Koda szemszöge

Mikor megjelent mellettünk az a szörny nem hittem a szememnek. Aspid elém ugrott és eltakarta a fejem. Én vagyok a testőre nem? Nem nekem kéne őt megvédeni?? Aspid sokkal hamarabb reagált mint én. Egyszerűen hihetetlen, de ő sem sebezhetetlen. Aggódtam érte mikor megvágta a lény. Aztán csak egy varázslattal helyrehozta magát. Mégis a megérzésem azt súgta valami nincs rendeben. Ezért is ajánlottam, hogy tartsunk szünetet a kiképzésemben. Azt is furcsálltam, hogy Aspid így bele ment, hisz ő nem szokott meghátrálni, aztán sietősen távozott a szobájába.

Aggódtam érte így utána mentem, hogy megkérdezzem jól van-e. Az ajtója résnyire ki volt nyitva. Láttam ahogy valamit varr. Nem értettem mit. lehet a sebét? De hisz nincs is ott...aztán bekötötte a derekát és láttam ahogy egy piros folt kezdett rajzolondi a kötésen. Akkor tényleg ott van a seb? De akkor mi volt az a varázslat?

Teljesen összezavarodtam. De ha tényleg megsérült, akkor csak még jobban meg akarom védeni...de holnap lesz a kiválasztás, basszus.

Hirtelen meghallottam, hogy Aspidot hívja az apja, így én visszasurrantam a szobámba. De még a szobámból is tisztán hallottam a beszélgetést. Gondolom a folyóson vannak.
-Igen apa?-halottam Aspid hangját.
-Holnap reggel indulunk, de előtte szeretnék neked adni valamit.
-Nem ezt nem fogadhatom el!-na jó...mi lehet ennyire nagy dolog?
Végül úgy döntöttem kinyitom egy kicsit az ajtómat. Szerencsére nem vagyok messze Aspidéktól. Aspid apja egy kardot nyújtott Aspid felé. Felismertem a kardot. Ezzel a karddal lett híres Artúr király. A mennydörgés kardja. Végül Aspid elfogadta a kardot és mikor a kardhoz ért, az felragyogott.

-Ahogy gondoltam, aktiválódott.-mosolygott elégedetten Artúr király.-Mint ahogy már említettem, holnap indulunk reggel nyolckor. Két órás lesz az út és két napig fog tartani a kiválasztás. Készülj fel.-mondta majd megölelte Aspidot.

Két napig nem lesz itt? Döntöttem. Két nap alatt válok a világ legjobb testőrévé. Megfogom védeni az életem árán is Aspidot. Miután Aspid visszament a szobájából, egyenesen Nesthez mentem. Szinte berontottam a könyvtárba.
-Megszeretném védeni Aspidot!-álltam Nest elé. Csak rám nézett. De nem foglalkozott velem.-Komolyan beszélek!
~Szerintem az lenne a legjobb ha elmennél...csak lelassítod Aspid hercegnőt. Gondolom azért jöttél mert valahogy rájöttél, hogy megsérült.-hallottam a hangját. Lehet, hogy igaza van...és akkor? Majd jobb leszek.
-A testőre vagyok. Az a feladatom, hogy megvédjem.
~De miattad sérült meg, nem?-hallottam a hangjában a gúnyt.
-Ezért vagyok itt. Erősebb akarok lenni, hogy soha többé ne történhessen ilyen.-mondtam határozottan.
~Legyen...de ha nem talállak elég jónak, ahhoz, hogy Apsid hercegnő testőre legyél, megöllek.-nem lepődtem meg annyira, gondoltam, hogy Nest valami ilyesmivel fog előállni.
-Rendben.-nyújtottam a kezem. Kezet ráztunk.-De elvinném azok a könyveket amiket, Aspid adott.
~Tessék. Valahogy éreztem, hogy nem kéne eltennem őket.-Elvettem őket és elmentem a szobámba. Útközben találkoztam a sátánnal.
-Oh csak nem tanulsz?-nézett rám lenézően Zafírra.
-Hát igen, olyat csinálok amit te nem szoktál.-nevettem.
-Sosem fogsz felérni a húgomhoz. Ez tény. Hisz a tökéletes Aspidnál nincs jobb.-forgatta meg szemeit.
-Féltékeny vagy?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Ugyan kérlek! Láttad már, hogy, hogy öltözködik. Egy hercegnőnek nem ilyen ruhákban kéne lennie...-sóhajtott.
-Hanem inkább fel kéne vennie egy habos-babos ruhát és ülni a palotában nehogy koszos legyen?
-Mondj amit akarsz, de én nem játszok az életemmel. Mert aki a tűzzel játszik, az megégeti magát. Nem a vér szerinti húgom, szóval nem érdekel mit csináltok.-hessegetett el majd sarkon fordult. Istenem ez a nőszemély...idegesítő. végül a könyveket ledobtam az ágyra, majd az egyiket kinyitottam és elkezdtem olvasni. Ahogy egyre jobban belemélyültem az olvasásba, egyre nehezebb varázslatok jöttek. A gondolataim is máshol járnak.

 "Ő? TESTŐR? Hisz legyőzted! Tehát gyenge. "

"Szerintem az lenne a legjobb ha elmennél...csak lelassítod Aspid hercegnőt. Gondolom azért jöttél mert valahogy rájöttél, hogy megsérült  "

"De miattad sérült meg, nem ? "

Miért? Miért pont most jutnak eszembe ezek a szavak? Meg tudom védeni, nem? Képes leszek rá! Már döntöttem.

De miattad sérült meg nem?
De miattad sérült meg, nem?
De miattad sérült meg, nem?

A könyvet a falhoz vágtam és a fal mentén lecsúszva összekuporogtam. A sérülése...miattam volt. Holnap van a kiválasztás, sérülten nincs sok esélye. Franc, franc, franc! És amilyen makacs, tuti elmegy a kiválasztásra...

Félek. De miért? Hisz nem is ismerem...nekem ez sok. Nem értem magam.