**Bang Chan**

Körülnéztem az asztalunkon és a kis társaságunkon. Mindenki itt volt már aki számított. Seungmin , Changbin és Han is a párjaikkal és én is, drága Yoonáhmmal.
- Chan. - nyújtotta kezembe a pezsgős poharam Yoo.
- Köszönöm. - rá mosolyogtam majd felemeltem poharam. - Köszönöm nektek, hogy eljöttetek hozzám. Előbb együnk, aztán rátérnék az üzleti részére is.
Majd mindenki emelte a poharát és megköszönték. Neki is láttunk az ételnek, talán nevezhetem sáskajárásnak, ami rövid időn belül zajlott, ugyanis Changbinnak és Hannak olyannyira ízlett Yoonah főztje, hogy kétpofára ették.
- Yoonah ez egyszerűen isteni lett! - szólalt meg Changbin. 
- Ha ennyire ízlik Binnie, otthon is csinálok majd neked ilyet. - mondta Felix majd édesen egymásra vigyorogtak. - Yoo, megtennéd, hogy később leírod a receptjét? 
- Ugyan baby a te sült pipicombjaidat is szeretem. -kacsintott rá szemtelenül majd Felix finoman megrugdosta az asztal alatt.
- Binnie! - majd fülig vörösödött, amin mindenki elnevette magát. 

A kicsit csendesebb vendégem felé fordultam, majd végül rákérdeztem.
- Na és Minho, mióta vagytok együtt Jisunggal?
- Még nem annyira régen, de nagyjából két hónapja.
- Már két hónapja? - kerekedett ki a szemem majd Han felé néztem.
- Én nekem mikor akartad elmondani? Tudtommal barátok vagyunk.
- Chan, ez bonyolult... - sóhajtott fel - Én...Én nem gondoltam, hogy... - majd egy kis szünetet tartott és egy hatalmas levegőt vett. Látszott rajta, hogy fél, és nyomja a lelkét. - Nem gondoltam, hogy a férfiakhoz vonzódom.
- Ugyan Ji! - mosolyodtam el majd megütögettem a vállát. - Igazából a társaságból te néztél ki a legkevésbé heterónak, na meg... te is tudtad, hogy nem te vagy az egyedüli.
- Hagyd Chan, még eléggé új neki. -  fogta meg kedvese mancsát Lino - igazából mindkettőnknek. 
- Hát jó. Hogy ismerkedtetek meg?
- Igazából a rendőrkapitányságon. - mire mindenki felé fordította a fejét. - Ne aggódjatok, ott dolgozom. - túrt barna hajába. - Nyomozó vagyok. Egyszer Jiji bejött, mert egy kis suhanc kikapta a kezéből a telefonját, na meg mivel egyedül is volt a városban, nem tudta felhívni a titkárját se szóval, úgy intéztünk el mindent az őrsön.
- Hmm... tehát az egyenruhásokra buksz Ji? - nevettem el magam majd láttam, Jisung is kezd feloldódni és ő is felnevetett.
- Ezek szerint. 
- Örülök, Minho, hogy ilyen ember talált rá erre a balkezes mókusra. 
- Nem is vagyok balkezes! 
- Persze drága mert jobb kézzel is jól csinálod. - az orrára puszilt Jisungnak, aki egyre vörösebb lett, de mindenki nevetett rajta.
- Úgy látom, téged se kell félteni a társaságban. - jegyeztem meg majd Changbinék felé pillantottam, akik egymás kezével játszottak és az azokon lévő gyűrűkkel.

- Nos. - köszörültem meg a torkom, hogy mindenki rám figyeljen. - Ha már mindenki befejezte a vacsorát, a lényegre térnék. Amint tudjátok, eléggé nagy zűrzavar folyik apám és köztem. Mivel, Yoonát szeretem - megfogtam egyik kezét - és nem hajlandóak elfogadni, arra az elhatározásra jutottam, hogy kilépek, ha ez így megy tovább.
- Mi? - szólalt meg Changbin. -De is tudod, ha kilépsz a cég nagyrészét viszed magaddal. Tönkre fogod tenni apádat is, de minket is, részvényeseket.
- Igen, tudom. Emiatt hívtalak ide titeket. Mivel jó barátaim vagytok és érintettek is, veletek akarok egyességre jutni. Azt szeretném, hogy ha kilépek, velem együtt lépjetek ki ti is. Kevésbé sérül a cégetek ezáltal. 
- Hm... Christopher, igen, de akkor is sérül a cég, nem lenne erre jobb eljárás? Talán, ha megbeszélnéd apáddal...
- Próbálta már. Az öreg egyszerűen megrendíthetetlen. Habár, legutóbb megijedt mikor Chan fel akart mondani. -szólt közbe Seungmin is.
- Így is sokat vesztettem már. Apám egyre mocskosabb húzásokkal áll elő, amit nem tűrhetek el. Ti is megvédenétek a párotokat, ha azon múlna. Én pedig képes vagyok feladni ezt az életem. Akár még Yoonáhék családi vállalkozásába is visszamennék, csak hogy minél távolabb legyek ettől.
- Ennyire nagy lenne már most a baj? - nézett rá Changbin szomorúan - Idefigyelj Chris. Próbáld meg még egyszer meggyőzni apádat és ha az nem sikerül és felmondanál, én szívesen várlak a Seo vállalatba, mint társ vállalkozó.
- Köszönöm Bin. - biccentettem egyet felé.
- Ugyan Chan. A te sármod, ismeretségeid mindig előre vitték a szekeret. Ha téged elvesztenek, elég értékes embert vesztenek. Persze, hogy lecsapok rád már most. -vigyorgott fel.
- De akkor szeretném újból személyi titkáromnak Seungmint - néztem rá - ha beleegyeznél, benned bízok meg a legjobban, te is tudod. 
- Tudom Chan. De ... elárultalak. Ezután is képes lennél velem dolgozni?
- Persze. Mindenki érdemel egy második esélyt. - mosolyogtam rá lágyan mire Felix felemelte a poharát.
- A barátságokra és az üzletre! - kiáltotta fel. - meg rád Binnie. - rakta hozzá halkan, de még halhatóan a kis spicces csirke.
- Ránk! - vigyorgott rá Changbin.
- Jut eszembe, Bin! - majd felém nézett az említett - Mióta is van egyen gyűrűtök nektek meg? 
- Oh, ja ez? - mutatott az ujján lévő szolid ezüstgyűrűre - nos, mivel úgy éreztem, nekem Felix az igazi, ezzel is szerettem volna neki megmutatni és a világnak, hogy ő már hozzám tartozik. - pirult el egy kicsit mire Felix végig simított a kezén.
- Habár nem látszik, de hatalmas szíve van.
- Sok boldogságot nektek! Remélem, hogy azért az esküvőről tájékoztattok majd bennünket legalább, ha már az eljegyzésről lemaradtunk.
- Mindenképp Chris, mindenképp. 

Felállt mellőlem Yoonah és elkezdte összeszedni a tányérokat én pedig jó házigazdaként körbe kínáltam egy kis itallal a társaságot.
Seungmin nagyon csendes volt egész este és Hyunjin is úgy, hogy mellettük megálltam.
- Seung, minden rendben van egyébként azóta?
- Hát, Chan őszintén... nem igazán. Hyunjin is dolgozik és én is kaptam nagybátyám cégénél munkát, habár nem a legjobb ideiglenesnek megteszi.
- Emiatt szeretném, ha nekem dolgoznál. Biztos helyed lenne és meg lennél becsülve. 
- Köszönöm Chan, hogy ennyire gondoskodsz Minről. - szólalt meg Hyunjin.
- Ha megbocsátotok, ránézek a páromra én is.
 
Biccentettem majd  Yoonához mentem ki a konyhába, ahol köténykében serénykedett. 
- Szerintem, bejössz nekik. - öleltem át vékony derekát hátulról és a nyakához raktam fejem.
- Úgy érzed? - mosolyodott el.
- Igen - majd a hajába pusziltam. - Ügyes voltál nagyon. Alig maradt a tányérokon valami. - néztem szét a mosatlan között. 
- Menj vissza, mert hiányolni fognak téged, ha sokági elmaradsz! - biccentettem majd elengedtem - Ne aggódj, csatlakozok hozzád én is, ha kész vagyok ezzel! - mutatott a mosogatóra.
- Siess nekem, mert érted jövök és elrángatlak innen, ha nem jössz öt percen belül! - nevettem el magam.
- Igen is főnők! - hajolt meg színpadiasan előttem. 

Mosolyogva tértem vissza az asztalhoz, a kicsit sem halk társasághoz. De ilyen ez, akkor sem voltak túlzottan csendesek, ha józanok nem, hogy most mikor ittak már.
- Na csak hogy visszatértél Chan! - Lino jött oda hozzám - megakartam kérdezni, mi történt apád meg közötted. Tudom, nem az én közöm, de ha tényleg az, amit Jis említett...
- Nem szeretném, ha a rendőrség rászállna apámra. Még nem tartunk ott. Csak az apámról van szó, csak a hatalmával egy kissé sok mindenre képes. Testisértés pedig nem történt, hogy akármiért el is tudják ítélni.
- Hát rendben. Azért, ha bármiben tudok segítek. Itt a névjegykártyám. - nyújtotta át a kis papír fecnit - Ha tudok valamiben segíteni, hívj nyugodtan. Van egy egész ígéretes fiatal társam, Yang Jeonginnak hívják. Eddig kétszer volt kint velem terepen, de minkétszer olyan bizonyítékot talált, amit a más otthagyott. 
- Köszönöm Minho! 

- Na gyere Mókuskám! Ideje hazamenni! Kicsit sokat ittál. Elvisz most szépen a rendőrbácsi! - majd odahajolt Jisunghoz és felemelte a székről a kissé ittas fiút és egy puszit nyomott az orrára. - Most már megyünk haza!
- Nem ellenkezek, mert a végén felhasználod ellenem. - vigyorgott vissza rá bágyún. 
- Mi is indulunk haza. - karon fogta Felixet Changbin és indultak az ajtóhoz. 
- Mi se zavarnánk tovább. - ütögette meg a vállamat Seungmin.
Odarohant mellém Yoonah és meghajolt.
- Köszönöm, hogy itt voltatok! Öröm volt titeket megismerni!
- Részünkről az öröm Yoo! Nagyon ízlett minden! 
- Akkor majd máskor is meghívlak titeket! 
- Szavadon foglak Christopher! 
Majd mindenki felhúzta a cipőjét és ment kifele.

Most már csak mi ketten maradtunk a házban...