Ahogy a titkár kilépett a házból, kicsit újból szétnéztem minden szobában. Ismerkedtem. Majd gyorsan magamhoz ragadtam az egyik kötényt, amit a raktárba találtam és felhúztam a gumikesztyűt.
- Hát kezdjük! - csaptam össze a kezem. Egy kis vödörbe összeszedtem a szülséges szereket és elindultam a főhálóba. Lepakoltam majd hoztam a felmosót is meleg vízzel feltöltve és elkezdtem a polcokat leportalanítani, a hatalmas szekrényket pedig bútorápolóval letörölgettem miközbe indítottam a telefonomon valami zenét.
Habár reggel 9 óra fele lehetett hamar végezni akartam a házi munka ezen felével, hogy utána főzni tudjak.

Mikor végeztem, a tükröket is letörölgettem, a gardrób szobába is felmostam és haladtam kifele.

- Egy kész. - sóhajtottam fel - tovább...

Az órák csak úgy teltek ahogy a házat szinte felvixoltam. Előbb az emeletet majd a földszinten lévő szobákat és nappalit, konyhát.
Kész végtelenségnek tűnt, de végeztem a felírt dolgokkal. Majd 2 nap mulva kell ablakot pucolnom, és a garázst. Illetve a dolgozó szobát pedig csak pénteken.
Fura...

Igen.

Kaptam pár nehezebb feladatot, de akkor kevesebb dolgot kell a házban elvégezni.
Már csak az utolsó feladat volt hátra.
"Főzni 2 személyre"
Kicsit furcsállottam. Tudtommal nőtlen. De azért megcsináltam.
Pároltam a rizst, hozzá pedig pár köretet csináltam, többek között cukkinit, gombát és végül a pácolt húst csináltam meg.

Este 6-ra járt már az idő, mikor megtálaltam 2 főre, majd kipakoltam minden köretet és kimcsit.
Mint ha csak étterembe lennénk, kifényeztem a kanalat, pálcikákat és mindent amiben lehetett volna hibát találni.

Ajtónyitódás hallatszódott. Bang Chan lépett be az ajtón. Levette a lábáról a cipőt majd a nyakkendőt kihúzta a nyakából, ingjén pedig egy gombot kigombolt.
- Jó estét Bang úr! - mentem elé meghajolva.
- Jó estét Park kisasszony! - biccentett - jó illat van.
- Fáradjon bentebb - mosolyodtam rá- míg ki nem hűl.
- Rendben, köszönöm.

Majd az ebédlőasztalhoz ült.
- Park kisasszony, megkérdezhetem, hogy miért két főre van tálalva?
- Oh, azt hittem valakit vár, illetve Kim titkár a beosztásomra azt írta, hogy két fönyi kaját csináljak.
- Vagy úgy. Nos, a két fővel nem tévedett. Nyugodtan rakjon el a vacsorából magának. A konyhába talál tárolókat, majd holnap visszahozza.
- Rendben uram. Köszönöm. - meghajotam- Jó étvágyat!- majd a konyhába mentem és keresni kezdtem az ételeseket. Kis időre rá meg is találtam, majd lepakoltam a pultra.

Töpregtem, most ugyan vissza mennyek hozzá vagy várjam meg itt míg végez, de végül úgy döntöttem, a nappaliba leülök, míg végez, majd elpakolok és elmosogatok.

Hosszú csendes percek teltek el, csak a halk tányércsörgést, az evőeszközök fémes hangját és a halk evést lehetett hallani.
Látszik, hogy a jómodorra nevelték, az én testvéreim teliszájjal is képesek voltak dumálni, büfögni, meg hangosan nyammogni.
Néha rá-rá pillantottam munkaadómra, aki jóízűen evett. Néztem a reakcióit mit szól a köretekhez, a húshoz és minden aprósághoz.
Egy időután lerakta a pálcikát a kezéből, megtörölte a száját majd felállt.
Szinte odarohantam, és elkezdtem pakolni.
- Hagytam Önnek mindenből egy kicsit, kivéve a cukkiniből. Ne haragudjon. De nagyon jól esett. Igazán háziasan főz, köszönöm. - láttam egy apró mosolyt az arcán, amitől éreztem azonnal elpirulok.
- Ö-örülök, hogy ennyire izlett uram! - remegett meg a hangom.
- Nos, kisasszony. Megengedi, hogy szétnézzek a lakásba mire haladt a nap folyamán?
- Te-természetesen.
- Vegye le a kötényt, nyugodtan. Most már csak szétnézek.
Majd bement a nappaliba, átnézte a polcokat majd megállt az egyiknél.
- Kérem, ha lehet figyeljen oda minden tárgyra, hogy arra álljon, amerre volt.
Majd fogta az egyik kis üveggömbszerű tárgyat és forgatott rajta egy keveset.
- Így.
- Ne haragudjon. Nem tudtam...
- Tudom, hogy nem tudhatta... Épp ezért nézem el. De a következőkben figyeljen oda!
Majd tovább halad. Semmi hiba nem volt eddig. Majd a zongorához érve végigsimította az ujját majd felszisszent.
- Tudja, ez a darab a maga fizetésének százszorosa. Remélem tudja?
- Mi a baj vele uram?
- Erre a fára nem használhatja akár melyik bútorápolót. Erre speciális ápoló van a raktárba amire rá is van írva, hogy a zongorára az kell! Nézze... - húzta végig újból az ujját rajta - mint ha zsíros érzetet keltene... A holnapi nap ezt újból takarítsa át!
- Re-rendben uram. Sajnálom.
Megforgatta a szemeit majd felfele haladt az emeletre. Én pedig követtem mint egy kis kutyus és imádkoztam, ne legyen túl nagy baj.
- Kisasszony - szólalt meg Bang Chan - itt is csak annyi hiba van ami a nappaliban. Ne mozdítsa el és ne pakolja át a cuccaimat.
- Re-rendben uram. - hajtottam le a fejem.
- A mai nap hazamehet, ha elmosogatott. Reggel várom ugyan itt. Fél óra mulva Kim úr hazaviszi. Addig készüljön el, kérem.
- Mindenképpen uram! Jó éjszakát kívánok!
- Viszont látásra kiasszony.
Majd megfordultam és a hálószoba nagy kétszárnyú ajataja felé vettem az irányt, de amikor zártam volna befele, láttam, Bang úr meg se várta, hogy távozzak a szobából, de már szabadult meg az ingétől. Kidolgozott lapockáját épp felfedte az anyag alól, amikor meghökkenten sóhajtottam egyet és kissé nagyobb sunngal csaptam be a falapot.
Rettenetesen elpirultam.

Szinte iszkoltam lefele a lépcsőn egyenest a konyhába elpakolni és elmosogatni. De előtte jól átmostam az arcom hideg vízzel, hogy a pír ne látszódjon meg rajta.
A kikészített dobozokba elpakoltam a maradékot és elmostam minden megmaradt edényt majd eltörölgetve visszaraktam azokat a helyükre.
Pont mire végeztem mindennel Kim titkár lépett be az ajtón.
- Jó estét kisasszony. Készen áll?
- Igen uram, egy pillanat - majd felkaptam a cipőmet és a pulcsimat és elindultunk kifele.

Hazaérve leültem, minden maradékot elfogyasztottam majd lefürödve teljesen kimerülve borultam az ágyra. Mármár boldogan gondoltam vissza a mai napra, azt hiszem megvolt a jutalmam is, egy izmos csupasz felsőtest.

Miket gondolok én? Az a főnököm volt!

Megráztam a fejem , még korán volt de ahogy becsuktam a szemem és szinte azonnal álomba merültem.

A napok jól teltek, megtanultam, hogy mit mivel szabad csak takarítanom, ne pakoljak el a helyéről semmit. Szóval... Mindent úgy hagyjak ahogy látok.

Habár kaptam párszor dorgálást mit, hogy csinálok, Kim úr meg volt elégedve a teljesítményemmel.
Állítólag, Bang Chan dicsérte is neki a főztöm, hisz muszáj kiértékelniük próbaidőszak alatt.
Hol levest hol más főtt ételt csináltam neki, talán egy pár zöldséget láttam, hogy kiválogatott a tál szélére de azon kívül nem volt problémája a dolgokkal.

Kezdem azt gondolni, hogy egy biztos pont van végre az életembe. Szöulba maradhatok.
Vagy még se?