6. fejezet
Bakugou szemszöge:
Nem kevés idő volt mire végre be sikerült jutni az édes drága mindig jó szándékú Deku miatt.
-Hol voltál Katsuki?-kérdezte a nővér.
-Kint. Levegőzni.-mondtam tő szavakkal.
-Rendben mindegy. Itt van a gyógyszer adagod szed be! Jó?-kérdezet vissza a végén.
-Jó.-mondtam egy fintorral az arcomon.
-Örülök, hogy végre hagyod a kezeléseket.-mondta boldogan miközben szúrta az ellen anyagot az infúziómon keresztül.
-Mi van ha nem működik?-kérdeztem semmit mondó arccal.
-És mi van ha igen.-mondta miután befejezte és elindult az ajtóhoz.
Miután elment az ápoló utána egész nap rajzoltam.
Deku szemszöge:
Az ápolók szerint nagyon jó hatassal vagyok Katsukira ami szerintem is így van mert azóta rendszeresen videóhívásban csináljuk a kezeléseket.
-Izuku látogatód jött.-mondta az egyik új ápoló.
-Megyek. Köszönöm, hogy szólt.-mondtam kedvesen.
-Nincs mit de máskor nyugodtan tegezhetsz hiszen csak pár évvel vagyok idősebb nálad.-mondta kedvesen majd elköszöntünk és mentem is ki.
-Szia anya.-köszöntem egy ma már teljesen megtört szerettemnek.
-Szia Izuku. Hogy vagy?-kérdezte anya azt amit mindig is szokott.
-Ahoz képest, hogy haldoklok a születésem óta? Jól.-montam azt a választ amit minden egyes alkalommal.
-És, hogy van most Uraraka?-kérdezte kedvesen.
-Jól. Igaz egy kicsit szomorkás de jól van.-mondtam így mivel nem akartam elmondani hogy nem annyira működik a gyógykezelése és, hogy szakítottak a barátnőjével. Majd miután végig kérdezett bementünk a kórház kajáldájába ami nekem mint CF-esnek nagy kedvencem mivel nekünk ez a kis idő arról szól, hogy fel legyünk hizlalva vagyis csak annyira amennyire csak lehetséges.
Nálunk ez úgy működik, hogy az egyik nővér bejön és kér egy listát az összes kajáról amit szeretek, én pl mindig katsudont kérek mert az a kedvencem és Uraraka meg mindig valamilyen mochit és mint a napokban megtudtam Kacchan mindig valami jó csípős kaját.
-Min gondolkozol Izuku?-kérdezte anyám és mivel nem akartam azt mondani, hogy szerelmes lettem egy másik CF-es fiúba ezért ezt mondtam:
-Semmi különös, a program amin dolgoztam már kész.
-Annak örülök.-mondta egy mosollyal.
332 szó
Tudom már egy nagyon hosszú ideje nem folytattam ezt a könyvet de próbálom befejezni.
Nagyából még olyan 4-9 fejezet lesz még.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro