Élt egyszer, egy messzi-messzi országban egy kis királylányka. Forró nyáréjszakán született, bőre pedig fehér volt, akár a hó. A lányt végül Juviának nevezték el, mert a Hófehérke, mint név, be volt tiltva az országban. Köszönhető ez egy Hófehérke nevezetű nőszemélynek, aki két év alatt huszonkét emberrel végzett, csupán puszta kézzel... Hidegvérű gyilkos, aki legfőképpen gazdag, befolyásos férfiakat csábított el, akiket aztán soha többet nem láttak... Bár az ő története is megérne egy misét, azonban most térjünk vissza Juviára, a mi történetünk főszereplőjére.

Ahogy teltek-múltak az évek, Juvia bájos gyermekké cseperedett. Mindenkit elbűvölt ártatlan kedvességével. Egy napon édesanyja, a királyné váratlanul megbetegedett, és nem sokkal ezután elhunyt. A gyászidő leteltével a király újra megházasodott. Az új királyné, Lisanna-sama gyönyörű asszony volt, de Juviával nagyon gonoszul bánt, mert irigyelte annak szépségét.

A király, Juvia édesapja néhány évre rá egy vadászat során életét vesztette. Egy varacskos disznó végzett vele, akiről az a pletyka terjedt el, hogy a magnoliai kamara bérelte fel őt, ám mint kiderült célt tévesztett, és Zrínyi helyett mással végzett...

Szóval a király halála után Lisanna ócska rongyokban járatta Juviát és a legalantasabb cselédmunkákat végeztette vele. Azonban a gonosz királynénak volt egy varázstükre. Minden áldott nap megnézte magát benne és vigyorogva így szólt:

– Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon?

A tükör pedig, akit maga Gerard Fernandes játszott el, megjelent előtte, majd így felelt:

– Nincs nálad szebb a földkerekségen, úrnőm! – hazudta unottan Gerard, aki legszívesebben új állást keresett volna, ám mivel Lisanna jól fizetett, így eltűrte annak látványát és mindennap hazudott ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Juvia viszont nem értette, miért olyan kegyetlen vele a mostohája. Azonban ez se vette el az életkedvét és közben mosolyogva végezte a nehéz munkát. Ugyanakkor Juvia arról álmodozott, hogy egy szép napon feleségül kéri őt egy daliás, fekete hajú királyfi. „Hiszen a szőke hercegek csak a kényes picsáknak való, akik más hajszínnel nem is tudnak elképzelni egy jóképű férfit", gondolta magában Juvia, majd folytatta ismét a munkáját.

Egy hónappal később a gonosz királyné szokás szerint megkérdezte varázstükrét:

– Tükröm-tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon?

– Nincs nálad szebb a föld... – kezdett bele Gerard, amikor eszébe jutott, hogy a másik negyven százalékkal csökkentette a fizetését.

„Na, várj csak, te némber! Fizetéscsökkentés? Nesze neked, akkor..."

– Szóval tükör? Ki a legszebb? Válaszolj a kérdésemre! – förmedt rá Lisanna, miközben Gerard sunyin vigyorgott.

– Vérpiros édes ajka, haja tengerkék, s mint a hó a bőre hamva, Hófehérke a neve!

– Micsoda? Komolyan mondod? Hófehérke, a sorozatgyilkos?

– Dehogy, te hülye! Az egy másik mese! Az imént valójában Juviáról beszéltem.

Lisanna ezt hallva szörnyű haragra gerjedt és azonnal hívatta a fővadászát, Gildartsot.

– Csald ki Juviát holnap az erdőbe! Öld meg és hozd el nekem a szívét ebben a ládikában, bizonyságul, hogy teljesítetted a parancsomat.

– Hmm... Miért érzem úgy, hogy ezután új munkahelyet kell keressek? – tette fel magának a kérdést Gildarts, aki elfogadta a megbízatást, ám most már meggyőződött arról, hogy a főnöke nem teljesen százas. 

„Lisanna egy beteg állat, aki halott lányok szívét gyűjtögeti. Hétfőn tuti felmondok, és inkább megyek mágusnak a Fairy Tailbe. Ott hátha nincs ennyi hülye." Töprengte gondterhelten Gildarts, majd visszatért a lakhelyére.

Másnap reggel a fővadász magával vitte a királylányt az erdőbe. Juvia nagyon boldog volt, hogy aznap nem kell nehéz munkát végeznie. Hálából egy szép csokor virágot akart szedni mostohájának. Gildarts ekkor már tudta, hogy nem lesz szíve megtenni, amit a királyné kívánt. A fővadász mindent bevallott.

– A gonosz Lisanna megparancsolta, hogy öljelek meg! De én inkább őt nyírnám ki, mintsem téged, kedves Juvia. Tudom is, hogy mit teszek: majd egy szarvas szívét viszem a mostohádnak bizonyságul. Állítólag biológiából Lisanna régen sík hülye volt, így neki ugyan mindegy, hogy milyen szívet viszek. Ellenben Juvia, te menekülj el inkább. Szaladj az erdőbe és soha többé ne gyere vissza!

– O-oké, de ha lehet, inkább stoppolva utaznék – válaszolta Juvia, majd az út szélén állva leintett egy kocsit. – Köszönöm a segítségedet, Gildarts-san! Ég veled! – Juvia ezután autóba ült, és rögvest útnak indult.

– Váó, eléggé modern egy mese, mit ne mondjak... – tette hozzá megjegyzésképp Gildarts, majd a lovát lecserélve inkább motorra ült és úgy indult vissza a királyság felé.

Másnap reggel Juvia a meleg reggeli napsugár gyengéd simogatására ébredt – egy kedves állatsereglet közepén. Kíváncsi kismadarak, nyulacskák, mókusok vették körül – sőt, még egy őzgida is közelebb merészkedett a mamájával. Juvia álmosan felpillantott és megkérdezte a feje fölött repkedő kismadarat.

– Hogy kerültem ide? Hol van a kocsi? A sofőrrel mi történt?

– Elvitte a csávót a rendőrség, mert drogosan vezetett – felelt a kérdésre a kismadár. – Téged meg egy-két perverz szándék reményében leitatott, mert úgy vélte, jobb lesz a teljesítményed részegen. Azonban a hülye az útra nem figyelt, és míg a melleidet stírölte, a bolond nekiütközött az útszéli fának. Te szerencsésen megúsztad a bajt, ám a gondok csak ezután jöttek – mesélte a kismadár és folytatta. – Részegen kikászálódtál a kocsiból és azt kiabáltad, hogy túl meleg van, nincs szükségem ruhákra! Ezután pucéran elkezdtél fel-alá szaladgálni. A medve is látta ezt, aki úgy vélte, hogy közveszélyes vagy az erdő népére, így egy suhintással leütött téged. Nem volt szíve megölni téged, ezért is vagy még életben...

– Úristen, tényleg nincs rajtam ruha! – üvöltötte vörös fejjel Juvia. – Viszont nincs ok a pánikra! Tanultam varrni és belőletek jó kis ruhát tudnék összehozni. Ráadásul még nagyon éhes is vagyok – folytatta tovább sunyi vigyorral az arcán Juvia, miközben az állatok ezt hallva kétségbeesetten menekülőre fogták.

Az állatok nem igazán tudták, hogy miképp szabaduljanak meg a nőtől. Végül azonban támadt egy remek ötletük. A kismadarak az út felett repkedve elvezették Juviát a törpék kunyhójáig. A tervük sikeresen bevált, hisz Juvia időközben megállt és csodálkozva figyelte a házat.

– Ejha! Mint egy aranyos kis babaház – kiáltott fel jókedvűen Juvia.

Az ajtó nyitva volt, Juvia így belépett a házikóba. Ám odabent egy teremtett lelket sem talált.

– Micsoda szörnyű rendetlenség! – csodálkozott Juvia. – És minden olyan picike. Biztosan gyerekek laknak itt. Talán megengedik, hogy meghúzzam magam náluk egy darabig... De először is rendet rakok! Vagyis előtte készítek magamnak egy új ruhát! A cenzúra miatt nem lehetek állandóan pucér! Végül is ez a mese nem egy hentai...

Juvia talált egy függönyt, majd abból miután ruhát csinált, neki fogott a takarításnak. Hamarosan rend és tisztaság volt mindenütt. Mikor a földszinten már végzett, Juvia az emeleten egy hálószobára bukkant, amelyben hét icipici ágy állt egymás mellett. Juvia az ágyakra írt neveket böngészgette.

– Nahát, milyen furcsa nevű gyerekek! – ámuldozott a kék hajú. – Erza, Lucy, Elfman, Natsu, Laxus, Gajeel és Loki... Istenem, ezek tényleg fura nevek. Biztos külföldiek... – mondta álmos hangon Juvia és keresztbe feküdt a hét kicsi ágyikón, a következő pillanatban pedig mély álomba zuhant.

Ám a házikóban nem külföldi gyerekek éltek. Hét kicsi emberke lakta, akik egy bányában dolgoztak. Vagyis néhány éve még bányászként dolgoztak, ám a gazdasági válság tönkre tette a bányaipart. A törpék ezért áttértek a cigi csempészetre, ami sokkal jövedelmezőbbnek bizonyult, mint a bányászat.

A mostani biznisz is jól alakult mindaddig, míg a hatóság rajtaütés szerűen el nem kapta őket. Ám a bilincs a kezükre nagy volt, és mivel pisztoly sem volt, így a törpék kerültek ki győztesen a bunyóból.

A győzelem után nem maradt más: ideje volt hazaindulni!

– Hej-hó! Hej-hó! A  rendőr elől futni jaj, de jó! – énekelték kórusban, miközben sprintelve rohantak hazafelé.

Legelöl Erza világított a lámpájával. Mögötte szép sorba jött Lucy, Natsu, Laxus, Gajeel, Elfman, örök utolsóként pedig a perverz Loki. A törpék ellenben egy kicsit megijedtek, mikor beléptek a házba.

– Nézzétek, valaki járt idebent! – mondta Erza.

– Ki takarította ki a szobát? – kérdezte Elfman.

– Ki mosogatott el? – puhatolózott Laxus.

– Ki tette helyre a bögrémet? – Gajeel ezután folytatta. – Jah, ez nem is az enyém. – Gajeel ezután ledobta a bögrét a földre, ami sikeresen darabokra tört.

– Nee! A vadonatúj bögrém, amit Lucytől kaptam! Te rohadék, most kinyírlak! – ecsetelte mérgesen Natsu, majd püfölni kezdte Gajeelt.

– Úgy van! Azt én vettem a drágaságomnak! – Lucy becsatlakozva a harcba, Natsuval együtt püfölték a másikat.

– Ennyi hülyét egy helyen... – sóhajtozott Erza, majd kiütötte mindegyiküket.

– Srácok! Gyertek gyorsan! Ilyen dögös csajt még nem látattok! – kiabálta perverz vigyorral az arcán Loki, aki az emeleten volt.

– Loki, már megint pornót nézel a tévében? Egyszer már mondtam: ha megint rajta kaplak masztizás közben, levágom a töködet a konyhakéssel! – szólt a témához dühösen Erza, miközben a többieket üldözte.

– Ez most komoly? – kérdezte csodálkozva Loki. – Mindegy, de most másról van szó! Tényleg van itt egy csaj a szobában!

– Micsoda? – Erza és a barátai ezután felrohantak az emeletre, miközben határozottan kijelentették: – Ez tényleg egy lány!

– Méghozzá gyönyörű – tette hozzá vigyorogva Loki, majd megnyalta a szája szélét. – Remélem a kicsike elmúlt már tizennyolc...

– Fogd be, te hülye! – Erza ezután fejbe vágta Loki-t, aki arccal tompította az esést.

Juvia eközben felébredt a zajra, s egy hatalmasat ásított. Azután felült az ágyban és csodálkozott.

– De hiszen ti nem is vagytok gyerekek! Felnőttek vagytok, csak kisebbek nálam! Bár attól még lehettek külföldiek...

– Úristen, ez a csaj nem semmi! Ekkora lökhárítókat még életemben nem láttam – mondta elpirult arccal Natsu, miközben Juvia dekoltázsát stírölte.

– Vagy úgy! Szóval én már nem is vagyok neked jó? – Lucy ezután hátulról Natsu nyakába ugrott, és tépni kezdte a férfi haját! – Te szemétláda, nagyon utállak!

– Édesem, ne vedd komolyan! Te vagy az én mindenem! Az előbb csak vicceltem! – jelentette ki rémülten Natsu, miközben Lucyvel a nyakában kirohant a szobából.

– Velük minden rendben lesz? – kérdezte érdeklődve Juvia.

– Nyugi, mindjárt béke lesz – felelt a kérdésre Laxus. – Csak maradj csöndben és figyelj!

– De hát én semmit se... – kezdett volna a témába Juvia, amikor a szomszéd szobából félreérthetetlen hangokat hallott, ami során nyomban el is pirult. – Oh, most már értem. Szép is a szerelem...

– Jah, náluk mindig tavasz van... – szólt a nőhöz Erza, majd felsóhajtott. – De hagyjuk az őrült szerelmespárt. Szóval mi a neved, te lány? – kérdezte Erza, aki amolyan vezető volt a többiek között.

– Juvia hercegnő vagyok... – és a száműzött királylány elmesélte a történetét.

Miközben Juvia a törpék lakásán dekkolt, a kastélyban a királyné ismét megkérdezte varázstükrét:

– Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a világon?

A tükör, vagyis Gerard így felelt:

– Nincs nálad szebb a földkerekségen, úrnőm! – válaszolta Gerard, aki alig bírta ki ezt a mondatot röhögés nélkül.

– Valóban? – Lisanna ujjongott örömében, ám a másik szava ezután kis híján a sírba vitte.

– Dehogy, te némber! Csak szívattalak az előbb! Hisz a hét törpe kunyhójában, túl mind a hét határon, él és virul Juvia! Jah, és még mindig ő a legdögösebb csaj a világon!

Lisanna ettől a kijelentéstől éktelen haragra gerjedt és mérgében összetörte az őzbak szívét őrző ládikát.

– Gildarts rútul becsapott! Kihasználva naivságomat, a múltkor még az ágyába is becsalogatott – ecsetelte vörös fejjel Lisanna, miközben még jobban dühbe gurult. – Jól van, legyen hát! Magamnak kell megölnöm Juviát! Azután pedig Gildartsot is kinyuvasztom!

A királyné nyomban a kastély egyik tornyában lévő titkos szobájába sietett, ahol rengeteg különös holmit rejtegetett. Gyorsan mágikus bájitalt készített magának.

„Ettől a varázsitaltól csúnya, öreg boszorkánnyá változom... Juvia pedig egyet harap ebből az almából és máris örök álomba zuhan! Hahahahaha!"

Aznap este Juvia olyan vacsorát készített a törpéknek, amilyen finomat még soha életükben nem ettek.

– De mielőtt asztalhoz ülnénk: valaki lenne kedves, és megkötözné ezt a perverzet? Mondtam neked, hogy nincs tapizás! – üvöltötte Juvia, miközben Loki a lány mellét markolta.

– Gyere csak ide, te gyökér! – Elfman és Gajeel elkapva Loki-t, kezét-lábát megkötözték, majd a sarokba tették. – Készen is volnánk! Most már zabálhatunk?

– Mielőtt asztalhoz ülnétek, kezet kell mosnotok! Ki tudja, hogy Loki merre csámborgott... – felelt a kérdésre Erza, amivel mindenki egyetértett. – Hallod, te hülye? Néha igazán fürödhetnél már! Olyan büdös vagy, mint egy lajhár!

– Erza-san, kérlek, ne alázz már! Így is hülyének gondolnak már egy ideje az olvasók! – ecsetelte rimánkodva Loki, miközben a többiek csak nevettek a szerencsétlenen.

Miután megvacsoráztak és elmosogattak maguk után, nagy bulit csaptak. Még táncra is perdültek. A későbbiek során pedig önfeledten énekeltek. Nem is csoda, hisz mindannyian nagy Linkin Park fanok voltak. Ezután jöhetett mindenféle szeszes ital. A piáknak köszönhetően a buli annyira jól sikerült, hogy a végén a saját nevüket se tudták. Azt meg, hogy melyik bolygón laknak, számukra ez még mindig egy rejtélyes homály...

Másnap reggel mielőtt a törpék másnaposan munkába indultak volna, felsorakoztak Juvia előtt, aki így mindegyiküktől külön-külön eltudott búcsúzni. Bár Loki-t egy pofonnal az égbe repítette, miután az csintalan módon a szoknyája alá nézett. A többiek nyomban elindultak villámsebesen utána, miután Elfman készségesen megállapította, hogy Loki valószínűleg az autópályára zuhan...

Laxus még búcsúzóul visszaszólt Juviának.

– Vigyázz magadra, és semmiképp ne állj szóba a postással! Sunyi egy alak! Rosszabb, mint Loki! De ha még se hagyna téged, akkor ott a kandalló mellett a szívlapát, azzal le tudod ütni a homárt! Úgy is tartozik a mocsok kétmillió ékkővel, így legalább megszívná a rohadék! Azonban mint mondtam, nagyon ravasz egy alak. Néha álruhába búj, oszt minden ökörséget akar veled megvétetni. Ellenben bízom benned, hisz nem vagy buta lány. De ennyi tanács bőven elég! Most pedig fussunk, ha nem akarjuk Loki-t üvegkoporsóban látni. Bár ki az a hülye, aki ilyenbe teszi a halottat? Ha pedig mégis, legalább ásná el a másikat, mielőtt az illető teste le nem bomlik... – Laxus és a társai ezután magára hagyták Juviát, aki úgy döntött, hogy süt valami finomságot a törpéknek.

A boszorkánnyá változott gonosz Lisanna az erdő rejtekében várta, hogy a törpék végre dolgozni induljanak. Míg Juvia dalolászva főzőcskézett, Lisanna hirtelen felbukkant a nyitott ablakban.

– Jó reggelt, galambocskám! Nem akarsz megkóstolni egy gyönyörű piros almát? – kérdezte sunyin a gonosz királyné.

„Hmm... Biztos ő a postás, akiről Laxus-sama beszélt. Elég csúnya egy banya, ráadásul azt mondja, hogy galambocskám? Hol él ez, hogy ilyen elcsépelt dumát mondjon? Sőt, most már biztos, hogy a nyanya valójában egy  perverz vén krapek. Az alma is biztosan mérgezett. Csak nem? A galád talán meg akar rontani? Azt biz isten nem hagyom! Jól van, öreg. Játsszuk le ezt kettesben."

– Ebből igazán nem lehet baj – válaszolta mosolygósan Juvia, majd az almához nyúlt. – Jaj, el is felejtettem! Én sajnos allergiás vagyok az almára! Bocsáss meg nénje, de nem ehetek belőle. Bár meg kell hagyni, tényleg csodaszép almáid vannak.

– Mi a fene? – kérdezte meghökkenve Lisanna, ám mielőtt az ideg az agyában eldurrant volna, újból beszélni kezdett, ezúttal kedvesebben. – Oh, aranyom, ez nem igazi alma! Ez csak egy csokis sütemény. Ez a süti sose látott almát. Maximum talán akkor, amikor idefele jövet elmentem egy almafa előtt. Ahogyan én se láttam a kertben még asztronautát kapálni. Szóval nyugodtan bízz bennem, és egyél egy falatot!

– Igazán kedves vagy, ám most éppen diétázom! Vigyáznom kell az alakomra. Ezért köszönöm szépen, de a sütis almát nem kérem – válaszolta erőltetett mosoly kíséretében Juvia, miközben félszemmel a szívlapátot bámulta.

– Oh, lányom! Ne kéresd már magad! – ecsetelte morcosan Lisanna, a gonosz banya. – Értem, szóval diétázol. Ám mit szólsz a körtéhez? Arra is allergiás vagy talán?

– Éppenséggel nem...

– Na, akkor itt van egy, edd meg hamar! – Lisanna boldogan nyújtotta át a körtét, miután a biztonság kedvéért az alma mellett létrehozott egy mérgező körtét is, amiből elég egy harapás, és nyomban kereshetsz a másvilágon egy új lakást.

– De-de... – dadogta idegesen Juvia. – Bocsánat, de ez mennyibe kerül? Tudja nénje, annyira szép ez a körte, hogy azt ingyen nem fogadhatom el. Biztosan sokat bíbelődött a körtével, így kár lenne nekem azt pénz nélkül ideadni. Mondjon egy árat és én rögvest kifizetem.

– Ilyen nincs... – sóhajtotta bosszúsan Lisanna, majd homlokon csapta magát. – Jól van, legyen tíz ékkő az ára. Add ide a pénzt és amilyen hamar csak lehet, rögvest kóstold meg a körtét!

– Hoppá, nincs nálam ékkő. Várjon egy kicsit, mindjárt jövök – mondta Juvia, majd gyorsan eliszkolt.

– A győzelem már a markomban van! A kis szajha nemsokára elpatkol – jelentette ki ördögi vigyorral Lisanna és türelmesen várta Juviát.

Azonban a hercegnő se volt rest. Szívlapáttal a kezében kisétált a hátsó kijáraton, majd odaosonva az ablakhoz, hátulról leütötte a némbert.

– Nincs szerencséd, postás! – mondta önelégült vigyorral Juvia, amikor is észrevette, hogy a rusnya vénasszony visszaváltozott. – Basszus, ez a gonosz mostohám! A fene vigye el, hogyan talált rám? Azonban most én leszek az, aki kicsinál. Nem is, inkább rábízom másra. Kellett neked bántanod, most minden rosszat kamatostul visszaadok – ecsetelte széles vigyorral az arcán Juvia és alig várta, hogy a törpék visszajöjjenek a munkából.

Este a törpék visszatértek, és ahogyan az lenni szokott, Loki a sor végén kullogott. Ám amikor megpillantotta a dekoratív Juviát, az életkedve rögtön megnőtt és perverz módon ugrott a lány irányába. Ellenben Juvia megállította, majd halkan Loki fülébe suttogott. A férfi arca teljesen elvörösödött, majd miután rájött, hogy a hercegnő nem viccel, gyorsan az emeletre sprintelt. Egyenesen a vendégszobába...

– Mit mondtál neki, Juvia? – kérdezte kíváncsian Lucy, amikor az emeletről sikolyokat hallott.

– Nee! Egy meztelen törpe! – kiabálta hangosan Lisanna, miközben Juvia továbbra is csak hallgatott.

– Mi a fene? Van itt még egy lány? Ez esetben mentsünk meg, mielőtt még Loki rámászik – vetette fel ötlet gyanánt Gajeel.

– Oh, ne aggódj! Csak az egyik ismerősöm jött el látogatóba és minden vágya volt, hogy Lokival egy ágyba bújhasson – válaszolta készségesen Juvia.

– Fura az ízlése, de úgy hallom, hogy ők ketten nagyon jól elvannak. Nem semmi lehet az ágyban a csaj, ha Loki is ily nagy hanggal van. Remélem, összejönnek és az új barátnője elviszi tőlünk innen a perverzet. Ma is kis híján meghalt, miközben a kamion direkt felé haladt. Biztos rasszista volt a sofőr, aki nem bírja a törpéket... – magyarázta Erza.

– Amúgy hercegnő, eljött hozzánk egy régi ismerősünk – szólt közbe Elfman, majd behívta a vendéget.

Juvia döbbenten bámulta a fekete hajú srácot, aki szintúgy le se tudta venni a tekintetét a másikról.

– Váó... – mondták egyszerre mindketten.

– Na, Gray? Én nyertem a fogadást, szóval ide a pénzt! – szólott a témához Natsu. – Tudod Juvia, ez a hülye nem hitte el, hogy egy dögös hercegnő lakik nálunk. Arról is meséltem neki, hogy neked mekkora nagy...

– Nesze, itt a bankkártyám, csak most egy percre kérlek téged: fogd be szépen a pofád! – Gray odaadva a kártyáját, Natsu és a többiek lelkesen útnak indultak, hogy a közeli bankautomatánál teljesen kifosszák a haverjukat. – Szia, a nevem Gray! Téged hogy hívnak?

– Telefonon... – válaszolta elbambulva Juvia, majd észhez tért. – Vagyis a nevem Juvia! Száműzött hercegnő vagyok, így nincs nekem semmiféle vagyonom.

– Nekem mondod? Az adóhatóság tőlem a kastélyt vette el. Apámék ráadásul még ki is tagadtak, mert nem mentem a Fairy Tail egyetemre. Mindegy, azért kenyérre még futja. Tudod, én főleg a szerencsejátékból élek. Anno volt egy kaszinóm is, de azt a múltkor sajna elbuktam. A motoromat is hitelből vettem. Tényleg, nincs kedved eljönni velem egy körre? Legalább jobban megismernénk egymást – mondta jókedvűen Gray, és közelebb lépett Juviához. – Vagy te is olyan vagy, mint az emeleten lévő barátnőd? Inkább csintalan dolgokat csinálnál velem?

– Jól hangzik, de ahogyan említettem, ez egy cenzúrás mese. Itt erotikus jelenetnek helye nincsen. Maximum beszélhetünk róla, ám arról is csak röviden, tömören. De úgy emlékszem a csók az nincs megtiltva – felelt a kérdésre Juvia, és szenvedélyesen megcsókolta a hercegét.

Néhány évvel később Juvia és Gray egybekeltek, s attól fogva boldogan éltek. Időközben az egész kontinensen szesztilalmat vezettek be, mondván túl sok itt az alkesz. Ennek köszönhetően a két ember a törpékkel együtt illegális szeszes ital gyárat üzemeltetett, és az országban titokban ők lettek az alkoholisták utolsó reménységei, akik nem hagyják a népüket szomjan veszni. Lisanna és Loki szintúgy összeházasodott, és a gonosz királyné végül jó útra tért. Muszáj is volt neki, mert Juvia megfenyegette, hogyha a nő még egyszer hülyeségen töri az agyát, akkor a Lisannáról készült intim fotókat és videókat rögvest feltölti az internetre. Bár nézettsége a videóknak biztosan nagy lenne, de helyette Lisanna inkább úgy döntött, hogy szót fogad a mostoha lányának.

A harag azonban később elmúlt és miután barátokká váltak, ők tízen boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Itt a mese vége, tanulságot ne keress, mert itt bizony olyan nincsen!

xxx

Mielőtt bárki is félreértené: nem utálom se Lisanna, se Loki karakterét. Egyszerűen csak őket dobta a gép. XD De nyugi, a későbbiekben új szereplők is lehetőséget kapnak egy másik mesében...