Deku szemszöge:

-Hello világ! Ha jól emlékszem ma 15.-e van.
Most jöttem újra be a kórházba mert csak az egyik tudom működik ami szívás.
Sajnos a legjobb barátom is itt van de neki van valakije és szegény mindig dobja a másikat mert nem akart azzal fájdalmat okozni hogy egyszer csak meghal.

-Szia Izuku. Fél éve nem találkoztunk. Milyen újra itt? Hogy vagy?-kérdezte az ápol aki már kis korom ott mondhatni vigyáz rám.

-Szia köszi jól igaz nem a legjobb itt lenni de lehetne rosszabb is.-mondtam mosolyogva miközben leállítottam a felvételt.

-Ja el is felejtettem nézd!-mondta majd elém tolt egy gyógyszerekkel teli kis kocsit.-Kaptál engedélyt arra hogy te magad szed a gyógyszereket.-mondta vidáman.

-Köszönöm! Nagyon rossz volt hogy külön engedély nélkül nem szedhettem!-mondtam nagyon boldogan.

-Nem nagy dolog ahoz képest amit a többi beteg emberrel tétel eddig.-mondta ő is mosolyogva majd kiment.

-Na hol is tartottam... ja igen ott hogy a legjobb barátom nem érti hogy úgy is szereti a másik ha az egyik napról a másikra meghal. Most gondolom kérdezhetik az hogy ha ezt mondom nekem mért nincs senkim... erre az a válaszom hogy elég ha a barátaim és a családomnak kell bele törődni a halálomba. Sajnos a hasonló betegekkel nem mehetünk egymáshoz túl közel ami a 2 méter, tudom szörnyű de muszáj ha életben akar az ember maradni. A szomorú az egészben az hogy az összes szülinapot úgy ünnepeljük hogy lehet az lesz az utolsó. De mivel nagy rend mániás vagyok ezért most berendezem a gyógyszereket majd még ma szerintem még kirakok mégegy videót de az a helyes gyógyszer szedésről fog szólni addig is sziasztok. -fejeztem be a videót amiket minden nap felrakok a YouTube-ra.

Mivel most lett egész ezért most kell beszednem egy adag gyógyszert majd a rázó mellényemet kell felvennem hogy ami nem kell a légutaimba azt fel tudjam köhögni.

314 szó
2023 június 20.