Az elbűvölő sellők békés világa az óceán mélyén rejtőzött. Egykoron a félig hal, félig ember teremtmények birodalma fölött a zsarnok Laxus király uralkodott. A népét sokszor kifosztotta, miközben a törvényeivel megnehezítette a hétköznapi sellők sorsát. Hogy mivel? Például az internetre adót vetett. Ettől a gonosz tettől sok kamasz sellő vízbe akarta fojtani magát. Az már igaz más kérdés, hogy ez egyiküknek se sikerült...

Ám ettől volt még rosszabb: korlátozták az emberhús fogyasztást! Laxus betiltatta a nép előtt a búvár vadászatot, és kizárólag csak ő és a családja vadászhatott a kétlábúakra. Bizony, mert a zsarnok uralkodónak is volt családja. A hét bájos leánya közül a legfiatalabb a gyönyörű hangú Wendy volt. Azonban Wendy lázadó természetű volt. De ne siessünk ennyire előre, hanem kezdjük inkább az elejével.

Egy napon nagyszabású, klasszikus stílusú koncertet rendeztek, melyen az udvar főzeneszerző, Freed legújabb darabját mutatták be a palota lakóinak.

Wendy testvérei tartották azt a hatalmas kagylót, melyből Freed intésére Wendy-nek kellett volna előbújnia. Ám amikor a testvérek kinyitották a kagylót, mindenki döbbenetére Wendy nem volt a helyén. A kagyló üresen állt és csak egy cetlit tartalmazott, amit Freed gyorsan elolvasott.

– Freed! Hol van a lányom? Nem azért írattam be zongoraórára, hogy aztán minden szó nélkül lelépjen!

– Sajnálom, Laxus-sama! – kezdett bele remegő hangon Freed. – De Wendy-sama itt azt írja, idézem: „Rocker leszek, fater! A zongorát meg nyeld le keresztben!"

– A fene vigye el! Olyan, mint az anyja, Mirajane. Az is inkább lelépett a Magnolia Rock Fesztiválra. Viszont ezt az arcátlanságot nem tűrőbb tovább! – mondta vörös szemmel a férfi, miközben a szigonyát a kezébe vette. – WENDY! – kiáltotta Laxus, a szigorú király, hogy még a tengerfenék is beleremegett.

Ám Wendy nem hallotta a kiáltást. Nem is hallhatta, hiszen messze-messze járt otthonától. A mobilja is le volt némítva, ahogyan a Messenger se volt bekapcsolva. Facebookra sem megy fel már egy jó ideje, miután az üzenőfalán látva a sok kis sellő ribi nem csinált mást, csak a cuki delfines videókat szüntelenül osztogatta. Azonban Wendy utálta a delfineket. Ő, ha tehette, inkább cápaviadalokat nézett. Szerinte a cápáktól nincsenek menőbbek. Sokszor fogadott is a kedvencére, Natsura, a fehér cápák bajnokára. Ellenben az apja ezt is beszüntette, így kénytelen volt néha a színházban delfin balettra járni.

Viszont most nem kellett a jó kislány szerepét eljátszania. Wendy most is, mint oly gyakran, medúzák után kutatott a legjobb barátjával, Charle-val. Az elsüllyedt hajóroncsok közt találtak is néhány medúzát, amiket aztán spangliba betekerve jókedvűen el is szívtak. De nem a víz alatt. Hisz ott hogy a fenébe lehetne tüzet gyújtani? Nem-nem, a két lány ilyenkor a felszínre úszott, és a part szélén hanyatt dőlve sok-sok slukkot szívott. Idétlenül nevettek, miközben azon agyaltak, hogy a víznek miért nincs íze?

– Tudom már! Talán Levy megtudja mondani – mondta vihogva Charle.

Így aztán mindketten átúsztak a szomszédos szigethez, hogy felkeressék Levy-t, a díler sirályt.

– Srácok, ti bolondok vagytok. Hiszen a víznek víz íze van – magyarázta magabiztosan Levy. – Sőt, ráadásul a színe és a szaga is pontosan olyan, mint az íze...

– Fúú, az milyen? – kérdezte vörös szemmel Wendy, aki jelenleg azt se tudta, hogy pontosan melyik óceánban van, annyira be volt tépve.

– Hmm... Elfelejtettem – válaszolta nevetgélve Levy, aki ismét rágyújtott. – Látom ütős cuccot szívtatok. De ezt skubizzátok: ez valóban első osztályú anyag.

– Csak nem? Ugye nem? – faggatóztak lelkesen a hableányok.

– De-de. Ez az anyag koalából készült. A világ legjobb spanglija ez. Kértek egy-egy slukkot?

– Naná! – mondták vidáman a lányok.

– Amúgy Wendy, mikor lesz a fellépésed? Tudod, mikor leszel végre rocksztár?

– Sajna nem tudom – ecsetelte rosszkedvűen Wendy. – Basszus, elfelejtettem, hogy a koalából készült cuccok a sellőkre józanul hatnak. Sajnos ki is tisztultam. Nesze neked, el is ment az életkedvem...

– Apád a hibás, hogy betiltatta a királyságában a rockzenét. Szóval ne engem okolj ezért!

– Mindegy, inkább most hazamegyek. De egyszer úgyis híres rocker leszek! – ígérte meg búcsúzóul Wendy, majd a barátjával együtt hazamentek.

Eközben barlangja mélyén Kana, a gonosz tengeri boszorkány, Wendy minden mozdulatát figyelte varázsbuborékján keresztül.

A palotába érve Wendy alapos fejmosásban részesült:

– Megtiltom, hogy rocker legyél! Klasszikus zenéket fogsz játszani! Pontosan úgy, ahogyan a nővéreid is teszik ezt mind a mai napig – ecsetelte mérgesen Laxus. – Mostantól kezdve Freed fog rád vigyázni, és ő fog neked külön zongoraórákat adni. Megértetted?

Így aztán szegény Wendy-nek mindennap zongoraórára kellett járnia, miközben Freed folyamatosan szemmel tartotta. Ezzel szemben történ egyszer, hogy Wendy egy nagy, úszó alakot fedezett fel a víz felszínén.

– Mi lehet az? – kérdezte kíváncsian Wendy, és már fel is úszott a felszínre, még mielőtt Freed megszólalhatott volna.

A látvány teljesen lenyűgözte. Még soha nem látott ilyet. Egy hatalmas hajó formás teste ringatózott előtte a vízen. Felkapaszkodott hát Charle-val együtt a hajó peremére, és onnan figyelte a fedélzeten zajló mulatozást. Több tucat ember vadul üvöltött, olykor pedig néhányan pihenésképp jókedvűen hánytak. A dübörgő rockzenétől vezérelve az emberek szüntelenül ugráltak fel-alá, ezzel is igyekeztek még vadabb hangulatot teremteni. A sellőt azonban nem ez lepte meg leginkább. Wendy-t teljesen lenyűgözte a jóképű Romeo herceg, aki születésnapja alkalmából éppen gitárszólót adott elő. A tömeg ujjongott, míg Wendy elpirultan a srácot stírölte.

Azonban ekkor hirtelen kiáltás hallatszott az árbockosárból:

– Justin Bieber rajongók! Jó uram, húsz ellenséges hajó tart felénk, és a legénységük Bieber rajongókból áll. Kezükben égőfáklyák, miközben a „Baby című" dalnak csúfolt számot éneklik.

– Légy átkozott, Justin Bieber! Azt a buzit egyszer tuti kinyírom! – jelentette ki mérgesen Romeo, majd leugrott a színpadról. – Rám küldi az őrült fanjait? Mégis milyen beteg ember képes erre?

– Mit tegyünk, uram?

– Azt, amit eddig is tettünk: hangszórókat maximumra állítani! Jöjjön egy kis Linkin Park! – mondta határozottan Romeo. – Nesze nektek, gyökerek! A rock örök és elpusztíthatatlan! – kiabálta a herceg, majd az ellenséges hajóknak egyszerűen beintett.

– De hercegem, miért nem ágyúzzuk inkább őket? – kérdezte az egyik matróz.

– És ugyan mit lőjünk rájuk? Nem emlékszel a kikötőben lévő dilemmára? – Romeo a hatásszünet után folytatta. – Idézem: „Romeo-sama, sajnos kevés a hely a hajón. Valamit muszáj lesz itthon hagynunk. Döntsön, kérem: az ágyúgolyókat vagy a pálinkás ládákat vigyük fel a fedélzetre?" Na, szerinted melyik lett a befutó? – faggatózott továbbra is a herceg, amikor az égből CD-k hulltak alá. – Ördög és pokol! Mi ez a boszorkányság?

– Jelentem uram, Bieber CD-k! Aki hozzá ér, az rögvest meghal!

– Úristen! Hajót elhagyni! – adta ki a parancsot Romeo. – Inkább fulladjunk a tengerbe, minthogy hozzáérjünk ezekhez...

A legénység tagjai leeresztették a mentőcsónakokat, majd egyenként leugráltak a fedélzetről. Ellenben a hajó nem sokkal ezután bukdácsolni kezdett a hatalmas hullámokon. Pillanatok alatt hatalmas vihar keletkezett. A rohanó szél a vitorlákat tépkedte, a köteleket csapdosta, és a villám a főárbocba csapott. Az árboc fülsiketítő recsegéssel bukott a tengerbe, majd a hajó süllyedni kezdett. Romeo ugrott volna utoljára, de ekkor eszébe jutott, hogy a kedvenc gitárját a színpadon hagyta. Amint a kezébe vette, a gonosz Bieber fanok egy puskaporos hordót dobták át, ami nem sokkal utána nyomban fel is robbant. Romeót a robbanás a tengerbe vetette, és aléltan merült alá a habokban. Wendy mindezt látva gyorsan Romeo segítségére sietett, és kivonszolta a homokos partra az ájult herceget.

Néhány perccel ezután megérkezett a díler sirály is, aki az orvostudományban is komoly tapasztalatokkal rendelkezett. Levy gyorsan megvizsgálta a herceget. Meghallgatta a szívverését, majd megállapította, hogy Romeo meghalt.

– Ráadásul szerintem még impotens is – magyarázta Levy, míg Wendy ebbe nem volt hajlandó beletörődni.

– Na, azt már nem! Az én hercegem cerkája tökéletesen működik! – mondta határozottan a sellő. – Csak figyeljetek! – Wendy ezután szájon csókolta Romeót.

– Hallod, te hülye! Komolyan ez a legnagyobb bajod? – kérdezte Charle, aki eddig csendben figyelte őket. – Az nem zavar, hogy a srác halott?

– Dehogy halott! Levy az előbb a herceg bokájánál hallgatta annak szívverését! Ha pedig tényleg halott, mondd, mi dudorodott itt fel ennyire? – Wendy ezután a férfi nadrágjára mutatott, amiből meg lehetett állapítani, hogy Romeo vérkeringése bizony tényleg jól működik. – Ez a sellők varázsa! Egy csók tőlünk, és a férfiember kimutatja, hogy valójában mennyire is perverz.

– Oké, akkor legyen igazad. De Wendy, komolyan egy emberbe szerettél bele? Hiszen ilyenekre szoktunk a nyáron vadászni. A múltkor is milyen jókat falatoztunk belőlük... – szólott újból Charle, aki megnyalta a szája szélét. – Inkább együk meg őt is.

– Szó sem lehet róla! Különben is Charle, te ember diétán vagy! – teremtette le a barátját Wendy. – Amúgy meg igen, tetszik nekem. Vagyis inkább a csodaszép gitárszólója nyűgözött le. Egyébként is, mi félig szintúgy emberek vagyunk. Akkor pedig miért is esszük meg őket?

– Mert talán finomak? – érdeklődött kíváncsian Charle.

– Hmm... Na, jó, ez végül is tényleg igaz. Viszont a herceget akkor se esszük meg! Sőt, ideje lenne felébreszteni – mondta Wendy, majd a fiú hangszerét kölcsönvéve, jókedvűen gitározni kezdett, miközben mellette énekelt is.

Most biztosan azt gondoljátok, hogy Wendy gyöngéden dalolászott az alvó hercegnek. Ellenben tévedtek, hisz durvábbnál durvább szavak hagyták el Wendy ajkát, aki úgy vélte, hogy ide most valóban a legdurvább rock számok kellenek. Addig énekelt, mígnem aztán közeledő léptek zaja ütötte meg a fülét. A herceg bácsikája, Gray és kutyája, Happy közeledett a már ébredező herceg felé. Velük együtt tartott még kétszáz kigyúrt testőr is, akik nagy hanggal Romeo nevét kiabálták. Így aztán Levy hamarjában elrepült, míg Wendy és Charle kénytelen volt gyorsan visszaugrani a tengerbe.

Egy távolabb eső szikláról figyelték, ahogy rokonai rátaláltak a hercegre. Wendy szíve pedig egyre nyugtalanabbul dobogott. „Ezzel a sráccal akarok rock bandát alapítani."

Wendy azonban az incidens miatt két hetes szobafogságba került, miközben a rockkal átitatott szíve a dübörgő zenét kívánta. Azonban a gitárját elvették tőle, ahogyan a Wifi jelszót is megváltoztatták, így aztán szomorúan törődött bele a sorsába, hogy Instagramon nem nézheti meg a jóképű Romeót, aki iránt gyengéd érzelmeket táplált. Freed ezzel szemben véletlenül elkotyogta a királynak, hogy Wendy-nek megtetszett egy ember.

– Te szégyentelen! Komolyan beleszerettél egy kajába? – kérdezte indulatosan Laxus, majd belépett a lány szobájába. – Hányszor mondtam már neked, hogy az étellel nem játszunk! Az embereket megenni szokás, nem pedig szerelembe esni beléjük!

– De apa, én tényleg szeretem! – védekezett kétségbeesetten Wendy. – Ráadásul ő is rocker, akár csak én...

– Vagy úgy, szóval már megint mindenről a rock tehet – mondta dühösen Laxus, és ráemelte háromágú szigonyát a lánya rock albumaira. – Robbanjon darabokra az összes! – Laxus ezután szétzúzta az albumokat, míg Wendy keservesen sírdogált. – Addig nem jöhetsz ki a szobádból, míg azt nem mondod, hogy az ember csupán egy hamburgerbe való hús! Rock dalokat meg soha többet nem akarok hallani. Kifinomult zongorista leszel, és ebből nem engedek! – Laxus ezután kisétálva a szobából rácsapta az ajtót Wendy-re, aki zokogva borult az ágyára.

Azonban nem sokáig búslakodhatott, mert hamarosan újabb látogatói érkeztek. Alzack és Bisca, Kana két alattomos alattvalója sompolygott oda hozzá, akik ellopták Laxus kulcsát.

– Szegény kis szende – sziszegték egyszerre. – Szeretnénk segíteni szerelmes, vérbeli rocker szíveden. Ismerünk valakit, aki megtaníthat téged első osztályúan gitározni.

– Komolyan? – kérdezte csodálkozva a kis hableány. – És ki az?

– Kana, az egykori rocksztár! Rendkívüli erővel rendelkezik. A dalai több millió ember lelkét ejtették rabul, és azokat is csak pénzért adta vissza. Ő segíthetne abban neked, hogy te és a herceg közös bandát alapíthassatok. Sőt, akár együtt a Fiore Rock Fesztiválon is felléphetnétek – mondták magabiztosan a gonosz sellők.

Charle és Freed, akik titokban hallgatóztak, elszörnyedtek a „Kana" név hallatán, de legfőképpen azon, hogy a saját szemükkel látták, ahogyan Wendy belemegy az egyezségbe.

– Gyere be, kicsi rocker angyalkám! – invitálta nyájasan Kana a megszeppent hableányt, amikor sötét barlangjához értek. – Hallom, hogy szerelmes lettél egy kajába, aki ráadásul ugyanolyan zenei beállítottságú, mint te magad. Viszont ez nem baj! Könnyen orvosolható ez a probléma: Wendy, neked is kajává kell válnod. Na, vállalod? – kérdezte vigyorogva Kana.

– Oszt azt minek? – kérdezte értetlenkedve Wendy. – Azért legyen nekem két lábam, hogy aztán csak azt úgy széttegyem? Hogy mindenféle jöttment krapek rajtam élvezkedjen? Megőrült maga, asszonyom? Én rocksztár akarok lenni, nem pedig sellő prosti!

– Oh, Poszeidónra mondom, te tényleg eléggé hülye vagy – válaszolta Kana, majd homlokon csapta magát. – Figyelj ide, kislány: a lábak azért kellenek, hogy tudj a szárazföldön járni! És attól, hogy lesz két szép lábad, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy neked mindenáron a nagyvilág előtt szét kell tárnod azt. Maximum csak a hercegnek, de mivel az erotikus jeleneteknek itten helye nincsen, ehelyett beszéljünk inkább arról, hogy akkor hajlandó vagy-e emberré változni?

– Csak akkor, ha elsőnek megtanítasz profin gitározni! Állítólag az óceánban te vagy a legjobb. Én is ki akarom tépni az emberek lelkét a dalaimmal, akár csak te fiatalon!

– Fiatalon? De én még csak harminchét vagyok... – szólt ismételten Kana. – Ezek szerint öregnek látszóm?

– Én elsőnek ötven évesnek mondanálak, de amúgy igen, te már vénlány vagy – ecsetelte vigyorogva Wendy, míg Kana azon töprengett, hogy miképp lehetne egy hirtelen felindulásból elkövetett sellőölést majd véletlen balesetnek álcázni?

– Te kis szajha... – dünnyögte rosszkedvűen Kana, amit a másik szerencsére nem hallott meg. – Ám legyen, akkor megtanítalak profin gitározni. Viszont lenne itt egy szerződés, amit az aláírásoddal hitelesítened kéne.

Az áll benne, aszongya, hogy: „Készítek neked egy varázsitalt, amely három napra emberré változtat. Ha a harmadik nap naplementéje előtt megcsókol a herceg, akkor visszaváltozol sellővé, és kénytelen leszel megválni a rock tudásodtól. Úgy bizony, és ha így lesz, akkor a szolgám leszel és egész nap csak klasszikusokat zongorázhatsz. Ha pedig kibírod három napig smacizás nélkül, úgy te híres rocksztár leszel. Jah, és ha mégis csókolózáson kaplak, úgy a büntetésed továbbá, hogy soha többet nem használhatod az internetet! Búcsút mondhatsz a YouTube-nak és a Facebook-nak..." Na, mit szólsz hozzá? – érdeklődött sunyi mosollyal az arcán Kana.

– Mily kegyetlen vagy! Elvennéd tőlem az internetet? Te tényleg egy boszorkány vagy – válaszolta döbbenten Wendy. – Azonban tudom, hogy simán kibírok három napot smacizás nélkül! – Wendy ezután aláírta a szerződést.

– Hahahahaha! Remek, mivel a gitározás alapjait már régen elsajátítottad, így nem lesz sok gondunk. Egy nap alatt kitanítalak téged. Ellenben az ember lábakat nem adom ám ingyen! – visongott a tengeri boszorkány. – A hangodat akarom cserébe. De csak azért, mert az előbb vénlánynak csúfoltál...

Kana sietve elmormolt egy varázsigét. Ne lepődjetek meg, mert ezután füst keletkezett. Bizony, a tenger alján. Ezután a füst körülölelte Wendy-t és kiragadta a hableány gyönyörű hangját, amit Kana a kezében lévő piás üvegbe rejtett. A gyorstalpaló hamar eltelt, és másnap Wendy körül egy nagy villanás keletkezett, és a hableány uszonya két lábbá alakult. Freed és Charle, akik titokban figyelték az eseményeket, segítettek Wendy-nek a felszínre úszni, mert uszonyai nélkül már nehezebben mozgott a vízben. A parton a hableány megcsodálta lábait. Ezután tök pucéran ugrált fel-alá, annyira örült a két új lábnak.

Romeo mindennap lesétált a tengerpartra, hátha megmentője nyomára bukkan. Közben nem csinált mást, csak búsan elmélkedett.

„Azok az obszcén szavak, amik elhagyták az ajkát. Ahogyan vadul énekelt, miközben gyönyörűen gitározott. Oh, ki lehetett az a lány? Esküszöm, ha megtalálom, rögvest feleségül veszem. Mindent megtennék érte. A világ összes pénzét odaadnám érte. Ha kell, eladom a kastélyt a szolgákkal együtt. Hitelt vennék fel, ha nem telne neki új szőrmebundára. Háborút hirdetnék a gyémántbányákkal rendelkező pandák ellen, míg a sárkányokkal esténként Exceed falvakat fosztogatnék. Oh, uram! Adj valami jelet, mert én ezt nem bírom tovább! Mert nem hiszem el, hogy amit akkor hallottam, az csupán csak egy álom lett volna..."

Romeo, míg gondolkodott, egy meztelen nő figyelmeztetés nélkül ráugrott. Leteperte a herceget, aki köpni-nyelni nem tudott. Főleg amiatt, hogy a lányon egy darab ruha nem volt. Wendy erre később ő maga is rádöbbent, majd amilyen gyorsan csak lehetett, letépte a herceg kabátját, majd hamarjában felvette azt. Romeo nem ellenkezett, mert neki a mostani szituáció roppantul tetszett. Felül vagy alul? Neki ugyan mindegy. Wendy-nek már kevésbé tetszett ez, aki végül szégyenében elszaladt. Romeo ezt látván nem tétlenkedett és nyomban a lány után eredt.

Végül aztán Romeo meginvitálta Wendy-t a saját kastélyában, majd ezután jóízűen megvacsoráztak. Wendy azonban kevesellte az adagját, és a pincér nyakát szorongatva jelezte, hogy neki extra nagy adag hús kell. A szolgák csak döbbenten figyelték, ahogyan a tizenkét tálca sertéshúsból semmi se maradt. A lány étvágya akkora volt, hogy a herceg bácsikája, Gray a szomszéd királyságnak sms-ben jelezte, hogy hamarosan válság lesz náluk, s' ő és mindenki más éhen fog halni az országban. A felszolgálok már ott tartottak, hogy sorshúzással döntötték el, hogy közülük ki kerül majd Wendy tányérjára, amikor aztán a lány jókedvűen jelezte, hogy befejezte az evést. Nagy volt az öröm a kastélyban. A harangokat is megkongatták, ezzel is a népnek azt üzenve, hogy nincsen minden veszve, továbbra is lesz az embereknek mit ennie. 

Na, de a viccet félretéve, Wendy és Romeo kifejezetten jól érezték magukat. Bár a lány nem tudott beszélni, ez nem igazán foglalkoztatta Romeót. A férfi ugyanis első látásra beleszeretett a kék hajú leányzóba, és minden vágya csupán annyi volt, hogy megcsókolhassa Wendy-t. Oké, akart ő még egy-két huncutabb dolgot is csinálni a lánnyal, ám ti már biztosan jól tudjátok, hogy ebben a történetben ilyen jelenetek biztosan nem lesznek. Ellenben Wendy eddig sikerrel hárította Romeo közeledését, mert ugye az ő fejében csak az járt, hogyha letelik a három nap, akkor belőle híres rocker lesz, ahogyan azt Kana ígérte neki nem olyan rég.

Romeo azonban nem adta fel. Az interneten böngészve lelkesen keresett, kutatott. Mindent megtett, hogy a másiknak a tudtára adja, hogy ő bizony tényleg szívből szereti őt. Viszont Wendy minden csecse-becsét elutasított. A virágok, a csoki, a romantikus filmek... Wendy ezeket nem preferálta, ahogyan a női ember ruhák se hozták lázba. Ezzel szemben, amikor meglátta Romeo gitár gyűjteményét, széles mosollyal az arcán jelezte, hogy szeretne a fiúval egy közös duettet játszani.

– Egy lány, aki nem Bieber fan? Ezt a csajt tuti feleségül veszem – mondta jókedvűen Romeo, míg a másik továbbra is önfeledten pengetett.

Kana, a tengeri boszorkány azonban nem elégedett meg a látottakkal. Az eredeti terve alapján a herceg egy igazi perverz, aki mindent megtenne, hogy a másikat mindenáron az ágyába vihesse. Ráadásul,  nagy bánatára a srác nem erőltette a smacizást se. Ha pedig minden így marad, kudarcba fullad ördögi terve. Hisz az a célja, hogy Wendy lelkét mindenáron megkaparintsa, ezáltal Kana így örök fiatalságot szerezne. De csak akkor járhat sikerrel a terve, ha Romeo három napon belül sikeresen megcsókolja a sellőlányt. Igen, ez történik akkor, ha a szerződések aláírása során nem olvasod el az apró betűs részeket. Wendy se tette ezt, így most az élete egyetlen csóktól függ. Azonban eddig a szerencse mellé szegődött, és a herceg nyomulása nem vezetett eredményhez. Kana emiatt így újabb fortélyhoz folyamodott. Gyönyörű, rózsaszín hajú nővé varázsolta hát magát, és a Sherria álnevet vette fel. A kezében lévő piás üveget, amiben Wendy hangját őrizte, egy húzásra mind megitta. 

A fiatalok eközben szüntelenül zenéltek. Wendy ettől annyira el is fáradt, hogy pihenésképp ledőlt az ágyra, majd percekkel később mély álomba merült. Romeo ellenben az erkélyen állt, amikor felcsendült Sherria gyönyörű énekhangja. Ugyanaz a hang volt, mint azé a lányé, aki őt megmentette. Romeo herceg sietve leszaladt Sherria elé. Annyira elbűvölte a gyönyörűen szóló ének, hogy elvesztette az elméje felett az irányítást.

– Ide figyelj, ember: most visszamész a szobádba, és elcsábítod Wendy-t! Tegyél meg mindent azért, hogy te és ő szenvedélyesen csókolózzatok! – adta ki a parancsot Sherria. – Megértetted?

– Igen! – válaszolta egyhangúan Romeo, ám döbbenetére Sherriának adott egy nyelves csókot.

– Mit művelsz, te szerencsétlen? – kérdezte zihálva a boszorkány. – Nem én vagyok Wendy! – folytatta a beszédet, majd most ő volt az, aki vadul rácuppant a másik ajkára. – Basszus, ez nem jó! A saját bűbájom rabjává váltam. Ha így folytatjuk, át kell írnunk az egész hableányos történetet. Most pedig kénytelenek leszünk kiírni azt is, hogy: „Aki nincs még tizennyolc, az kérem, lehetőleg csukott szemmel görgessen tovább mindaddig, míg Wendy és Romeo valamilyen módon össze nem jönnek."

Sherria már a ruhájával bíbelődött, amikor megjelent Wendy, aki egy gitárral a kezében egyszerűen leütötte a rózsaszín hajú nőt. Ezután a gyilkos tekintetét Romeóra szegezte, akinek fogalma se volt arról, hogy az elmúlt néhány percben mi történt ő vele. Ám amikor meglátta Wendy tűhegyes fogsorát, rögtön tudta, hogy valamit most nagyon elszúrhatott.

– Uh, baszki... – mondta kétségbeesetten és közben lassan hátrált. – Várj egy percet! Mielőtt megölsz, lenne egy utolsó kívánságom: szeretném törölni a böngészési előzményeimet! Sajnos nem használtam az inkognitó módot, így a halálom után mindenki rájöhet, hogy egyszer véletlenül rámentem a Boku no Pico-ra... Fene vigyen el, Gray bácsi! Azt mondtad, hogy az egy jó anime lesz, és a főszereplő benne egy irtó dögös csaj lesz! 

– Már megint mibe keveredtél, kislányom? – kérdezte szúrós tekintettel Laxus, míg Wendy meglátván a dühös apját, remegve bújt el Romeo háta mögött, aki ezzel szemben már nem tudta, hogy most kitől féljen még jobban. – Szóval mondanám is: elszöktél otthonról, majd alkut kötöttél ezzel a földön elterülő boszorkánnyal. Bár meg kell hagyni, az imént szépen leütötted. Ahogyan azt is hallottam, hogy a hatalmas étvágyaddal majdnem romba döntötted a srác királyságát. Tényleg olyan vagy, mint az édesanyád. Fiatalon ő is ugyanezt csinálta. Bár ő Atlantiszt tette lakhatatlanná, de inkább ezt most nem részletezném. Mindegy, most visszakapod a hangodat! – Laxus a háromágú szigonya erejével visszaadta Wendy hangját.

– Most gondolom, megint szobafogság lesz... – mondta szomorúan Wendy, majd kilépve Romeo mögül, lassan elindult Laxus irányába.

– Ne, kérem, ne vegye el tőlem! – szólt közbe Romeo, és megragadva Wendy kezét, magához ölelte a lányt. – Szeretem a lányát! Feleségül akarom venni Wendy-t!

– Hmm... Bátor egy kaja vagy, mit ne mondjak – ecsetelte közömbös hangon Laxus. – Ráadásul te is rocker vagy...

– Papa, kérlek szépen téged, ne bántsd őt! – szólott újból Wendy, majd kiszabadult a férfi öleléséből. – Sajnálom, Romeo-kun. Félek, most találkoztunk utoljára. Jobban jársz, ha elfelejtesz. Láthattad az előbb is, hogy mi történt velem. Kis híján felfaltalak. A piros betűs napokon pedig a helyzet csak rosszabbodna. Felfalni téged a jövőben csak azért, mert nem vittél el egy rock koncertre? Nem, ezt nem engedhettem meg magamnak. Érts meg engem, Romeo-kun: nem akarlak téged bántani. Keress magad mellé egy ember lányt...

– De engemet nem érdekelnek a szárazföldi csajok! – hangoztatta magabiztosan Romeo. – Egész életemben egy olyan lányt kerestem, aki ugyanúgy szereti a rockot, akár csak jómagam. Voltak is jó páran előtted, akik valamelyest tetszettek is nekem, ám később mindegyikük Bieber rajongóvá vált. A végén mindig egyedül maradtam, és bánatomban csak gitározni tudtam... – folytatta szomorúan a témát Romeo. – Wendy, én egy rocker sellőt akarok barátnőnek! Márpedig te vagy az egyetlen ilyen lány az egész világon, akire ez a leírás pontosan ráillik.

– Khm-khm... – köszörülte meg Laxus a torkát. – Szép szavak meg minden, de hagynátok, hogy befejezem a mondandómat? – kérdezte Laxus. – De mielőtt ismét belepofáznátok a szavamba, inkább a lényegre térek: Wendy, mától fogva nem vagy többé sellő. Ember leszel mindhalálig – magyarázta a szőke hajú király, majd folytatta. – Ahogyan anyáddal közösen úgy döntöttünk, hogy nem avatkozunk közbe a szerelmi életedbe. Azonban ettől vannak fontosabb dolgok is az életben! Hiszen elvileg te rocksztár akarsz lenni. Wendy, váltsd valóra az álmod, mert a világnak szüksége van rád!

– De-de... Ácsi, mi van? – dadogta meglepődve Wendy. – Tényleg megengeded, hogy Romeo-kunnal legyek? Másfelől meg úgy hittem, hogy te megveted a rockot.

– Valóban, tényleg rühelem a rockzenét. Azonban a Bieber fanokat még jobban utálom! – válaszolta őszintén Laxus, míg ezt hallva Wendy álla kis híján leszakadt, annyira elcsodálkozott. – Képzeled, éppen békésen úszkálok, amikor a semmiből előbukkant néhány búvárruhás fazon. Körbevettek engem, és mindegyikük azt akarta, hogy lépjek be a rajongói klubjukba. Míg élek, sose felejtem el a nyávogós hangjukat. Pedig hidd el, mindent megtettem, hogy elkergessem őket. Egy-kettőt a szigonyommal le is szúrtam! Rájuk uszítottam a cápákat is, de azok is egy idő után sírva jöttek vissza hozzám, miközben egyöntetűen azt hangoztatták, hogy ilyen bűn rossz kaját még életükben nem ettek. Sokuk később ételmérgezésben meg is halt. 

A szigonyommal ennek tudatában próbáltam az agyuk működését megváltoztatni, ám az én erőm kevés volt ehhez. Ezek az emberek egytől egyig fertőzöttek. Láttam olyat is, aki egy Bieber plakátot nyalogatott, míg a másik egy Bieber bábun mutatta be, hogy milyen csíntalan dolgokat művelne vele. Mondanom se kell, egyből elhánytam magam. Már majdnem engem is megfertőztek, amikor hirtelen fájdalmasan ordítani kezdtek. Elsőnek azt gondoltam, hogy biztosan elfogyott a palackból az oxigénjük. Viszont nem ettől hülyültek meg. Meghallották anyádat, aki az együttesével valami kemény rock számot adott elő. Szóval így derült ki, hogy a Bieber fanok gyenge pontja a rockzene. Most már érted a dilemmámat?

– Nem egészen... Akkor most mit is vársz el tőlem? – kérdezett vissza értetlenkedve Wendy.

– Azt szeretném kérni tőled, hogy a zenéddel tisztítsd meg ezt a romlott világot! Wendy, te és Romeo vagytok a Föld utolsó reménységei! – jelentette ki magabiztosan Laxus. – Ti ketten világhírű rockerek lesztek, és miközben bejárjátok a világot, sorban elpusztítjátok az összes beteg Bieber rajongót. Ha jól csináljátok, akkor az átok megszűnik felettük és ők is rockerek lesznek. Az óceánban édesanyád fog békét hozni. Pontosan úgy, mint a minap. Bár a végén gitárral verte a másikat, így ha az éneklés elsőre nem válna be, akkor csak nyugodtan üssed őket!

Így történt aztán, hogy Wendy és Romeo összeházasodott, és később közösen együtt rock bandát alapított. Csatlakozott hozzájuk Charle és Freed is, akik szintúgy emberek lettek. Utolsó tagként meg az örök amnéziában szenvedő Kana társult hozzájuk. Wendy túlerősen ütött aznap a nő fejére, így Kana a gitározás alapjain kívül semmi másra nem emlékezett. A baleset miatt a gonosz boszorkányból jó kislány lett, és miután nem tudott visszaváltozni az eredeti alakjába, így Sherria néven élte tovább az életét. Végül is jól járt, mert Laxus mindig is tudta, hogy mit akart a gonosz Kana, és mivel már többé nem jelentett rájuk veszélyt, így a harminchét éves nőből feszes mellű, tizennyolc éves csajt varázsolt.

A banda neve végül Fairy Tail lett, miközben a csapat menedzsere a sirályból szintúgy emberré vált Levy lett. Ők hatan körbeutazták a világot, miközben szüntelenül harcoltak a Bieber fan hordákkal. Véres csaták zajlottak le közöttük, amit az emberek nem fegyverekkel, hanem hangszerekkel vívtak meg. A repülök se bombákat dobtak le. Helyette hangszórókat szereltek fel, amivel terjesztették az általuk preferált stílusú dalokat. Az utolsó nagy harcra Fioréban került sor. A Bieber rajongók háromszoros túlerőben voltak, és körbe vették a rockereket. Azonban Wendy vezetésével végül sikeresen kitörtek, és a lány befejezve a száz éve tartó háborút, egy hajnyíróval levágta Justin Bieber haját, akinek az ereje valójában a hajában rejlett. Végül aztán fejhallgatót tettek a fejére, amiből szüntelenül szólt a rockzene. Bieber nem bírta tovább, és feladva a büszkeségét, anyuciért kiáltva sírva hazarohant. A rajongói így aztán visszanyerték a szabadságukat, míg a Fairy Tail tagjai ezután boldogan éltek, amíg meg nem haltak. 

Tanulság a történetben természetesen most sincsen...