A lány félt. De már nem volt visszaút. A bátyja és Levy úgy is ott lesznek neki. Nincs mitől tartania. Így hát erőt vett magán és mosolyogva lépett be az épületbe Natsu oldalán. Mikor beért nagy zaj fogadta. Ugyan kint is lehetett észlelni hogy nem ez a legcsöndesebb hely a világon, de azért ekkora kavalkádra még Lucy sem számított. Szinte mindenki üvöltözött, nem egy közülük pedig alkohollal a kezében röhögött. A lány megijedt, hogy talán rosszul döntött. Natsu láthatóan egy kicsit sem tűnt meglepettnek. 
- Sziasztok srácok, megjöttem! - mondta hatalmas vigyorral az arcán.
- Lángagyú... Tudom hogy nehéz felfognod, de nem mindenki olyan hülye mint te. Képzeld észrevettük. - mondta egy Árnyvadász. Nevezetesen Gray. Ha egy idegen rájuknézne fogalma sem lenne hogy ők ketten parabataik. Lucy sem gondolta ezt.
- Á, Natsu,jó hogy itt vagy! Nem is vettelek észre! - köszönt egy fehér hajjal rendelkező Árnyvadász lány a fiúnak.
- Látod, ennyit rólad Jéghercegnő. Szia, Lisanna!
A fehér hajú lány valójában észrevette Natsu érkezését, ám úgy érezte boldoggá teszi a fiút ha riválisát cukkolhatja. Tudta hogy ez nem volt szép Gray-el szemben de Natsuért megérte... Mindent megtett volna Natsuért. Így hát a fiú kedvéért hazudott. Valójában teljesen beleszeretett Natsuba, így hát nem örült annak hogy a zöld íriszekkel rendelkező srác, egy másik lánnyal tért vissza. Lehet hogy ő az a Lucy aki miatt annyit örlődött a fiú? Lisanna vagy nem tudta, vagy csak nem érdekelte hogy Lucy legalább kétszer annyit szenvedett Natsu miatt. Lis csak az nézte hogy a fiú fájdalmat érzett emiatt a lány miatt, ezért hát kizártnak tartotta hogy valaha is barátok lesznek.
- És ő kicsoda? - nézett végül a fehér hajú lány a szőkeségre.
- Á, Lisanna bemutatom Lucy-t, a gyerekkori legjobb barátomat! Lucy ő pedig itt Lisanna!
A fehér hajúnak rosszul esett hogy a fiú nem említette meg, hogy bármi fontos szerepet töltene be az életében. Nem nevezte sem a legjobb barátjának, se nem mondta hogy a lányt testvéreként szeretné. Lisanna ezzel egyetemben féltékenységet is érzett. Rájött hogy a srác még ennyi idő után is a szőkeség tartja legjobb barátjának. Ám kivűlről ez egyáltalán nem látszott meg. Kiváló színész volt... Bár ez szinte minden Árnyvadászra igaz, hiszen ki tudja mikor milyen kamut kell beadniuk ahhoz hogy tőrbe csaljanak egy-egy démont.
- Szia, örvendek! - nyújtotta Lisanna felé kezét Lucy. Neki sem volt szimpatikus a fehér hajú lány... Nem mintha a viselkedése ezt elárulta volna, ám a szőkeség elég jártas volt abban hogy felfedezze a rejtett érzelmeket, és elég határozottan úgy gondolta hogy Lisanna valamiért már most nem kedveli, pedig nem is ismeri. Az is megfordult Lucy fejében hogy boszorkánymesteri képességével olvas a fehér hajú lány gondolataiban hogy megtudja miért utálja már most őt, de végül nem tette. Úgy vélte hogy ha Lisanna nem kedveli, az az ő döntése, viszont a szőkeségnek nem áll jogában a lány gondolataiban való turkálás. Így hát erőt vett magán és megint szétnézett az intézményben. Mostmár alább hagyott a ramzuri. Többen a lányt figyelték, bár ez nem is votl olyan meglepő. Nem sok démonölő téved ide, főleg nem a Dragneel fiúval.
- Nem akarsz bemutatni minket a barátnődnek? - kérdezte egy Evergreen névre hallgató nő.
- Ő nem a barátnőm!
- Nem vagyok a barátnője!
- Még hogy a pojáca a húgom barátja? Hehh, jó vicc!
Szólalt meg egyszerre Natsu, Lucy valamint Laxus.
- Bátyó! - szólalt meg felvidulva a szőke hajú lány. Mosolyogva indult bátyja felé aki egy szoros ölelésbe vonta.
- Bocsi, hogy nem rángattam el hozzád ezt a barmot! Lehet hogy nem hiszed el, de tud meggyőző is lenni.
- Ugyan, Laxus! Soha nem tudnék haragudni rád!
- Lu-chan! - intett mosolyogva a Levy nevezetű kék hajú lány.
- Levy-chan! - mondta örvendezve Lucy, és ajkai még nagyobb mosolyra húzódtak.
- Hányan ismerik őt közülünk?! De most komolyan?!- kérdezte egy Cana nevezetű lány. Kezében egy üveg bort tartott bár akik régebb óta tartózkodnak az intézményben ezen egyáltalán nem lepődtek meg. A barna hajú lány szinte mindig alkoholt fogyasztott.
- Natsu, ha férfi vagy bemutatod a lányt! - kiáltotta egy Elfman nevezetű férfi.
- Á, Lucy! Fogalmam sem volt róla hogy egyszer te is itt fogsz kikötni! - lépett elő Lucy régi tanítója, Makarov Dreyar.
- Még a mester is ismeri őt?- nézett döbbenten Gray.
- Bizony gyermekem, Lucy régen a tanítványom volt.
- Ő az unokád?- kérdezte Lucy döbbenten. Fogalma sem volt róla hogy egykori mesterének van unokája.
- Nem, nem a vérszerinti rokonom. Mindenki aki ehhez az intézményhez tartozik egy családtag. Mi itt mind egy közös családot alkotunk. Tehát ők mind a gyermekeim!
- Bizony, a nagypapi jól mondja! Mi egy nagy család vagyunk. Mi vagyunk a Fairy Tail! - szólalt meg Natsu. - És nemsokára te is ide fogsz tartozni!
Natsu biztos volt benne hogy szívesen látják a lányt az intézményben. Lucy boldog volt. Ám kicsit félt is hogy nem fogadják majd be.
Vajon tényleg lesz egy nagy... családom? Ez túl szép ahhoz hogy igaz legyen!

Sziasztok! Itt is vagyok az új résszel. Tudom, nem a leghosszabb és nem is túl izgalmas de remélem azért tetszik! A következő rész pénteken érkezik! (Elvileg)
Megpróbálok minden hétfőn valamint pénteken folytatást publikálni.

Aina-chan