytani. Tettem még néhány lépést, majd összeroskadtam. Nem bírtam tovább. A földre ültem és a hátam a Labirintus falának támasztottam. A kezeim már nem is fáradoztak letörölni a könnyeket, nem is volt értelme, nincs ki előtt szégyenkeznem. Annyi minden fájt, hogy igazságtalanul ítéltek el, hogy elküldtek meghalni, de legfőképpen, hogy egyedül vagyok. Egyes egyedül.

Nem tudom meddig itathattam az egereket, de egyszer csak azon kaptam magam, a heves könnyzápor elmúlt és csak csendes szipogás amit kiadok magamból. Megtöröltem az arcom és a szemem a pólómba és mélyeket lélegeztem, hogy megnyugtatsam magam.

Egyedül vagyok, na és?

A helyzetet továbbra sem leltem derüsnek, de most már kezdtem higgadtabban gondolkodni. Tehát kivetettek, mert többet tudok mint ők. Pontositok, Marie azért lökött ki, mert veszélyeztettem a helyét. Ha veszélyt jelentesz, vagy valaki, mondogatta néha Clove, a volt Nagyom. Ez volt az egyik kedvenc mondásom tőle. Ezért szerettem igazán a Futkák Nagyját, mert úgy tudta szívből szidni a főnöknőt, hogy közben alig tudták miről beszél.

Igazán nagyon gyűlölöd Marie- t? Rá akarsz lépni Marie tyúkszemére?, A fejemben mintha Clove hangját hallottam volna, Akkor éld túl az éjszakát!

Ó, igen, mindhatni eléggé bosszantani akarom Marie - t.

Jobban belegondolva viszont nehezen kivitelezhető, és nem feltétlenül hasznos dolog. Ha valami úton- módon túl is elém az éjszakát, nem térhetek vissza a Rétre. Semmi gond, egyszerre csak egy dolgot. Tehát már elhatároztam, én élni fogok. Vagy legalábbis megpróbálom.

Nagy nehezen feltápászkodtam és kezemmel ellöktem magam a faltól. Gyorsan visszanyertem az egyensúlyom és letöröltem a port a ruhámról. Felnéztem az égre és láttam, hogy már kezd szűrkülni. Nincs már sok időm.

Végig gondoltam, és nem reménytelen helyzet. Eszembe jutott, hogy van egy túlélő felszerelés itt valahol a Labirintusban. Még régebben helyeztük el Clove- val, arra az esetre ha valamelyikünk nap közben elvesztené a hátizsákját. Csak nagyon kevesen tudnak a létezéséről, jó formán csak Clove, én és két- három Futka.

Viszont nekem nagy szerencsém van: a memóriám piszok jó. Ha valami életben fog tartani, akkor az a memóriám és a fizikai kondícióm lesz.

Ezért is maradhattam Futka, mert már az első több infót és rajzot hoztam a Labirintusból, mint mások. De sosem hittem volna, hogy ezt élesben is fel fogom használni, hogy az életem fog függni rajta.

-Ha jól emlékszem az Ötödik Belső gyűrűben hagytuk a táskát - töprengtem hangosan, ez mindig segített a gondolkodni - Ma a hónap tizenhetedik napja van, szóval ezen a napon kezdenek a külső körök ismétlődni.

Csak hogy te is értsd: a Labirintust 8 külső körre, 16 szektorra, 8 belső gyűrűre es négy Körzetre osztottuk fel. Hogy mi értelme ennyi névnek? Ezzel a módszerrel akárhol is vagy, be tudod határolni magad a falakra festett számok és jelzések segítségével.
A beosztás roppant logikus: belülről kívülre szelvényezzük a terepet. Clove rájött, hogy a Labirintus belső köreiből egész hónapban hetente csak kettő változik, azok is a hét első napján a többi fal, amíg sorra nem kerül, fix marad. Egy hónap harminc napból áll, abból a szektorok minden ötödik nap és a külső körök minden nap változnak. Ígyhát az év első hónapjának első napján a Labirintus szelvényezett felállása a következő: Egyes belső gyűrű, alatta az Egyes Szektor és az alatt egyes külső gyűrű, az egész pedig az északi Körzetben. A következő nap ugyanez, csak a számok eggyel nagyobbak. Persze, ha az esetek kedvezőek.
Nem tudom ha érted- e de én igen. Egy szó mint száz, a Labirintus meg fogja nekem mutatni merre a táska.

Először a külső és belső gyűrűk állását szoktam kiszámolni.A külső gyűrű a legkönnyebb, a napot elosztod nyolccal és a maradék megmutatja a külső gyűrű számát, a mi esetünkben ez egy. Ez az év harmadik hónapjának 3 hete, tehát két fal tegnapelőtt már elmozdult, ma este pedig nem lesz változás. Tehát amit eddig tudok az az, hogy az Északi Körzetben a külső gyűrű az Egyes és a Nyolcas (páronként csúszik, ezt számitásba kell venni), a belső gyűrűből az Ötös és Hatos nem fix. ( ami pech mert épp ott van a táska)

Csak akkor tudok rendszert tartani, ha a Labirintus falai rendszer szerint mozognak ( ez a kedvező eset) , ha nem, akkor nekem kell kitalálnom miszerint rendeződik. És itt jön a baj. A szektorok mozgására nincs rendszer. Nem tudom kiszámolni melyik szektoron kell végigmenjek ahhoz, hogy az Ötös belső gyűrűhez érjék. De ez most nem is annyira fontos, ha elérek egy belső gyűrűt, akkor már boldogulni fogok.

Ezek után a gyors, de messze sem egyszerű számitasok után kaptam észbe, hogy már javában szürkül, ami roppant előnytelen, a sötétben nem látom a jelzést a falon.

Elindultam a kitervelt utamon. Egy jó fél órányi futás után ütköztem a legelső figyelmeztetőbe: egy Visitóba. A motorikus hangja betöltötte a folyosót, nekem pedig egy pillanatig megállt a szívem. Megálltam és a falhoz préseltem magam. A Visitó szerencsére nem vett észre és bekanyarodott a másik folyosón. Vigyáznom kell ezekkel a mocskokkal, már számtalan ' majdnem eltévedést' okoztak nekem. Ha egy ilyen el kezd üldözni, szépen letérithet az utadról és elveszhetsz. Semmi baj, majd legközelebb jobban vigyázok, mondtam magamnak.

Két szerencsésen megúszott Visitó találkozás után megérkeztem az Ötös belső gyűrűhez. A táska oda volt elrejtve, ahol emlékeztem. Egy gyors szemlét tartottam a táska tartalmát illetően: volt benne két kulacs víz, két zseblámpa, egy karóra, két félig fonnyadt alma, némi szárított gyümölcs, egy tőr és egy kis üvegcse. Először fájdalom csillapitónak hittem, de aztán az apró címkét elolvasva megvilágosodtam. Elborzadtam, méreg volt benne. Most már világossá vált előttem: Clove ezt a csomagot nem csak annak szánta aki nap közben elvesztené a hátizsákját, hanem annak is, aki éjszakára a Labirintusba ragad. Ez annyira Clove- rá vall: ad enni a szerencsétlennek, aztán felajánlja a mérget is neki. Részben meg is értem, ha végtelenül kétségbesett vagy, esetleg akkora fájdalom gyötör, akkor a halál megváltás. Nem firtattam tovább a méreg témát, de megjegyeztem magamban, hogy én soha sem fogom használni.

Oké, ez volt a dolog könnyebb része, megszerezni a táskát. A dolog nehezebb része túlélni az éjszakát, ami nem kicsit abszurdum mivel eddig SENKI nem tette ezt meg. Ez a tény elbizonytalanított, de minden esetre nem leszek könnyű célpontja a Visitóknak. Az ég már sötét volt, és pedig nem vettem elő az elem lampám, bármennyire is lett volna kezén fekvő. A taktikám az észrevétlenség.

Hát, a taktikám befuccsolt.
Már fél órája üldöz egy Visitó. Annyira ki vagyok merülve, hogy remegnek a lábaim a futás közben, de nem állhatok meg egy pillanatra sem. Ráadásul még esik is. A Réten ritka az eső, de persze amilyen szerencsés vagyok, ezt is kifogom. Sikerült egy ici-pici előnyt szereznem a szörnyhez képest így megálltam és a falnak dőltem. Ahogy lihegtem kezdtek forogni az agykerekeim.

Hirtelen remegni kezdett minden körülöttem. Elvesztettem a fonalat a tizedik Szektornál, szóval fogalmam sem volt hol vagyok. Éjfél lehet, állapítottam meg, a falak csak akkor mozognak.

A Visitó orditása visszhangzott a folyosón, nekem pedig indulnom kellett. A falak mozgása kapóra jött, ami felettébb meglepett. Sikerült két fal között úgy atszöknöm, hogy egy Visitó beszoruljon. Ám a Visitók elszántan üldöztek, a francba is, nem akarják, hogy éljek. Őszintén, még soha nem láttam őket ennyire vadnak, törtek, zúztak, neki mentek a falaknak.
Az egyik Visitó csápja éppen mellettem csapott le, közben még több szörny vett közbe. A félelem szorongatta a szívem, de szerencsére az agyam viszont még dolgozott és egy szinte biztos halált okozó tervet eszelt ki. De nem volt időm többet latolgatni a tervet, cselekni kellett. A szívem kalapált.

Az egyik Visitó robotcsápjai között másztam át és kikerültem a kísérleteket, hogy megszúrjon. Őrült vagyok, de ez most már mindegy.
A falban lévő lyukba bújtam és a résen keresztül menekültem tovább.