**Bang Chan**

-Jó reggelt Yoonah! - Köszöntöm rá, aki éppen a konyhában volt, de ahogy ráköszöntem, hirtelen mint akit a puskából kilőttek, lerakta poharát .
- Jó reggelt ! - meghajolt gyorsan - Sok a dolgom ne haragudj. - majd eltünt előlem, pedig egy csókot akartam tőle, hogy legalább a reggelem jól induljon.
- Azért pár perced lehetne rám! - kiáltottam utána duzzogva. Megindultam elsuhanó alakja után, de Seungmin utánam szólt.
- Uram, indulhatunk? - némán bólintottam, nagyot sóhajtva gyorsan felhúztam a cipőm és már indultunk is a céghez.

Most miért tartja velem a távolságot, talán valami baja lehet velem?

Nő... kezdjük előről...

Elvittem vacsorázni...

Vettem neki szép ruhát, amibe írtó dögös volt szerintem úgy hogy nem mutatott sokat... amit nos igen az este folyamán le is vettem róla...

Mit kellett volna még tennem?

Általába ha egy üzleti vacsora van már ott vagy másnap sikerül megkötnöm a szerződést, de Yoonahnál, ez nehezebb mint hittem.

Egész nap ezen agyaltam, amikor valami bekattant.

- Basszus! - csaptam az asztalra hirtelen a semmiből, mikor a mellettem ügyködő Seungmin megrezzent.
- Valami baj van Chritopher? - tekintetét a laptopja mögül felemelte. - Kezdem azt hinni megint fogsz kattanni egyszer...- igazított egyet a szemüvegén majd várta, hogy megszólaljak.
- Áh... Ezt nem hiszem el. - raktam a fejemre a kezem - Még mindig azt hiszi, hogy játszadozok!
- Áh, hogy Yoonah. Nos, ha megengeded, hogy beleszóljak...
- Nem, nem ebbe nem. - felálltam az asztaltól majd odamentem Seungminhoz, és a kezem a vállára tettem. - Kérlek rendelj nekem rózsát.
- Nem lenne ez egy kicsit buzis? Én vegyek neked rózsát, tudtommal heteró vagy? - emelte fel az egyik szemöldökét, mire én oldalba löktem.
- Nem nekem te okos Tóni! Yoonahnak!
- Oh vagy úgy, azt hittem a brománcunkat akarod kibontakoztatni - kuncogott fel, immáron tudtam, nem vette komolyan az előzőt se.
- Egy nagy csokor vörösrózsát rendelj, mire hazamegyünk érkezzen meg! Azzal akarok hozzá beállítani. - összecsaptam a kezeim - Ha pedig nem lesz otthon, addig megyek míg meg nem találom. El kell neki még ma mondanom.
- Azt hogy bolond vagy már megint? Egyébként örülök, hogy visszatért a magabiztos éned végre.
- Oh Seungmin! Te aggódtál értem?
- Őszintén?
- Csak is őszintén.
- Ezért fizetnek. - köpte ki a szavakat majd elnevette magát azon amilyen fejet vághattam. - Ugyan Chan! Persze, hogy aggódtam. Nem csak kötelességemből, hanem mert már rég együtt üzzük az ipart. És Chan... a mai napig hálás vagyok neked. - megköszörülte a torkát majd folytatta. - Ha annó mikor felvettek és kiderült, hogy van egy férfi párom, nem vagy ott és állsz ki értem, már rég kirúgtak volna a cég bigottsága miatt.
- Ugyan Seung. Benned már az elejétől kezdve bíztam. Meg abba is, hogy te nem mozdulsz rám, mit a legtöbb női alkalmazott - megforgattam a szemem.
- Pff, Chris nekem ott van Hyunjin, ne érts félre, nem vagy rossz pasi,- felnevetett majd levette a szemüvegét.- de heteróknál inkább be se próbálkozok. Így is örültem neki, hogy Hyunjin nyittott felém, mert azt gondoltam, hogy ő is az, ahány nő tekintetét vonzotta. De most meg a legszerencsésebbnek érzem magam mellette.
- Na látod. Most én is ezt az érzést akarom elérni Yoonáhval. Ez ennyire baj, hogy csak boldog akarok lenni?
- Nem. Mindenkinek jár a boldogság. - felszusszant -akkor rózsák?
-Igen, kérlek. - majd kicsit nyugodtabban folytattam a napot.

Lélekben egész végig az estét terveztem. Odamegyek Yoonáhhoz és elmondom neki azt amit nem.
Hogy SZERETEM.

A csokor késő délután meg is érkezett, majd alig vártam, hogy a kapu elé guruljon Seungmin.
- Hajrá, Chris. - mutatott fel öklével. - Kicsit várok idekint, ha pedig félóra mulva se jössz ki akkor hazamegyek. Jinnie már így is várhat.
- Köszönöm Min.
Majd megindultam a házba, de minden villany lekapcsolva fogadott. Az asztalon egy cetlivel.

" Vacsora a tűzhelyen, még friss. Hazamentem - Y."

Ezután gyorsan körbe néztem a házba, majd az órámra néztem. Eltelt már jócskán 20 perc is mióta bent vagyok. Gyorsan kirohantam Seungminhoz, amit boldogan konstatáltam, hogy még mindig itt vár az autóban. Bepattantam mellé a rózsával.
- Menny Yoonah apartmanjához.
- Eltünt? - értetlenkedett Kim.
- Hagyott egy cetlit, hogy hazement. - majd Seung bólintott és a gázra taposott.

Kisvártatva meg is érkeztünk az apartmanhoz. Kiszálltam majd lehúzt az ablakot.
- Menny haza most már te is. Nem kell megvárnod. Majd hazamegyek taxival.
- Biztos megleszel? - nézett rám már-már aggódva.
- Na menny... mert magamra veszem, hogy tényleg aggódsz értem - majd megpaskoltam a kocsit, biccentett és elhajtott.

Felérve az apartmanhoz, csengetés nélkül pötyögtem be a kódot majd csippant egyet a zár és bejutottam. A fürdőszobából halk csobogás hallatszott, valószínűleg fürdik. Leültem a fotelra, a csokorral a kezembe és vártam, hogy végezzen Yoonah. Már így is elég meglepetés vagyok számára, nem hogy ha még rányitnék fürdés közben.

Habár nem is lenne olyan rossz ötlet...

Megráztam a fejem, közökkentve magam a perverz gondolataimból és csendben vártam.

Kisvártatva Yoonah kilépett a fürdőből , mesztelen testét csak egy szál törölköző takarta.Haját pedig egy másik törölközővel törölgette. Nagyot nyeltem egy a sötétben.
- Jól nézel ki. - amitől szegény felsikkantott és felugrott.
- Chris? Mit keresel te itt? - kerekedett ki a szeme és gyorsan a törölközőre kapott mint aki takargatja magát, amire picit felkuncogtam.
- Ne takargasd magad, már láttalak úgy... - megvakartam a tarkóm- de most nem emiatt vagyok itt. Vegyél fel valamit és kérlek, gyere ide. Szeretnék veled beszélni.
- Chan. Nincs mit mondanom. Hosszú volt a napom, nem érek rá. Aludni akarok.
- Yoonah! - felálltam és közeledni kezdtem felé. Hirtelen hátrálni kezdett tőlem, de bezártam köztünk a távolságot és a falnak toltam. - Öltözz fel, és gyere ki... -felsóhajtottam és a homlokára pusziltam, szegény beleremegett és ahogy elengedtem csak úgy iszkolt a szobába.

Visszamentem a fotelhoz ahol a csokrot hagytam és az ajtóhoz mentem, a hátam mögé raktam, Yoonah kisvártatva kilépett a szobából pizsamába. Nem tudom miért, enyhén vizes haja, édes cuki feliratos pizsamája megannyi pillangót eresztett el a gyomromba.
- Yoonah. - hátammögül a rózsákat felé nyujtottam. - Ne haragudj, hogy eddig nem mondtam, ne haragudj, hogy tegnap nem volt erőm megbeszélni a dolgokat. De nem tudok nélküled élni. - láttam mosolyog majd hirtelen elkezdett pityeregni. - Szeretlek édesem.
- Chan... nekünk - csuklott el hangja- nem lehetünk együtt.
- Miért? Megmondtam neked a multkor. Szerelemből akarok házasodni! - kezeim közé vettem arcát és letörölgettem könnyeit. - És én szerelmes vagyok beléd! Az istenit Yoonah, ne nehezísd meg a dolgom.
- Chan mi két külön világból vagyunk...-hüppögött- te egy jólmenő cég örököse ...én meg...- ajkaira tapasztottam a szám és elkezdtem óvatosan mozgatni párnácskáim.

- Ne mondj semmit. Te az én szerelmem vagy. Legyen akármilyen a családi háttered. Eldöntöttem. Téged akarlak boldoggá tenni, mert ha te boldog vagy, én is az vagyok. - simítottam pofjára - Yoonah, miért vagy ennyire ellenünk?
- Az apád...-suttogta hallkan alig érthetően de én még is kiértettem.
- Mit tett az apám? Mondott valamit ? - felemeltem hirtelen a fejét, hogy a szemembe nézzen minden megfordult a fejembe, az hogy bánthatta... egyre inkább méreg öntött el az aggódáson felül. - Ugye nem bántott?
- Nem bántott, de megfenyegetett - utolsó szavánál elcsuklott a hangja és elkezdett pityeregni. Magamhoz öleltem és a karjaimba véve a fotelhez mentem vele. Ölembe ültettem. Yoonah pedig úgy csimpaszkodott belém, mint egy kölyök koala anyjába. Óvatosan elkezdtem a haját simogatni. - Azt mondja, maradjak tőled távol.
- Szeretlek. Hidd el megoldunk mindent együtt. Nem fog közénk állni semmi! - kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni majd igéretem egy csókkal megpecsételtem- Igérem kicsim.
- Chan, kérlek. - továbbra is a könny a szeméből szánkázott végig az arcán - Ne hozd fel ezt az apádnak, kérlek. Ne mond neki, hogy elmondtam! - nézett rám fájdalmasan. - Mert abból nekem bajom esik.
- Nem engedem senkinek, hogy bátson! Yonah, kérlek hagyd, hogy szeresselek. - magamhoz öleltem és a hajába csókoltam - Ne hagyj el újra, kérlek.

Megcsikorgattam idegembe a fogam, legszivesebben most azonnal odamentem volna apámhoz kioktatni, hogy milyen áron mer beleszólni az életembe.

Egyben voltam biztos azon az éjszaka. Bármi áron megakarom védeni a szerelmünket.