**BANG CHAN**

Hülye voltam. Mit is gondoltam? Egy egyszeri hiba miatt kirúgtam az egyetlen embert akit magamhoz közel engedtem ennyire...

Nem tudhatta... Seungmin elmondta, hogy nem tudott erről az apró de fontos szabályról...

Gyakorlatilag az ő hibája... Is ... És az enyem is...

Balfasz vagyok! Egyátalán, hogy is szerethettem bele?

A napok teltek, minden reggel reménykedve vártam, hogy belép Seungminnal az oldalán... De nem jött soha.
Mindig mikor a munka után hazaértem vártam, hogy a finom hívogató illatok járják át az orrom... De csak a hideg üres házba érve, a nappaliba az ülőre roskadva rendeltem valamit estére...

Kezdtem beleőrülni... Már egy hét telt el... Sehol nem volt.

Hol vagy Yoonah? Remélem jól vagy...

Kim titkár hatására az emberek jobban inkább idősebbek, sorra ki be mászkáltak a lakásba...
Egyik nap valami vén nyanya rontotta a levegőt, az bírta talán a legtovább 2 napig... De sorra utasítottam el az embereket.
Az egyik íztelenül vagy sósan főzött, a másik hanyagul takarított a harmadikról meg ne is beszéljünk...
A munkából hazafelé tartva már az újabb jelöltet sorolta volna fel Kim de nem engedtem.
- Seungmin! Nem kell ide semmiféle új házvezetőnő! Add fel! - túrtam a hajamba.
- De uram..
- Nincs semmiféle de uram. Egyenlőre hanyagoljuk ezt a témát, mert egyik sem felelt meg eddig. Láttad a multkor azt a középkorú nőt... - ment fel bennem egyre jobban a pumpa - ha nem vagy ott meglop!
- Uram, ne haragudjon. Akkor nem fogadok fel újabb alkalmazottat.
- Köszönöm...

Egyik nap munkából megérkezve, újabb csalódás fogadott.
-Egyszerűen ez nekem nem megy! - majd lekapva az öltönykabátom dobtam a kanapé szélére és a konyha felé vettem az irány.
- Kibaszott bor! - nevettem fel - Miért emlékeztet rá minden? Nah, akkor ettől erősebb kell.
Nyúltam a jó öreg skót whiskyért, egy poharat elővéve, jeget raktam bele és a sötét nedűt rácsorgattam.
Meglötyköltem az italt és beleittam a keserűségbe.
- Kurva életbe. - szisszentem fel- Ebből több fog kelleni.
Majd fogtam az egész üveget és leültem a  nappaliba és lehúztam az egész pohárnyit. Beleremegtem... Kellemes keserűség és az alkohol végigmart a torkomon.

Végre nem a szívem fájt... Igazából így nem csak az...

Több kell...

Még nem elég...

Majd újabb adagot töltöttem és újból lehúztam. A hajam a túrtam, és hátradöltem.

Yoonahra gondoltam, arra az édes mosolyára, a fősztjére, arra, hogy ennyire zavarba tudtam hozni és végül édes ajkaira...

Majd újabbal legurítottam a torkomon. Azt akartam, hogy az égő fájdalom erősebb legyen mindennél... Hogy kényelmesebb legyen a nyakkendőt kivettem a nyakamból és eldobtam.

- KURVA ÉLETBE! - ordítottam fel.

Minél inkább gondoltam a csókunkra, annyira fájt. Fájt, hogy ennyire került utána, fájt hogy ennyire hülye voltam.

Hogy is képzeltem, hogy egy alkalmazottamat megcsókolom?

Nem tudom hanyadiknál tartottam, de már kellemesen tompák voltak az érzékeim. 

Nem járhatott annyira későre, talán este 8 mikor a telefonom megcsörrent.
Nem tudom hanyadjára szólalt meg mire felvettem.
- Bang Úr! Ne haragudjon, hogy zavarom- szólalt meg Seungmin.
- MI A FASZOMAR AKARSZ?! - emeltem fel a hangom. - Kurvára zavarsz! Baasszameg! Nem fogod fel?
- Uram? Nem szokott így beszélni. Minden rendben?
- Dehogy van rendbe, bazdmeg.
- Uram, maradjon otthon igyekszem Önhöz!
Majd kinyomta a telefont... A földre csúsztam, ahogy próbáltam volna visszarakni a telefont az asztalra... Hát nem sok sikerrel... De ott ragadtam.

Újabb adaggal öntöttem a garatra a barna löttyből.

Seungmin megérkezett, mikor belépett az ajtón, ránéztem a földről, az arcom égett az alkohol hatásaitól és a világ is kellemesen forgott velem.
- U-Uram! Chan!?! Jól vagy az istenibe?- rohant oda mindent eldobva a kezéből. Majd felállított és visszaültetett a kanapéra.
- Mi történt, hogy most iszol?
- Park kibaszott Yoonah történt... Bassza meg az ég!
- De... Hisz te rúgattad ki - csóválta meg a fejét. - hagyjuk, most nem ez a lényeg. Mardj itt. - majd felállt mellőlem és a konyhába szaladt.
- Pff. Seung. Ha akarnék se tudnék mozogni - nevettem fel kínomba.
- Ezt idd meg! - majd a kezembe tolta a poharat, és belenyeltem.
- Ehm. Azt hittem valami erősebbet hozol  - néztem rá csúnyán.
- Épp eleget ittál. Most pedig idd meg a vizedet.
Nagyot sóhajtottam majd megittam.
- NA~! NA~! NA~! Azt ne vidd el! - szóltam rá miközben pakolta el a poharam és a piám.
- Szerintem ennyi elég volt. Szedd össze magad! Holnap neked lesz megbeszélésed 9 órakkor baszki! Nem nézhetsz ki úgy mint egy mosott szar!
- Ezzel már elkéstél...
Felszisszent és tovább pakolt. Egy kis idő után odajött újból.
- Akarsz róla beszélni?
- Most azt akarod, hogy érzelgösködjek?- húztam fel az egyik szemöldököm.
- Nem... Az nem te lennél. De ez se. Hol van a folyton magabiztos határozott ember most belőled Chris? Nem ilyennek ismertelek meg.
- Kurva istenit. Seung.
- Hallgatlak.
- Hozd vissza Yoonaht... Én... Elrontottam kurvára.
- Tudni akarom? Kissé jobban ragaszkodsz hozzá. Nyílván. Fiatal, csinos...
- Veszed le róla a szemed is! - mordultam fel rá.

Uhm... Mi van velem?

- Eszem ágában sincs. Csak az igazat mondom, de Chan, ő nem hozzád való ha...
- Miért nem? Ne kezd te is, hogy nekem akármelyik főfasz lányát kéne elvennem, felcsinálnom hogy kibaszott kölkei talán vigyék is valamire a céggel?
- Ígymondva... Elég kegyetlen az igazság... De gondolj arra mi jó apádnak, a cégnek...
- Pf. - forgattam meg a szemeim. - te is kezded ... Mert csak a pénz legyen, az én kibaszott boldogságom kicsit se számít senkinek.
- Chan elég legyen! Szedd össze magad. Visszahozom Yoonaht a holnapi nap... Basszus! - vakarta meg a tarkóját .
- Megtennéd nekem?
- Elmegyek érte, megkérem jöjjön vissza, de nem garantálom, hogy vissza is jön.
- Kössz Seung. - sóhajtottam fel, azután pedig kétlábra álltam, de mint akit cserben hagytak a lábai, egyszerűen visszahuppantam a kanapéra, amire felnevettem.
- Segítsek esetleg? - ajánlkozott fel.
- Kérlek. - majd odajött hozzám és mellém állva húzott fel, majd a hónom alá bújt és úgy húzott fel nagynehezen az emeletre.
- Holnap korábban jövök, megnézlek mi van veled, ne lepődj meg - fektetett az ágyba. - ha pedig elvittelek a megbeszélésre elindulok Donghaebe.

Bólintottam, de csak arra tudtam gondolni, hogy visszahozza nekem Yoonaht.

Megbocsájt nekem... Megakarom beszélni vele a csókunkat.

Mert élveztem... Éreztem a szikrát ami köztünk van, hogy ennyi mindent kiváltott belőlem az érintése, a mosolya...
Minden ami ő...

Csak arra tudtam gondolni, semmi másra...

Korán reggel hatalmas fejfájásra ébredtem és arra hogy valaki körülöttem járkál, felnéztem és Seungmin volt ott.
- Jó reggelt. - majd nyujtott egy pohár vizet és gyógyszert - Ez a reggelije.
Laposakat pislogtam és felültem és elvettem tőle majd bevettem a pirulákat.

Nagy nehezen kikeltem az ágyból is, lefürdöttem hidegvízzel átmostam arcom, mire mindennel kész voltam a fejem más kevésbbé hasgatott. Az emeletről lemenve Kim titkár a kezembe dobott egy papírlapot.
- Nézze át újra. Ez a mai megbeszélés anyagai nagyvonalakba. Menni fog?
- Persze - megigazítottam a nyakkendőmet felkaptam és elindultunk a kijárat felé egyenest a kocsiba.

Ahogy a megbeszélésem helyére értünk Seungminnal elköszöntünk. Én belevágtam a mai napba, ő pedig elindult  Donghaebe egy párórás autóútra...

Yoonah, remélem visszajössz.