Bakugou szemszöge:

Ma jönnek a barátaim, azaz Kirishima és Kaminari.

Szerintem fúl felesleges, hogy ilyen gyakran jönnek mert az idő alatt úgysem változik semmi, bár attól még jó, hogy van más is itt.

-Sziaa.-nyitott be az ajtón Kaminari aki nyomában Kirishima jött.

-Mi történt az elmúlt pár napban?-kérdezte Kirishima miközben a kedvenc sobámat az asztalomra rakta.

-Semmi.-mondtam majd hirtelen eszembe jutott valami.
-Vagyis mégis!-mondtam.

Fél óra múlva:

Ez alatt az idő alatt végig az Instagramot meg más közösségi médiákat néztem velük de végül megtaláltuk Izuku tesójának Instagramját, vagyis Kaminari találta meg.

Az utolsó posztja nagyjából egy éve volt és azóta nincsenek is videók róla Izuku csatornáján ami nagyon fura de mivel még egy kis ideig itt voltak a barátaim nem fárasztottam őket ezzel.

2 órával később:

Nemrég mentek el és most jön a közös meditálas vagy mink amit amúgy messziről kerülnék de valamiért Izuku társaságában nem hogy csak semleges az egész hanem még élvezem is.

Izuku már bent volt, ezt onnan tudtam megállapítani, hogy láttam a kis zöld lokniait.

-Szia.-köszöntem neki mikor kinyitottam az ajtót, bekapcsoltam a légtisztítót és kellő távolságra ültem tőle a jóga szörnyegemre, amit amúgy nem kéne magunknak vinni de mivel mi CF-esek vagyunk így muszáj a fertőzések megelőzése miatt.

-Szia.-köszönt vissza.

-Mi van a tesóddal?-kérdeztem hátha fogja megválaszolni ezt a kérdést de erre csak hülye arcot vágott.

-Nem rád tartozik.-mondta dühösen.

-Meghalt igaz?-kérdeztem amire egyből kinyílt a szeme és láttam, hogy ezt nem kellett volna még megkérdezni.

-Csak olyan finoman mint a bomba!-mondta Izuku majd felpattant.

-Oh...-suttogtam magam elé mert akkor jól gondoltam de ezúttal csak még dühösebb lett az arckifejezése.

-Igen nagyon jól kitaláltad, a bátyám meghalt!-mondta majd kirongyolt a szobából.

Utána mentem de a liftbe beszállt és oda már nem tudtam követni.

Emiatt az egy kis hibám miatt a későbbiekben meg már kerülni kezdett, még a telefont sem hajlandó felvenni, pedig nagyon sajnálom mert nem ez volt a célom ezzel, mert én csak tudni szerettem volna az okát.

337 szó