Deku szemszöge:

-Szia...

-Te mégis mit keresel itt! Ugye tudod hogy nem szabadna találkoznunk!-akadtam ki a nem törődöm fiún.

-Tudom de azt is hogy amúgy is meghalnánk, akkor meg mért ne élvezhetnénk az életet.-mondta a szőke majd rá csapatam az ajtót.

-Így a jó...így a jó...-kezdtem el magamat győzködni majd elkezdtem a programot foglytatni amit még otthon kezdtem el majd mikor már este felé majdnem kész voltam megláttam valamit a kórház tetején vagy inkább valakit ezért gyorsan magamra kaptam a kabátom és futottam felfelé amennyire csak tudtam igaz majd meg fulladtam a köhögő rohamoktól.

-Szia.-köszönt Katsuki.

-Te meg mégis mit csinálsz ott?! Azonnal gyere le kérlek! Van más megoldás is!-próbáltam győzködni miközben folyton köhögtem.

-Mi már nem is nézhetem a halálom szélén az esti városban lévő fényeket?-kérdezte nevetve miközben felállt.

-Óvatosan gyere le...kérlek.-kértem visszatartva a sírást.

-Rendben.-mondta majd majdnem szívrohamot kaptam mert megcsúszott a lába.

-Úr isten...-akadtam ki miközben elkezdett nevetni.

-Te most komolyan értem aggodtál?! De aranyos.-mondta mégjobban nevetve.

-Kapd be!-mondtam sértődötten.

-Ha ez kell hogy ne legyél durci.-mondta nevetve.

-Én mentem.-jelentettem ki mégjobban megsértődve.

-Jaj ne már. Csak vicceltem!-mondta miközben egyre közelebb jött.

-Két méter!-jeleztem neki hogy eltöröm mindenét ha közelben jön.

-Jó jó értettem.-mondta majd lépet hátra pár lépést.

-Amúgy miért nem követed a szabályokat?-kérdeztem rá arra a kérdésre ami már egy ideje foglalkoztatott.

-Mert lehet hogy holnap meghalok de az is lehet hogy csak egy év múlva, ez a betegség nem azért rossz mert egyszer meghalsz hanem az hogy kiszámíthatatlan.-mondta egy semmit mondó arccal.

-Tudom...-mondtam kicsit szomorkásan.

-Ja egyébként kéne neked egy becenév!-mondta majd elkezdett gondolkodni.

-Kérlek kímélj meg.-mondtam veletlen hangosan majd újra elkezdtem köhögni.

-Mondjuk legyél Deku úgyis illik rád mert az Izuku visszafelé japánul Deku.-mondta az őszintét.

-Hát rendben de akkor neked is kell egy becenév mondjuk legyen... Kacchan!-mondtam egy diadal ittas vigyorral.

-És miért is?-kérdeze felhúzott szemükkel.

-Mert a gyerekek, gyerekes vagy a csinos lányokra használják a Chan kifejezést és a Katsuki-chan az túl hosszú lenne ezért egybe mostam igy kaptad a Kacchant.-meséltem neki hogy miért pont Kacchan.

-Szóval szerinted gyerekes vagyok?-kérdezte egy kis pimasz mosollyal.

-Azt gondolod hogy ez cuki?-kérdezem vissza.

-Mért szerinted?-kérdezte miközben elindul az ajtóhoz és megállt.

-Ha? Nem dehogy mivel ezzel meg is halhatsz!-mondtam kikelve magamból.

-Hát rendben amúgy megadod a számod?-kérdete.

-Minek?-kérdeztem nem szándékosan kicsit felegmán.

-Mert akkor bele mennék a CF minden egyes úgy mondott szabájába, pl a gyógyszerek szedése, rázó mellényt felvenném naponta, cukrot mérnék meg hasonlók.-sorolta egy számomra eddig érthetetlen csillogásal a szemében.

-Rendben.-mondtam bele törődve majd oda csúsztata a telefonját majd be is írtam a számom és vissza csúsztattam.

-Kösz. Jó éjt Dekum.-mondta egy perverz kacsintással.

-Szia.-mondtam majd még előtte ki mentem az ajtón mert volt oly kedves hogy elment az ajtóttól majd észre vettem hogy miért tudta kinyitni az ajtót. Az ajtó és a zár között volt papír pénz és hogy megszivassam az titokban kihúztam ahogy jöttem el.

-Te szemét!-hallotam már a távolban az üvöltését amin nem tudtam nem nevetni.

524 szó
2023. Június 25.

Sziasztok kedves olvasóim. Fontos! Az elkövetkező 2 hétben nem lesz könyv (ez a hét még nincs bele számítva) mert nyaralni megyek. Csak 30.-án érek haza szóval csak 30.-a után lesz kövi rész 😃