Clara

Lekötöztek egy székre. A gyávák. Nem mernek kiállni ellenem. Milyen szánalmas. Persze, ők vannak vagy húszan, én meg csak egyedül. Egy fából készült szobában ücsörögtem és vártam, hogy visszajöjjenek. Elég gáz, hogy ki kellett üritsenek egy szobát vallató teremnek nekem. A srác az Útvesztőből és még kettő kötözött meg. Mondom, még megkötözni sem tudnak egyedül.

Hegyeztem a fülem a hangokra, amik az ajtón kívül jöttek, a fiúk nagyon tanakodtak. Egy gúnyos vigyorral vártam, hogy bejöjjenek, tudva, hogy elég nagy fejfájást okoztam már így is nekik. És fogok.

A srác az Útvesztőből, akit úgy hallottam Minhónak hívnak és még hat fiú csoszogott be. Minho ellenségesen és felsőbbrendűen nézett le rám. Forrongni kezdett bennem a düh. Most persze teszi a nagyot, de mikor ott megrugtam, nem volt már annyira nagyra magával.

A srácok kötött megpillantottam Newt-ot, találkozott a tekintetünk, de a srác gyorsan elforditotta a fejét és próbált arrébb csúszni, hogy ne essen a látókörömbe. Az arcom érzéstelenné tettem, hogy ne kérdezzen rá semelyik fiú, hogy miért néztük egymást. Így is magamon éreztem Minho tekintetét. Azon kezdtem gondolkodni, hogy miért nem mondta el Newt mindenkinek, hogy mi történt köztünk. Mert abból következtezve, hogy milyen a légkör közöttünk, bizonyára nem.

A gondolataimból kizökkentett egy sötétebb bőrű srác, aki megállt előttem karba tett kézzel.

- Felszólitunk arra, hogy válaszolj a kérdéseinkre. - mondta komolyan és autoritással

Engem nem hatott meg. Nem fogok beijedni tőlük. Dacosan pillantottam fel a fiúkra és tudattam velük, hogy felőlem mehetnek a pokolba is. Úgysem beszélek velük. Nem nyitottam ki a szám és a sötét bőrű fiú ezt valamiért sikernek titulálta. A tekintetem megtalálta Minhóét és láttam, hogy a fiú már kevésbé volt derűs, ő már egy fokkal jobban ismert, tudta, hogy nem adom be annyira könnyen a derekam.

- Az én nevem Alby. - mondta komolyan a fiú és magára mutatott, mintha azt hitte volna, hogy féleszűvel beszél, persze, lehet magából indult ki - Ők pedig az Elöljárók. Mi a te neved?

Csend lett közöttünk és ha rajtam múlt volna, még hosszú ideig az is marad, mert meg sem szólaltam. A fiúk néztem engem, én pedig dacosan néztem vissza rájuk. Én jól elvoltam, nem zavartattam magam, tényleg.

- Mondtam, hogy nem fog beszélni. - szólalt fel Minho

Gúnyosan elmosolyodtam. Még milyen jól mondta. A többi fiú még nem vesztette el a hitét, de aztán két óra múlva, mivel még mindig nem beszéltem, kezdték feladni a reményt. Minho állta a sarat, elvégre, neki volt már gyakorlata, egy éjszakát töltött velem. Ne tessék félreérteni persze.

Fogták a fejüket és legbelül a pokolba kívántak.

- Biztos nem néma? - kérdezte az egyik srác

- Biztos. - vágta rá dühödten Minho - És vigyázz mert nem süket.

A szőkésbarna hajú srác hirtelen befogta a száját, mintha elvágták volna a nyelvét. Egy gúnyos vigyorral néztem Minhóra, ő bizony hallotta már a nagy számat. Egy türelmetlen sóhaj szállt a szobában.

- Nekem ebből elegem van. - morgott egy ellenséges tekintetű fiú, akinek igen hatást keltő izmai voltak - Én majd beszéltetem.

És azzal máris előttem termett és széles tenyérrel megragadta a vállam. A marka megszorított és én az ajkamba haraptam. Bele néztem a fiú sötét szemébe és nem mutattam félelmet. Az előző pár órában már kaptam elég fenyegetést, hogy tudjam, nem kell mindenkit komolyan venni. De a fiú elég komoly volt.

- Lássuk csak hol van a te érzékeny pontod. - suttogta fenyegetően

Én tudom mi minden fiúnak a gyenge pontja, de lássuk te mit találsz ki, gondoltam és rezzenéstelen arccal álltam a gyűlölködő tekintetét.

- Gally ne üsd meg, azzal nem érünk el semmit. - szólalt meg Minho és én egyáltalán nem számítottam rá

A tekintetem most Minhóra esett és egy szigorú sötétbarna szempárral találkoztam. Volt valami furcsa és megfoghatatlan abban a nézésben, ellenségeskedés és zendülés, csak biztosan beleképzeltem az a rebbenésnyi birtoklási vágyat.

Minho most a védelmemre kelt? Vagy csak a láztól képzelődök. Mert amúgy is kezdek újra belázasodni. A Gally - nek hívott fiú nevetett és ellenséges tekintettel pillantott vissza Minhóra. A vaskos tenyerére néztem és azon gondolkodtam, hogy vajon hány pofont tudok elviselni tőle. A többi srác már sejtette, hogy itt balhé lesz, úgyhogy elslisszolt.

- Ki mondta, hogy megütöm?

Közelebb hajolt hozzám, nekem pedig kedvem volt elsüllyedni a székben. Valahogyan sejtettem mi lehet az a másik opció, de nem akartam igazából megtudni. A feje majdnem a nyakamnál volt, én pedig bepánikoltam. Mivel a lábam nem volt lekötve, meg tudtam rúgni. Ott. Bizony. Ez már a specialitásom lesz. Gally feljajdult és hátrahőkölt, végre el tőlem. Egy gúnyos vigyorral vártam a reakciót. Gally arca már vörös volt, a keze, ami már alig várta hogy lekeverjen nekem, remegett.

- Meg mutatom neki! - ordította Gally, de Minho megragadta a vállát és visszatartotta - Engedj el, Minho! Plottyos!

De Minho, szerencsére, nem engedte el. Nem, ez nem csodálat, vagy valami, rosszul hallottad.

- Eleget csináltál már így is, most én jövök, bökött. - morogta a fekete hajú fiú és nem vette le a tekintetét Gally-ről, míg nem fordult meg szitkozódva és nem hagyta el a szobát

Minho bezárta az ajtót és egy pillanatig meg háttal maradt nekem. Láttam, hogy a mellkasa szaporán megemelkedik és süllyed, nagyon dühös, csak azt nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy rám vagy Gally-re mérges. Hm, inkább Gally. Hirtelen megperdült és perzselő tekintettel rám nézett. Sötét barna szemek égettek és keresték az érzést az arcomon. Egy pillanatig tényleg annyira kicsinek éreztem magam a fiúhoz képest. Mert akármennyire is tagadom, a fiú fizikai erejében mérve erősebb nálam. Közelebb lépett és keresztbe fonta a karját, autoritással. Sokkal komolyabb és fenyegetőbb volt mint Alby vagy Gally összevetve. Én tartottam jobban tőle, mert neki nem vagyok teljesen idegen, ő ismeri egy darabom.

- Most már gondolom látod, hogy nem viccelünk.

Author's note : Guess who's back? Me. Ugye , hogy nem számítottatok frissítésre?