**Bang Chan**

Szinte száguldottam befele az őrsre, annyira siettem, hogy a kávét majdnem elfelejtettem.

Amikor persze megérkeztem, a sötét rendőrőrsön felnéztem, csak egyetlen egy irodába égett a villany...
Hát mind hiába, Lino és Jeongin nagyon keményen ráfeküdtek az ügyünkre és az is beigazolódott, amit Lee említett korábban. Amilyen fiatal a társa annyira találékony, szeme akár a rókáért és a legkisebb sunyiságot is kiszúrja.
- Hah! Bang! Gyorsan ide értél! - szólalt meg álmosan az idősebb rendőr mikor beléptem a helységbe.
- Jöttem, ahogy tudtam. - majd a kezemből a koffeinbombákat leraktam eléjük. - Egészségetekre. - majd a fiatal mosolyogva fogadta magába az italt.
- Huh Hyung, ez életmentő volt.
- Tehát, mit találtatok? - néztem türelmetlenül hol a fiatalt hol Lee Knowt nézve, mire az nagyot kortyolt a forró italból.
- Mutatom is - majd intett a számítógép felé, hogy mennyek oda.

- Az elmúlt napokban, egy fekete furgon állt folyamatosan az épület mellett, amiből látszódik, hogy néha egy fekete maszkos pasi lép ki.
- És ez semmi! - szólt a fiatal. - Ugyan azt a pasit lehet látni Yoonah apartmanja előtt is elhaladni. Nem is egyszer!
- Hm ezt nézd! - majd az említett képkockákra vezette vissza. - Ugyan ez a furgon jelent meg a tűz napján is nem messze egy sikátornál és itt az emberünk is, aki kiszállt belőle.
- Utánanéztem a rendszámnak is, Hyung, de nem fog tetszeni, amit találtam. - nézett rám aggódva.
Nagyot sóhajtottam és fájdalmasan a fiatalabb felé néztem.
- Csak azt ne mond, hogy köze van valamilyen úton módon a Bang vállalathoz?
- Honnan gondoltad, Hyung? - kérdezte a fiatal.
- A kurva életbe! - csattantam ki, a kezem ökölbe rándult, fogaimat csikorgatva próbáltam nem kiborulni, a megerősítésre várva.
- Chan - tette a vállamra a kezét Lino - Véletlenül, nincs köze annak, amit futólagosan említettél még a múltkor a vacsorakor?
- Lee, őszinte leszek. Nem tudom és remélem nincs köze hozzá és remélem ez egy véletlen egybeesés. Nem akarom elhinni, amit gondolok most. Nem!
- Beavatnál minket a dolgokba? - mutat a mögöttem lévő kanapéra. - Gyere üljünk le. - mire bólintok. A fejem egyre húz lejjebb, szédülök egyszerűen kavarognak bennem a dolgok.

 Apám állna emögött? Nem... Biztos valami véletlen egybeesés... Nem tudom elhinni, hogy eddig ment volna.

- Minden rendben lesz Chris. Csak mond el, mert így nem tudunk segíteni.
Nagyot sóhajtottam.
- Annyit már te is tudsz, hogy Yoonaht nem szívleli apám. Ugye mivel nem egy istenverte neves cég főnökének lánya, csak egy kis alkalmazott, átlagos szülőkkel, akiknek egy kis kisütödéjük van. De a szíve aranyból van, nála jobb emberrel nem is találkozhattam volna, annyira ... - az orrom dörgöltem végig - Mind egy, most nem ez a lényeg. Apám mikor megtudta, hogy van köztünk valami, egyre jobban közbe akart avatkozni. Ezt egyszer elég erősen meg is tette, aminek Yoonah bánta a végét.

- Mi történt vele? - fogta Jeongin a jegyzetét és a tollat és hatalmas szemeivel figyelte minden mondatom.
- Én is Yoonahtól tudom, hogy egyszer akarata ellenére vitték el egy elhagyatott raktárba és megfenyegették. - sóhajtottam - elvileg az apám és az emberei.

- Hm. - vakarta a tarkóját Lino - Fasza... - kinyújtózott majd felállt az ülőről. - Chan. Arra kérlek, hogy nyugodj le egyelőre. - nézett komolyan a szemembe- Menj haza Yoonához és vigyázz rá. Egyébként jobban van? 
- Igen, már sokat gyógyultak a sebei, de még sokat kell pihennie.
- Holnap behívhatnánk egy tanú meghallgatásra?
- Persze, szerintem az menni fog.
- Rendben. - majd az asztala felé haladt és elkezdett pakolgatni rajta, mire én is indultam kifele.
- Lee. - fordultam vissza - Köszönöm, hogy segítesz.
- Ugyan nincs mit, csak teszem a dolgom. Mi is holnap folytatjuk a dolgunkat. - összecsapta tenyerét- Jeongin!
- I-igen uram? - emelte fel fáradt fejét. Olyan, mint ha az előbb elbóbiskolt volna.
- Mennyünk haza. Szedd a cuccod, haza doblak. Az asszonyod így se lesz elragadtatva.
- Ugyan. Tudja, hogy dolgozok és már beszéltem vele.
- Yang. Még fiatal vagy, azért ne a munka mennyen a kapcsolatod rovására, rám is vár egy dühös mókus.
- Köszönöm, hogy aggódik. - kuncogott fel.
- Magamért jobban, hogy mit kapok megint a fejemre. Induljunk!
- Holnap akkor! - intek feléjük és indultam is haza.

Nyugodjak le... Könnyű azt mondani. Hogyan nyugodjak le, mikor talán a legnagyobb félelmem kezd egyre jobban beigazolódni, amit most már tagadni se tudom magamba. Túl sok minden utal rá.

Idegesen léptem be az ajtón is, gyorsan felszaladtam a hálóhoz, ahol óvatosan benyitottam. Yoonah már aludt. Csak egyenletes szuszogását hallottam. Beosontam a fürdőbe, gyorsan levetkőztem és a zuhany alá álltam. Órákig tartó percekig verettem magamra a vizet. Egyszerűen túl sok gondolat kavargott bennem. A nyugtalanság pedig egyre jobban tetőzött bennem. Bűntudatom volt.

Hogy miért?
Az apám majdnem megölte az életem szerelmét... Én pedig készülök elvenni feleségül. Egy életet veszek el én is... De mi van, ha újabb merényletre készül ellene?

Mellette kell lennem.

 Minden mozdulatánál. 

Nem veszíthetem el! 

Nem. 

Abba beleőrülnék.

Miután végeztem bebújtam szerelmem mellé az ágyba. Percekig néztem, de az idegesség miatt nem bírtam elaludni, mikor csak pislogó halovány szemeit látom magam előtt.
- Nem bírsz aludni édes? - szólal meg álmos rekedt hangján és kezeimet kezdi kutatni, majd sikeresen megtalálva, végig simít rajta.
- Ne haragudj, ha felébresztettelek. - fújtam ki egy reszketeg sóhajt.
- Semmi gond. Mi a baj Chris? - bújik hozzám közelebb.
- Semmi szívem.
- Ha nem lenne semmi, akkor tudnál aludni. - kicsiny mancsával végig simít arcomon. - ha nem lenne semmi, akkor nyugodtabb lennél, mi bánt?
- Ahj Yoo! - kezeimmel, mint egy kisbaba átöleltem teljes valóját. Arcom a nyakába temettem, arcomon pedig végigszánkázott pár keserű könnycsepp.

- Channie. Shh... - simogatta meg hátam. - Megbántad, hogy megkértél? Vagy mi a baj? Mi nyomja a szíved?
- Yoonah. Sose bántam meg, hogy megkértelek, de... - halkultam el teljesen a gombóc a torkomon akadt szinte, alig tudtam hangot adni - találtak valamit a fiúk...
- Ennyire rossz? - vált el tőlem annyira, hogy szemembe tudjon nézni.
- Megértem, ha ezután fel akarod bontani az eljegyzést... És megértem, hogy el akarsz menekülni tőlem - hadartam el egybe, de ő egy csókkal belém fojtotta az utolsó szavakat. Ajkai finoman óvatosan mozogtak, lelkemet lenyugtatva de szívemet egyre jobban felperzselve.
- Chan. Amennyiben nem megcsaltál, én nem akarom felbontani az eljegyzésünket. - simítja le könnyeim útját. - Mire jutottak? - céloz az őrsön történtekre.
- Egyre valószínűbb, hogy apám áll a dolgok mögött. - meredten néz rám, majd kicsit elhátrál az ölelésemből és hatalmasat fújva hátra dől a párnákba. Szemeit behunyja majd halkan megszólalt.
- Ettől tartottam én is.
- Megértem, hogy eltolsz magad mellől. - majd én és mellé zuhantam, a plafont kezdtem el nézni mire újra puha kezeit érzem a kezembe.
- Nem tollak el. Csak miért kell a mi szerelmünknek egy modernkori Rómeó és Júliának lenni?
- Esetleg írjak neked verseket, mennyek az erkély alá és szavaljam el neked? - mire felkuncog.
- Ugyan Chan. Így is sok mindent kaptam tőled, nem kell a giccs se a versek. Az számít, hogy itt vagy velem és te ki állsz értem.
- Akkor szökjünk el!
- Chris! - emeli rám a fejét. Érzem tekintetét magamon. Felé fordulva egy mérges asszonnyal találom magam szembe. - Nem gyerekek vagyunk és a mi életünk nem egy kibaszott költemény! Felnőtt ember vagy. Rajtad áll a lehetőség, hogy eltűnünk minden elől vagy szembe nézünk vele. Mert szerinted belenyugodna, hogy örökös nélkül marad a cég? Szerinted nem engem hibáztatna?
- Mondasz valamit. Így is orrol rád, nem akarom, hogy még jobban te idd meg ennek a levét.
- Valamit kell tenni. Vagy megbékíteni... - majd nagyot nyel, de befejezem mondatát.
- Vagy elérni, hogy megkapja a büntetését. Te voltál a célpont, de abba a kibaszott házba nem csak te laktál!
- De hát az apádról van szó.
- Akár az apám, akár nem. Több emberéletét tette tönkre és majdnem teljesen az enyémet! Szerinted, mit éreztem? Majdnem elveszítettelek végleg! 
- De nem vesztettél el. 

A beszűrődő enyhe világítás az ablakon mosolyát megvilágította az éjszakában.
- Szeretném, ha holnap bejönnél velem a rendőrségre. Lino felakar venni tőled egy vallomást. 
- Rendben. De most már aludjunk, hosszú volt a napod. - majd egy rövid puszit nyomott ajkaimra.
- Jó éjt szerelmem. - becsuktam szemeim, Yoonah közelebb kúszott hozzám, ennek köszönhetően a meleg hamar elnyomott és az ő közelsége lenyugtatott egy pillanatra.

De holnaptól addig nem nyugszom, míg a kezeim közé nem kerítjük az embert, aki az életére tört!