Minho

Az asztalokat éhes Bököttek lepték el, mint a sáskák nyüzsögtek. Evőeszközök zörgése és csilingelése hallattszott, ahogyan egymásnak ütköztek. Reggeli idő volt, éppen feltankoltam, mielőtt még mennék ki futni az Útvesztőbe. A bal oldalomon egy igencsak álmos Newt majszolta a reggelijét.

Clara az asztalunkhoz sietett és kérdezés nélkül leült. A haja kiengedve volt, a sötét tincsei kuszán omlottak egymásba. A szájából egy szelet kenyér lógott, éppen csak intett nekünk mielőtt hozzánk lépett volna. Newt felkapta a fejét és próbált barátságosan köszönni neki. Clara viszont már a reggelire fókuszált. Úgy tűnt farkaséhes.

A szemem sarkából továbbra is a lányt figyeltem. Az utolsó beszélgetésünk járt a fejemben. Az elhatározása, hogy mindenkit kijuttasson az Útvesztőből ragályos volt. Nehezemre esette elismerni, éppen szükségem volt a támogatásra. A lelki ereje olyasmit ébresztett bennem, amit egy ideje már elvesztettem. Újra motiváltnak éreztem magam, megint a kezemben az irányítással. Ugyan nem fogom neki ezeket beismerni, még a végén elszalad vele a ló. Apropó szaladás, ma újra csatlakozik hozzánk futni.

Szótlanul reggeliztünk, egészen addig, míg a lány le nem csapott az asztalra, hogy magára vonja a figyelmünket. Felemeltem a fejem, farkaszemet néztem a sötét szemeivel, amikkel elmélyülten nézett. Clarának mindig sikerül az, hogy rá figyeljek. Egészen az első pillanattól kezdve, mióta csak találkoztunk. Alig hiszem el, hogy az három hete volt.  

- Minho - szólalt meg komolyan, szeme sem rebbent - Szükségem van egy szobára, vagy egy helységre. Nem élhetek a Térkép Szobában!

Newt oldalba könyökölt, nevetve fordult hozzám. A reggeli fény miatt hunyorított, ám az ajkai mosolyra húzódtak. Jó volt látni, hogy idővel újra valami jobb kedvre derítette. Még akkor is, ha rajtam nevet.

- Minho olyan kacsalábon forgó palotát épít neked, igaz?

Mélyen beszívtam a levegőt. Sejtettem, hogy ez kérdés is eljön idővel. Nem szívleli a legtöbb Tisztárs őt, érthetően is. Hetek múltán is, Clara idegen és hideg maradt számukra. Evidens, hogy a lány nem szeretne a közvetlen közelükben aludni. Megértettem, hogy fenyegetve érzi magát. Ám sejtettem, hogy hiába is magyaráznám, hogy hozzá soha senki sem érne. Clara nincs valami jó viszonyban a Kóroncokkal, így valószínűleg már ők sem nézik el folyton, hogy egy ágyat foglaljon el. Meg aztán... hogyan tudna valaki ott pihenni, amikor valakit megszúrtak és ordít? A fáradtság a lány szemeiben igazán meggyőző volt.

- Igazad van, Clara egy Futárnak szüksége van nyugalomra.

Láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Nos, úgy tűnik azt képzelte majd háborúznia kell majd, hogy elérje a célját. Nem tartom magam az ellenségének, de úgy tűnik ő azt hiszi rólam. A mosoly, amit kaptam váratlan volt.

- Köszönöm - motyogta Clara.

Clara csak úgy rám mosolygott. Ritka pillanatok egyike volt, amikor nem éppen gonosz vigyort kapok tőle. A kezem ökölbe szorítottam, ahogyan a kanalat fogtam. A torkomban hirtelen egy göb formálódott, magam sem értettem miért. Féltem, hogy bármelyikük is felfigyel majd a pillanatnyi gyengeségemre, így rögtön felhúztam a szemöldökön és gúnyosan a lányra néztem. 

- Öhm bocsánat, nem hallottam mit mondtál - szúrkálódtam kicsit, a kezem a fülemre 

A lány forgatta a szemét, egy félmosolyra húzta a száját. Mélyet sóhajtott, a karját keresztbe tette a mellkasán. Előre dőlt és a könyökét az asztalra kapolta. Mintha bizalmas titkot akarna megosztani velünk. Közelebb kerültünk egymáshoz, Clara arca közeledett az enyémhez nekem pedig megugrott a szívverésem.

- Köszönöm, Minho.

A lélegzetem a mellkasomba szorult. Most, hogy kedvesebben mondta rájöttem, hogy hiba volt vele megismételtetnem. Így csak még nagyobb hatással volt rám. Esküszöm, remélem nem vörösödtem el ebben a pillantban. Még azt hinnék kedvelem. Erősen tartottam vele a szemkontaktust, mintha az veszítene, aki eltépi a szemét a másikról. Newt oldalba bökött, nem értettem miért mosolyog ennyire sejtelmesen. 

Megreggeliztünk, utána a többi Futárral együtt felsorakoztunk az Útvesztő kapujában. Ha valakit megtennék magam helyébe, ha jobb kezemet kellene megválasztanom, akkor Clarát választanám. Az állóképességben nem szenved hiányt. Rátermedt, csapatszellem és nem utolsó sorban napokig húzta abban a rémes Útvesztőben. Egyedül. A szemem a James-el beszélgető lányra esett. Sosem értettem meg, hogyan húzta ott annyi ideig. Hogyan nem tudta elveszíteni a reményt? Kivívta a tiszteletemet. Le kellett gyűrnöm a büszkeségem, hogy egyenlő felemként lássam a lányt.

Kiosztottam a feladatokat, majd néztem, ahogyan a Clara az utolsóként hagyja el a start vonalat. Laza kocogással kezdett, így könnyen beértem. Azt beszéltünk meg, hogy egy hétig együtt futunk, hogy kiokoskodjuk együtt, hogyan írjunk egy helyesebb térképet. A lány megvárt engem, de én csak intettem.

- Csak utánad.

Bólintott, egy ideig valóban előttem haladt. Fürgén szedte a lábait, én pedig elbambulva figyeltem a ritmusos mozgását. Aztán hátrafordult és megtorpant. A szeme az enyémet kereste, keresztbe tette a karját.

- Remélem nem nézed a fenekem - szólalt meg játékosan.

Mélyet szusszantam. Nem járt messze a tippjével. Szinte már természetessé vált, hogy olykor-olykor lecsekkoltam. Bökött! Itt egy újabb szokás, amitől meg kell szabadulnom minél hamarabb. Néha szembesülök a ténnyel, hogy Clara igenis leköti a férfi szemeket. Nem is válaszoltam neki, hirtelen nem kaptam szavakat ha már ilyen csúfosan lebuktattak.

Kihasználva a pihenőt, Clara megigazította a magára erősített a bőr mellényt, aztán tesztelésképpen meghúzta, hogy kipróbálja tart-e. Aztán elsimította a haját, amit aztán egy kócos kontyba fogott.

- Csak utánad, Minho - utánozott, majd az ajkába harapott.

Kihúztam magam és lassan haladtam el mellette. Clara egész végig a szemembe nézett, a sötét íriszeiben a játék öröme táncolt.Imádtam bizonyos szinten, hogy ennyire őrületbe kergetjük egymást. Szinte már jól esik Clarával csatázni. Együtt kezdtünk kocogni, egyszer csak megtörtem a csendet.

- Tartsd fent a szemeid, Clara.

A lány szusszant egyet, mintha egy nevetést fojtana vissza. Megfordultam és egy mosolyt villantottam neki, a lány pedig fülig vörösödött. Rákacsintottam, ő pedig a vállamba öklözött.

x

Kimerülten lihegtem, nehéz volt összekapni az erőm egy ilyen nap után. A mai firkálmányaink már leraktuk a Térkép Szobában, újra át akartuk venni őket amint megkeressük Gallyt és barátait, hogy egy szívességet kérjünk tőle. Clara mellettem lépegetett a fűben, ő is kimerültnek tűnt. Csendben mentünk, egymás mellett. Azon gondolkodtam, vajon mit gondolhatnak, miért töltünk mi ennyi időt együtt? Oldalra néztem a lányra. Szinte büszke voltam, hogy velem tölti ezt az időt. Nos, legalább kicsit távolságot fognak ezért tartani a lánytól. Nem is bánnám.

Egyszer csak a lány megtöri a csendet.

- Kár, hogy én vagyok az egyetlen lány, akit látsz - szólalt meg zavarban, félig nevetve - Eskü, mások nem izzadnak ennyit. Nagyon nőies vagyok most.

Valóban izzadt volt, de engem nem zavart. Két éve minden nap leizzadok a futásban, ráadásul a Futáraim se különbek. Nem zavar már egyáltalán az izzadtság. Természetesnek vettem, de megértem, ha egy lány nem tartja annak.

- Foglalkozási ártalom.

Clara bólintott. A kezével lesimította a pólóját, húzta a száját.

- Le kellene fürödjek, csak..

Nem kellett befejezze, hogy megértsem mi feszélyezi. A tusoló nem éppen a legszemérmesebb hely. Nincs ajtaja és a többi Bökött nem igazán tartja tiszteletben a személyes tér fogalmát. Az egy dolog, hogy egymást ugratják, de Clarát ennek tényleg nem kellene kitenni. 

- Őrt állok neked, ha szeretnéd - ajánlottam fel gyorsan.

Nem, most az egyszer nem önös célok vezéreltek. Meg akartam védeni a többi Bököttől. Ma már sokadjára. Elismerem zavar, hogyha más stíröli. Olyan mocskosnak érzem, mintha én nem azt tenném. Az ajkamba haraptam. Clara úgy tűnt nem veri nagy dobra. De sokszor láttam, hogy James-re szólt, amikor túl közel futott hozzá. Tudom, hogy Clara feszült amiatt, mert kisebbségben a Tisztáson.

A saját szoba ötletet is azért támogattam. El sem tudtam képzelni mit tennék azzal a Bököttel, aki bántaná vagy kezet emelne rá. Clara igazán tud magára vigyázni, én azzel tisztában vagyok. De akkor miért érzek így?

- Hogy leskelődj utánam? 

Clara gúnyolódva válaszolt, húzta a száját, a hangja mégsem tűnt annyira komolynak. Mintha azt hinné csak vicceltem, amikor felajánlottam a szolgálataimat. Felvontam a szemöldököm, azt akarná, hogy leskelődjek? Kétlem, de a szemeiben volt egy csillanás.

Mindig is volt közöttünk ez a fura feszültség. Mintha vonzalom lett volna, hogy azok a hevült pillantások nem véletlenek és Clara igenis provokál engem.

- Jobb egy szem, mint húsz - érveltem.

Kíváncsi voltam, hogy mennyire lesz képes bízni bennem. A szemem megkereste az övét. Azért nem tegnap találkoztunk. Igenis együtt töltöttünk egy éjszakát az Útvesztőben és még az ágyamban is aludt párszor. Azt hiszem eléggé közel kerültünk már egymáshoz párszor. De most nem lesz rajta ruha, azért ez mégis csak egy védtelenebb helyzet. Megérteném, hogyha visszakozna. Nem lehetek a legbizalomgerjesztőbb. Ám én, másokkal ellentétben kordában tudom tartani a kezeim és a szemem.

- Meggyőztél - vonta meg a vállát Clara - Itt várj meg, mindjárt jövök.

Leültem a fűbe, igyekeztem kipihenni a futás fáradalmait. De cserébe a gondolataim futottak összevissza. Úgy éreztem valami történt velem az elmúlt héten. Mintha akaratom ellenére megváltoznék. Nem akarom engedékenynek tűnni, vagy puhának. Ám nem tartom már annyira ellenségesnek közöttünk a légkört. Próbáltam kiverni a fejemből az elkalandozó fantáziáim a lányról, amik egy ideje kéretlenül és bérmentesen a gondolataimba fészkelték magukat. Tény volt, hogy valamennyire vonzódom hozzá, de nem ennyire!

Felemeltem a fejem, megérkezett. A vállán volt a csereruhája. Kicsit idegesnek tűnt, így nem akartam húzni az időt és feltápászkodtam. Az ajtófélfának döntöttem a hátam.  Készen álltam arra, hogy elzavarjam az összes kiváncsiskodó Tisztársot.

- Két szemed odakint, Minho - kacsintott rám a lány.

Én csak kurtán bólintottam és szalutáltam. Clara mosolyogva megrázta a fejét. Feszült pillantással néztem, ahogyan bemegy és körbenéz, hogy nincs senki más bent. Éreztem, hogy izzad a tenyerem. Mióta vagyok én izgatott a jelenlétében?

Keresztbe font karokkal vártam, míg végez. Egyszer csak Newt-ot pillantottam meg, aki jókedvűen jött hozzám. Azt vettem észre, hogy már kevésbé sántít. A fizikai jobbulása a lelki gyógyulását is vonta maga után. Nem tűnt már annyira elkeseredettnek, sőt még mosoly is néha. Én csak támogatni tudtam a felépülésben.

- Mit csinálsz itt, Minho? - szólított meg.

Megvontam a vállam.

- Clara fürdik és őrt állok.

Newt meglepetten hallgatta a szavaim. Figyelte elgondolkodva az arcom. Aztán egy pimasz mosoly kúszott az arcára. Sejtettem, megint egy őrültség járta meg az agyát. Közelebb hajolt hozzám, igazán bizalmasan.

- Igazán zavarba hozott ma reggel, igaz? 

Egyből felkaptam a vizet. Kicsi kellett, hogy még jobban kihozzon a sodromból, ez teljesen őrültség volt! Én nem jöttem zavarba, főleg csupán amiatt, mert rám mosolygott a lány. Bökje meg, én vagyok a Futárok Előljárója!

- Miről zagyválsz, Bökött?

Meglöktem őt a vállától, ingerülten. Nem hagyhatom, hogy megszokja, hogy a gyenge pontjaimat vadássza. Igazán sokat enged meg magának mostanában ez a Bökött. Látva, hogy feleslegesen erősködik, Newt inkább csak legyintett. Nem értettem mire céloz. Hiszen csak egyetértettem vele, már ezt sem szabad? Még pár szót beszéltem a szőke sráccal, aki aztán elsietett, mert dolga akadt. Csak jött, hogy beköszönjön és megkeserítse az életem. Nos, elérte a célját. Most már kezdem túlgondolni a dolgokat. 

Egyszer csak valaki a vállamra tette a kezét, teljesen kirázva engem a gondolataimból. Felkaptam a fejem. Hátból érkezett a támadás. Clara volt az, vizes hajjal és friss öltözetben kilépett.

- Mehetünk az Építőkhöz? - kérdezte izgatottan. 

A szemem végigfutott rajta, az alakján, amit jelenleg elrejtettek a bő ruhák. Ismerősek voltak a göncök, a kék felső és a barna nadrág. Ruhák, amiket az én szekrényemből csent el. Az ajkamba haraptam, éreztem, a mellkasom elönti valami melegség. Leszídhattam volna azonnal, annyira hangosan, hogy az egész Tisztás hallja, hogy ő engem meglopott. De nem akartam, szinte elégtetelt éreztem. Clara pimaszul rám mosolygott, tudta jól mit gondolok. Nem egészen. Arról nem tudhatott, hogy ezzel csak kifogást adott nekem arra, hogy bosszantsam, hogy a szemeim arról fantáziáljanak, amiről nem kellene. A ruháim bővek voltak neki, még a kék gombos felsőből is az egyik válla kilógott.

Azon kaptam magam, hogy megfordult a fejemben megkérjem rá, hogy takarja el a vállát. Nem akartam, hogy minden fiú őt bámulja. Badarság. Megköszörültem a torkom, azt hiszem ez kellemetlen szokásommá vált. Newt-nak nincs igaza, nem puhultam el. És főleg nem miatta, hiszen érzéseim sincsenek Clara iránt.

- Kérünk az Alkotóktól legközelebb egy fésüt neked.

Clara kissé lebiggyesztette az ajkait, beletúrt a hajába. A sötét hajzuhatag selymesen csúszott ki az ujjai közül. Azon kaptam magam, hogy elbűvölt már csak ezzel is. Úgy tűnt igazán meg akarta cáfolni a kijelentésem. Noha nem szegtem annyira a kedvét, az én gyomromban mégis görcs kötődött. Nem értettem saját magam. Miért érezem azt, hogy meg kell dorgálnom akárhányszor szinte barátságosak vagyunk egymással? Mintha folyton bizonyítanom kellene, hogy nem puhultam el miatta.

Clarára néztem, elbizonytalanodva. Barátok vagyunk mi egyáltalán? Nos, túléltük egymást és a Siratókat az Útvesztőben, ott voltam neki, mikor a vérzése miatt menedékre volt szüksége és ott nekem, amikor elvesztettem a hitem a szabadulást illetően. Olyan, mintha barátok lennénk.

- Nem vagyok így tökéletes neked, Minho? - húzogatta a szemöldökét, viccelődött a sértődöttség helyett, a nevetése édes volt - Na jó, elismerem, a te hajad toppon van. Nem kaphatom meg a te fésűdet? 

Azon kaptam magam, hogy az én ajkamra is mosolyt csalt. Ez a bökött csaj! Mit művel velem?

- Ne is álmodj róla!

Author's note:

I'm back

Elismerem, azt hittem abbahagyom ezt a történetet. Köszönöm azt a sok kedves kommentet és csillagot! Újraélesztettétek a történetet, amiért örökké hálás leszek. Megpróbálok majd minél hamarabb frissíteni.

Itt van pedig Clara faceclaimje :)