Kevés olyan ember létezik a világon, akik ne hallották volna életük során legalább egyszer a „Piroska és a farkas" című meséjét. Az eredeti történet tanulsága elvileg az lenne, miszerint: „Ne térj le az útról, ne barátkozz idegenekkel!" Persze tudjuk, hogy ezután valójában mi történt. Piroska találkozik a farkassal, aki érdeklődik, hogy merre tart a leányzó egymagában és stb... 

Azonban most jöjjön egy olyan történet kettejükről, ahol Piroska egy tizennyolc éves, jóképű srác, a farkas pedig egy irtó dögös csaj. Itt pedig elhihetitek nekem, a farkast nem az öreg nagyi fogja érdekelni. Vajon a mi kis Piroskánk túléli a farkassal való találkozást, aki talán nem is olyan gonosz, mint azt sokan hinnék? Ezt csak akkor tudhatod meg, ha folytatod az olvasást. Most pedig kezdjük is el ezt a humoros, de néhol komoly cselekményekkel átszőtt történetet.

Volt egyszer egy kedves, jól nevelt kisfiú, akit Gerardnak hívtak. Akik ismerték, azok nagyon kedvelték a srácot. Főleg a lányok. Konkréten ódákat zengettek a jóképű fiúról. Bár Gerard nem igazán szerette maga körül ezt a nagy felhajtást, de úgy-ahogy jól kijött a lányokkal, akik ellenben mindent megtettek, hogy elcsábítsák a szégyenlős srácot. Példaként történt egyszer, hogy a falu lányai elrabolták a fiút, majd fehérneműre vetkőzve erotikus mozdulatokkal bizonygatták szépségüket. Persze a végén a maradék ruha is lekerült róluk, amitől Gerard lélegzete kis híján elállt. Azonban nem mert a látványtól elájulni, mert akkor biztos volt benne, hogy a csajok reggelre szárazra facsarják, amit ugye egy bizonyos ok miatt nem akart átélni. 

Hiszen a legény tisztességes nevelést kapott, ami mellé párosult a fiú romantikus felfogása is. Gerard három éve eldöntötte, hogy csak azzal a lánnyal fog szerelmeskedni, akit ő valóban szívből szeret. Viszont a falu lányai közül senki se tetszett neki, ezért is volt néha oly szomorú. De visszatérve az elrablásra: ha nehezen is, de végül megmenekült a női hordák elől, ellenben jól tudta, hogy mostantól óvatosabbnak kell lennie. Így kénytelen volt drasztikus lépéséket tenni a lányok ellen: először is tetoválást csináltatott. A jobb szeme alatt és felett egy piros, egyedi szimbólumú ábrázoló tetoválás virított, aminek köszönhetően a tekintete végre-valahára félelmetes lehetett. 

Ezzel szemben ez még nem tántorította vissza a rajongóit, ezért Gerard az utcákat álruhában bújta. Piros színű bársonysapkát és egy ugyanilyen színben pompázó köpenyt hordott, hozzá pedig egy járóbotot is vett, amivel elhitette a járókelőkkel, hogy ő bizony egy szegény öreg néni. Bár az iskolában nem így járt, de az álruha mindig ott lapult a táskájában. És hogy végül miért lett Piroska a beceneve? Erre a válasz roppant egyszerű. Történt egyszer ugyanis, hogy amikor Gerard piros ruhájában az utcákat járta, négy férfi belekötött, és gorombán az értékeit követelték. 

Ugye emlékeztek még arra, hogy egy Gerard jóra nevelt, szégyenlős fiú, akit mindenki szeretett? Na, de azért ő se volt mindig kedves gyerek. Lányokat sose ütne meg, azonban a srácokra ez a szabály már nem vonatkozott. Végül aztán a gyors reflexszel megáldott fiú a botjával elverte a négy embert, és a huligánoknak összesen nem maradt húsz foga, annyira csúnya verést kaptak „Véreskezű Piroskától", a falu legerősebb harcosától. Remélem, ennyi bevezető elegendőnek bizonyult, hisz az igazi történet még csak most kezdődik el.

Gerard a szüleivel bent lakott a faluban, míg a nagymama kint az erdőben, egy takaros kis házban élte az életét.

Egy szép napon azt mondja Gererdnak az édesanyja:

– Gyere csak ide, kisfiam! Itt van egy karton cigi és három üveg szilvapálinka. Kérlek téged, vidd el ezeket a nagymamának! Beteg is, gyönge is szegényke, így a héten kocsmába biztosan nem tud elmenni. Indulj szaporán, mielőtt az őrült rajongóid ránk nem törik az ajtót. Ó, édes istenem, ennyi tüzelő csajt még nem látott a világ...

– Bízd csak rám őket, édesanyám – felelte Gerard, majd levette a pólóját, amit a lányok közé dobott. – Jól van, ezzel el lesznek egy darabig. Uh, nézz csak rájuk: rosszabbak, mint a vadonban élő farkasok. Képesek egymást megölni azért a hülye rongyért...

– Amíg egyedülálló maradsz, addig semmi se fog változni. Ezért is mondanám, hogy válasz egy barátnőt a kinti tömegből, ám ezek tényleg veszettek. Amúgy légy óvatos, amikor az erdőben sétálsz. Állítólag egy gonosz farkas járja a környéket. Bár néha betévedhetne a faluba is... Elvihetne innen egy-két szemérmetlen hajadont...

– Ne aggódj, édesanyám. Én nem félek a farkastól. A mesékben amúgy is csak a lányokra pályázik, így biztonságban leszek – válaszolta magabiztosan Gerard, aki a jelmezébe bújva kiosont a hátsóajtón.

A fiú sietett, így táska helyett kosárkával indult útnak. A falut elhagyva áthaladt a tehéntrágyás mezőn is, amikor végre-valahára sikeresen beért az erdőbe. Sokszor járt már erre, így nem félt az erdőben bandukolni. Ám a faluban rémtörténetek terjengtek az erdőről, amit Gerard sokszor nevetségesnek tartott.

„Vérnyulak, mi? Ekkora baromságot. Állítólag csak tinédzsereket esznek, míg a nyugdíjasokat figyelmen kívül hagyják. Komolyan elhiszi ezt valaki? Félig ember, félig nyulak, akik a szépségükkel kérkednek, majd miután a bizalmadba férkőznek, gyilkos szörnyeteggé alakulnak át... Áh, ezt még elképzelni is túl baromság..."

– Hello, vándor! – köszönt kedvesen hozzá egy vörös hajú leány, aki az út szélén ácsorgott.

– Üdv neked is, cosplayes idegen! Szép a ruhád – válaszolta jókedvűen Gerard, majd elsétált a nő mellett. – Ácsi, de mostanában nem is lesz farsang! Ezek szerint te akkor egy...

– Mondd ki hangosan – szólott újból a nő, miközben sunyin vigyorgott. – Hisz tudod jól, hogy valójában ki vagyok. Ahogyan tisztában vagy azzal is, hogy valójában miért is vagyok most itt.

– Szóval jól sejtettem. Te is a rajongók elől menekülsz, akár csak én – ecsetelte magabiztosan Gerard, míg a nő döbbenten vette tudomásul, hogy a srácnak fogalma sincsen, hogy ilyenkor vájójában mi szokott történni ebben a mesében. – Furcsálltam is, hogy valaki farkas kosztümben járja az erdőt. Bár meg tudlak érteni, biztos nehéz életed lehet. A sok krapek állandóan a nyomodban liheg, miközben pimasz megjegyzéseket tesznek a gyönyörű külsődre. De, ha ez vigasztal téged, az én életem se könnyebb. Sajnálatomra én is kénytelen vagyok ebben a piros maskarában csámborogni, mert máskülönben nem tudnék megszabadulni az őrült fanoktól...

– Kyaaa! Ez nem lehet igaz! – jelentette ki vörös arccal Erza. – Ismételd el még egyszer!

– Micsodát? Azt, hogy piros maskarában kell...

– Nem azt! Amit előtte mondtál!

– Nem értelek téged. Mit mondtam, ami miatt ily nagy hanggal vagy?

– Én té-té-té... Vagyis te-te-te... – dadogta idegesen a cosplayer csaj. – Szóval te-te-te azt mon-mondod, hogy é-é-én gyö-gyönyö...

– Fúh, ez hosszú párbeszéd lesz – szólott újból Gerard, majd a karórájára pillantott. – Szóval mit szeretnél hallani tőlem? Tudod, sietnem kell a nagyimhoz, aki nemrégiben megfázott.

– Éé-én nem akarlak téged feltartani – válaszolta bizonytalanul a nő. – Jobbulást a nagyidnak! Gondolom a kosaracskádban bor és kalács van, amitől majd a nagymama újból erőre kap.

– Nem egészen. Szilvapálinkát és egy karton cigit viszek neki – jelentette ki jókedvűen Gerard, míg Erza szíve ezt hallva majdnem megállt. – Porlyusica nagyi nem szokványos ember. Ő kötögetés helyet inkább ketrecharc meccseket néz a tévében. A nagyi imádja a küzdő sportokat. Sőt, hétvégenként harcművészetet tanít a falubeli gyerekeknek. Mint a legjobb tanítványa, néha én is besegítek neki az oktatásban.

– Porlyusica nagyi? – kérdezett vissza csodálkozva Erza. – Ezek szerint te vagy az unokája? Te lennél Gerard-kun?

– Bizony, én vagyok az.

– Kyaaaa! – sikoltotta Erza, majd hirtelen futni kezdett. – Úristen! Ő a nagyi unokája! Ő a nagyi unokája! – kiabálta a nő, majd nem sokkal később eltűnt a sűrű növényzetben.

– Fenébe, úgy tűnik a nagyi hírneve sokakban félelmet vált ki... – sóhajtott egy nagyot Gerard. – Biztos azért ijedt meg szegénykém, mert a nagyiról az a rémhír terjedt el faluban, hogy puszta kézzel megölt egy medvét, aki rosszkor volt, rossz helyen. Ellenben a pletykák nem igazak, hisz csak puszta kézzel nem lehet medvét ölni. Azért ennyire nem erős az öreglány se. A nagyinak sokszor rúgnia is kellett, majd kegyelemdöfésként lefejelte a szerencsétlen állatott.

Gerard míg az út során elmélkedett a furcsa lányról, addig Erza gyorsan elsprintelt a nagymamához, majd hangosan dörömbölni kezdte az ajtót.

– Már megint maguk azok? – kérdezte a nagymama az ágyból. – Mondtam már maguknak, hogy nem fogom eladni a vesémet! A szívemet meg pláne nem adom oda, mert akkor nekem is csak egy marad!

– Én vagyok az, Erza! – felelte a farkas rémült hangon, amilyet csak ki tudott szorítani magából. – Nyisd ki az ajtót, nagyi! Az unokád nemsokára ideér!

– Oh, csak te vagy az, aranyom? Gyere be nyugodtan, nincs kulcsra zárva az ajtó – mondta kedves hangnemben az öregasszony. – Egek, hogy nézel ki lányom? Tiszta ganéj vagy.

– Igen, elestem a disznóólnál, de ez most mellékes – szólt újból Erza. – Nagyi, láttam az unokádat! Sőt, még beszélgettem is vele.

– Aha, szóval ezért vagy ennyire izgatott. Szóval, mit gondolsz az unokámról? Aranyos fiú, ugye? Bár néha egy kicsit hülye szegénykém. Fogadjunk, rólad se tudja az igazat...

– Sajnos nem esett le neki – mondta csalódottan Erza. – Pedig a régi mesékben rögtön rájött Piroska, hogy a másik valójában kicsoda...

– Hmm... Tényleg, most az a jelenet jönne, hogy te elvileg megeszel engem – mondta el meglátást Porlyusica. – Viszont az unokám miatt ki kell dobnunk a kukába régi forgatókönyvet. Azonban támadt egy remek ötletem, amivel talán még meg tudjuk menteni ezt a mesét – magyarázta lelkesen Porlyusica, amit Erza olykor pirultan hallgatott.

Gerard húsz perccel később megérkezett a három tölgyfa alatt elhelyezkedő kis kunyhóhoz. Ahogyan az lenni szokott, illedelmesen bekopogott.

– Nagymama! – köszönt jókedvűen Gerard. – Nagymama! Én vagyok az, Véreskezű Piroska! Vagyis inkább Gerard, hisz te is tudod, hogy ez csak az álnevem! – folytatta tovább a beszédet a kék hajú, ám válasz nem érkezett.

Percek teltek el, de senki se nyitott neki ajtót. Gerard lenyomva a kilincset könnyedén kinyitotta az ajtót. Furcsállotta is, hogy a ház ajtaja tárva-nyitva, de aztán azt gondolta: „Szegény nagyi biztosan nagyon várt már engem. Nyitva hagyta az ajtót, hogy meghallja, ha jövök." Végül belépett a szobába, de valahogy odabent is olyan furcsának tartott mindent. Főleg akkor lepődött meg igazán, amikor meglátta a véres szőnyeget.

– Nagyi, már megint kinyírtál egy orvgyilkost? Ez már a hónapban a harmadik – mondta Gerard, majd folytatta. – Hidd el, nagyi: ők csak a Mikulást akarják visszaszerezni, akit te tavaly elraboltál! Azért is akarnak likvidálni téged, mert másképpen nem tudják kiszabadítani a szerencsétlent. Bár nem azt mondtad, hogy a múltkori pókerpartin Ultear néni elnyerte tőled? Hallasz engem, nagyi? – faggatózott a legény, ám az ágyban fekvő nem válaszolt.

Persze, hogy nem, hiszen a nagyi már régen nem volt otthon. Porlyusica jelenleg a bérgyilkos hulláját ásta el az erdőben. Szóval valójában Erza rejtőzött el az ágyban, aki közben végig azon izgult, hogy még véletlenül se rontsa a tervet, amit a nagyi nagyon részletesen elmagyarázott neki. Erza ezért jól magára húzta a paplant, egészen az orráig, hogy minél kevesebb látszódjon ki belőle. Amikor a fiú az ágy mellé lépett, a lány elkezdett halkan nyögdécselni, mint aki nagybeteg lenne.

– Nagymama, mi bajod? – kérdezte tőle az unokája. – Nagyon csúnyán köhögsz. Egek, ugye nem ittad meg a hűtőben lévő jéghideg sört? Már csak az kéne, hogy még részeg is legyél...

– Áh, dehogy ittam én – válaszolta vékony hangon Erza.

– Ej, nagymama, de vörös a hajad! – Csapta össze Gerard a kezét.

– Azért, hogy jobban eltudjak vegyülni a Coca-Cola gyárban! – hangzott a felelet, de az is olyan különösen, hogy a fiú rá sem ismert.

– Aha, szóval már megint az üzlet. A múltkor a Pepsi receptjét loptad el. Emlékszem, akkor kék volt a hajad és Wendy-nek nevezted el magad – szólt a témához Gerard, majd jobban szemügyre vette a másikat. – Ej, nagymama, de szőrös a fülled! Ráadásul úgy néz ki, mint a szomszéd kutyáé...

– Ez csak a gyógyszer melléhatása – válaszolta köhögve Erza. – Ahogyan a farokcsontból kinövő szőrös farok is ezért jött elő...

– Szerintem ne szedj többet abból a gyógyszerből, mert a végén te leszel a Star Warsban az új Csubakka – szólt a témához viccelődve Gerard, azonban valamiért még mindig gyanakvó volt. – Ej, nagymama, de furcsa szag terjeng a levegőben.

– Megnézted már a cipődet? – kérdezett vissza Erza.

– Basszus, mikor léptem kutyaszarba? – Gerard ezután gyorsan lepucolta a cipőjét. – Amúgy nagyi, te plasztikáztatod magad? Nagyon sima a szemed körül a bőr. Pedig te már egy ideje ráncos vagy...

– Azért... Mert... Áh, hagyjuk ezt a picsába, mert már nagyon unom! – mondta erőteljesen Erza, majd ledobva magáról a paplant, megragadta a fiút.

– A cosplayer csaj? – faggatózott rémülten a kék hajú, miközben Erza lenyomva őt az ágyra, kényelmesen ráült a fiú mellkasára. – Tudtam én, hogy valami itt nem stimmel! Hiszen a nagyinak sose volt ekkora nagy melle!

– Jó sokáig tartott rájönnöd erre, mit ne mondjak! De amúgy az előbb tévedtél! Én valójában egy igazi vérfarkas vagyok – ecsetelte magabiztosan Erza.

– Vérfarkas? Hé, ugye ez nem a Twilight? – Gerard egyre feszültebb lett. – Basszus, én nem akarok csillogó vámpír lenni!

– Egek, te tényleg furcsa vagy – szólt közbe Erza, miközben nyalogatni kezdte Gerard arcát. – Hmm! Mondták már neked, hogy nagyon fincsi vagy?

– Jah, egyszer a szomszéd lány, bár róla kiderült a végén, hogy kannibál – válaszolta rémülten a fiú. – Egyébiránt jól gondolom azt, hogy te megakarsz enni?

– Butus vagy, kicsi Piroska! – Erza ezután levette a melltartóját, míg Gerard tátott szájjal figyelte a lány idomait.

– Fenébe, ez rossz előjel! Igaz, létezik egy ősrégi sztori az interneten, ahol a farkas megrontja a naiv Piroskát, de miért pont én leszek ma az áldozat? – Gerard próbálta arrébb lökni Erzát ám, a lány erősebb volt nála. – Basszus, még gyúrni is jársz? De inkább egyél meg, ha lehet! Elvileg te vagy a csúnya, gonosz farkas!

– Mi? – nézett rá döbbenten Erza. – Azt mondod, csúnya vagyok?

– Őő... Igen, az vagy! Ilyen csúnya vérfarkast még sose láttam! Hozzád képest még a Twilight farkasai is jobban meglettek animálva! – hangoztatta kétségbeesetten Gerard, aki azért úgy érezte, hogy az előbbi hasonlat túl durvára sikeredett. – Vagyis inkább...  – folytatta volna a beszédet Gerard, ám meglepetésre a lány sírni kezdett. – Hé, farkas...

– Van nekem rendes nevem is! – magyarázta dühösen a vörös hajú. – A nevem Erza! Téged pedig utállak! Utálom az összes embert! – Erza ezután gyorsan magára kapta a ruháit, majd sírva kirohant a házból.

– Megmenekültem ugyan, de az előbbi szituáció miatt még mindig rosszul érzem magam... – mondta rosszkedvűen Gerard, majd felült az ágyszélére. – Különös, de ahányszor kimondom a magamban a nevét, egyre jobban kalimpál a szívem...

– Itt a vége, nagyi! Áruld el, hogy hol van a vén Mikulás? – Rúgta be az ajtót a kommandós, majd a géppisztolyát Gerard felé szegezte. – Egy kölyök? Basszus, rossz házba jöttem volna? – kérdezte önmagától Gildarts, majd elővette a térképet. – Pedig a környéken csak itt van ház. Elnézést, itt lakik Porlyusica nagyi?

– A nagyi? – kérdezett vissza unottan Gerard, akit annyira nem foglalkoztatott a másik látványa.

– Jah, Porlyusiva nagymamáról van szó, akinek a vérdíja már hárommilliárd ékkő! A világ legveszélyesebb bűnözője, aki néhány éve a Fogtündérnek kiverte az összes fogát, míg a Húsvéti nyúl seggéből kiráncigálta a hímes tojásokat. A Dzsinntől ellopta a lámpását, míg az aranyhalból halászlevet csinált. Legutóbb pedig a Mikulást rabolta el, ellenben azóta eltelt egy év, de a nagyi valamiért még váltságdíjat sem követelt a manóktól...

– Elvesztette pókeren a mikit, ezért se kér senkitől se pénzt – válaszolta unottan Gerard, aki szomorúan nézett maga elé.

– Komolyan? Ez jó hír! Legalább nem a nagyi keze által halok meg – ecsetelte vidáman Gildarts. – Amúgy nem tudod, hogy kinél van most akkor a Mikulás?

– A keresztanyámnál van, akinek a neve: Ultear Milkovich – szólott újból a fiatalabbik, majd folytatta. – Azonban ő a hegyekben lakik. Vigyázzon vele, mert nagy szerencsejátékos hírében áll. Múltkor a Jetiről a bundát is elnyerte, aki végül halálra fagyott. Ha vissza akarja szerezni a dagadt ipsét, akkor ahhoz le kell győznie őt pókerben.

– Értem, köszi az infót! Tarts ki, Mikulás! Nemsokára visszaszerezlek! – Gildarts elköszönt a fiútól, aki még mindig búsan merengett.

Ám nem szomorkodhatott sokáig, hisz egy újabb látogató érkezett, akit az előző emberrel ellentétben nagyon jól ismert.

– Ti ketten, tudom, hogy szexeltek! – mondta határozottan Porlyusica, majd döbbenetére csak az unokáját látta. – Hé, hol van Erza? Mostanra már el kellett volna téged csábítania. Vagy gyorstüzelő voltál és máris véget ért a móka?

– Neked is szavesz, nagyi – szólt hozzá közömbösen Gerard. – Amúgy semmi se történt közöttünk. Leszámítva azt, hogy csúnyának neveztem, amire ő sírva kirohant.

– Ne szívass már, tényleg ezt mondtad? – kérdezett vissza rémülten Porlyusica. – Bolond kölyke! Tudott te, hogy most mit tettél? Mikor ment el? Azonnal utána kell mennünk!

– Mi van veled, nagyi? Az már nem is zavar téged, hogy a csaj kis híján megerőszakolt engem?

– Dehogy akart téged megerőszakolni! Náluk az a szokás, hogyha egy lány vérfarkasnak megtetszik egy fiú, akkor elsőnek megnyalja annak arcát, majd félmeztelenre vetkőzik. Ezután az illetőtől megkérdezi, hogy esetleg nem-e kaphatná meg a felsőjét. Ha a kiválasztott hím igennel felel, akkor a nőstény felveszi annak ruháját, és abban indul el vadászni. Ezután visszatér a zsákmánnyal, amit ők együtt közösen elfogyasztanak. Ahogyan észrevetted, sehol se volt benne szeretkezős jelenet! A vérfarkas lányok az esküvőjük napjáig amúgy se fekszenek le a kiszemeltjükkel.

– Ezt komolyan mondod, nagymama? – puhatolózott döbbenten Gerard. – Basszus, mi a pólós jelenetig már nem jutottunk el. De ácsi, akkor mi volt az a „ti ketten, tudom, hogy szexeltek" kifejezés? Te mondtad az előbb, hogy ők az esküvőig nem csinálják ezt!

– Jah, hát csak  meg akartalak titeket viccelni. Amikor szóba jön valami „felnőttes" dolog, ti ketten rögtön elvörösödtök – magyarázta Porlyusica. – Mindketten hasonló személyiségűek vagytok. Ezért se értem, hogy miért sértetted meg Erzát? Vagy talán igazak a szóbeszédek rólad és valójában tényleg buzi vagy?

– Dehogy vagyok buzi! Csak azt hittem, hogy Erza is olyan, mint a falubeli csajok! Ha tudtam volna, hogy mire készül, akkor odaadtam volna neki a pólómat! – ecsetelte mérgesen Gerard, amitől még ő maga is meglepődött. – Várjunk, ezek szerint én szeretem őt?

– Fiam, benned egy Sherlock Holmes veszett el. Persze, hogy szereted őt! Ennek pedig az oka roppant egyszerű: ennek a történetnek ti vagytok a főszereplői! Érted már, fiam? Főszereplővér csordogál az ereidben! De miattad lehet, hogy ez is egy szokványos befejezés lesz és a farkas itt is elpatkol Piroska miatt! – beszélt mogorván a rózsaszín hajú, amikor hangos dörrenést lehetett hallani a távolból. – Hallottad ezt? A Phantom Lord gonosz fővadásza, Jose Porla megkezdte a hétvégi vadászatot. A szóbeszédek alapján pedig már csak egy vérfarkas hiányzik a gyűjteményéből...

– Micsoda? Megakarja ölni Erzát? Azt nem hagyom! – Gerard ezután kirohant a házból, és nekiindult megkeresni a főszereplő lányt.

Árkon-bokron haladt a sűrű erdőben, miközben a farkas nevét kiabálta. Ellenben kezdett besötétedni, ami még több aggodalomra adott okot. Kétségbeesetten üvöltött, ami fel is keltette néhány helyi lakó kíváncsiságát.

– Hová-hová, kicsi Piroska? – szólt hozzá egy szőke hajú lány, majd hirtelen a fiú elé állt. – Egy ilyen szexi fiúnak nem tanácsos egyedül erre csámborognia, mert különben csúnya dolgok történhetnek vele. Ugye, lányok? – kérdezte sunyi mosollyal az arcán Lucy, míg Mirajane, Juvia és Levy elzárta a srác elől a menekülési utat.

– Hosszú tapsi fülek, bolyhos farok, merész cosplay ruha? Semmi kétség, a közelben valahol farsangi buli van – mondta idegesen Gerard. – A másik tippem, hogy ti vagytok a Playboy villa nyuszis lányai.

– Fúú, ez se egy észlény... – szólt ismét Lucy, miközben sóhajtott egy nagyot. – Tévedsz, ember! Mi valójában vérnyulak vagyunk! Most pedig lakmározni fogunk a húsodból!

– Értem. Szóval megint egy jelenet, ahol csak a testemet akarják. Azonban mivel nem hagytok nekem más választást, így kénytelen vagyok drasztikusabb módszerekhez folyamodni – mondta nyugodt hangnemben Gerard, majd ledobta magáról a piros köpenyét, közben pedig a nadrágja övét is kicsatolta. – Ami most fog történni, azért nem vállalok semmiféle felelősséget sem. Egyébként is kezdem unni, hogy állandóan menekülnöm kell a perverz csajok elől. Azonban most fordult a kocka, és ma én leszek a vadász, ti pedig a zsákmány...

– Mi-mi csinálsz? – kérdezték idegesen a lányok, míg Gerard a gatyáját is elhajította. – Mit akarsz tenni? Hisz négyen vagyunk ellened...  – szólt hozzá elvörösödött arccal Mirajane.

– Hogy mit fogok csinálni? – kérdezett vissza gonosz mosollyal Gerard, majd megnyalta a szája szélét. – Szerintem már mindannyian tudjátok a választ.

– Kyaaa! Futás! – sikította hangosan Lucy, és a társaival együtt menekültek a fiú elől. – Natsuuu! Ez a srác meg akar minket rontani! – kiabálta rémülten Lucy.

Néhány kilométerrel arrébb Erza búskomoran leugrott a szikláról, egyenesen a tó irányába. Vízbe akarta fojtani magát, ám akadt egy-két bökkenő. A víz csak öt centiméter magas volt, és miután Erza becsapódott, a víz kiöntött és ennek hála még jobban leapadt. „Fenébe, nemcsak csúnya, még kövér is vagyok?" Kérdezte magától pityeregve Erza, amikor egy ismeretlen férfi mogorván hozzászólt.

– Állj fel a földről, vérfarkas! – szólt a lányhoz Jose Porla, a Phantom Lord fővadásza. – Évek óta bujkálsz előlem, ám a szerencséd a mai napon véget ért. Most nincs itt a nagyi, hogy megvédhessen téged! – folytatta a beszédet Jose, és Erzára szegezte a vadászpuskáját. – Utolsó kívánságként szeretnél még valamit mondani?

– Vérnyulak? – kérdezte döbbenten Erza, míg a fenevadak ráugorva a vadászra, pillanatok alatt felfalták.

– Erza! – kiabálta torkaszakadtából a nő nevét Gerard, akit jelenleg száz vérnyúl üldözött.

– Te rohadék! Hogy volt merszed molesztálni a csajomat? – kérdezte ingerülten Natsu és a többi hím vérnyúl. – Állj meg, te mocsok!

– Gerard? Miért csak egy póló van rajtad? – faggatózott elpirult arccal Erza, amikor a srác hirtelen ölbe kapta a másikat. – Ge-Ge-Ge-rard?

– Sajnálom, amikor azt mondtam rád, hogy csúnya vagy – kezdett bele a magyarázatba Gerard, miközben a lánnyal kezében eszeveszetten sprintelt. – Kérlek, ne haragudj rám! Hibáztam, ez tény és való. Hisz te valójában gyönyörű lány vagy, Erza! Szebb barátnőt nem is tudnék magam mellé elképzelni.

– Té-tényleg? – Erza arca még jobban elvörösödött. – Komolyan kedvelsz engem?

– Naná! Rajtad kívül más nő nem tud izgalomba hozni!

– Aha... De akkor a nyuszik miért kergetnek téged?

– Biztosan nem szeretik a pucér túrázókat – válaszolta bizonytalanul Gerard. – Amúgy ne hallgass rájuk! Minden szavuk hazugság!

– Hé, hogy merészelted megfogni a csajom mellét? – kérdezte dühösen Gray, aki a társaival együtt szorosan Gerard nyomában volt.

– Ez igaz, Gerard? – puhatolózott összeráncolt homlokkal Erza.

– Oké, ezt az egyet elismerem. De mit tehettem volna? Meg akartak enni! Valahogy muszáj volt elkergetnem őket...

– Ne izgulj, nem haragszom rád – mondta jókedvűen Erza. – Hé, nekem adnád a pólódat?

– Minek, hisz már így sincs rajtam egy darab ruha se! Azt akarod, hogy megfázzak?

– Hülye, nem azért kell nekem. Tudod, a vérfarkasok hagyománya...

– Jah, tényleg! Erről meg is feledkeztem! – Gerard ezután hirtelen megállt, és miután letette a nőt a földre, a fiú boldogan átadta a pólóját Erzának. – És ugye most az jön, amire én gondolok?

– Természetesen! – ecsetelte határozottan Erza, majd ropogtatni kezdte az ökleit. – Válassz egyet, édesem! Melyikből legyen nyúlpörkölt?

– A rózsaszín hajúból! Az néhány perce menekülés közben seggen harapott! – Mutatott Natsu irányába Gerard.

– Értem, bár szerintem a barátnőjén több hús van... – mondta sunyi vigyorral Erza, miközben ezt hallva Lucy és Natsu rémülten futni kezdtek.

Így történt aztán, hogy ebben a mesében a vadászt megették, míg a farkas összejött Piroskával. Később Erza és Gerard összeházasodott, és a nagyi házában együtt boldogan éltek, míg meg nem haltak.