**Bang Chan**

A reggel a szokásosnál is jobban indult.
Mikor felkeltem, elkészültem már Yoonah várt a lépcső alján.

És az a csillogás a szemébe. Egyszerűen nem tudtam ellenállni neki.Hamar le is szaladtam hozzá. Megfogtam a csípőjét és szájon csókoltam.
- Jó reggelt hercegnő! Korán kezdesz. - mosolyogtam rá el nem engedve derekát.
- Jó reggelt Channie. - mosolyodott el, de egyben zavarban is volt.- mindig ilyenkor kezdek...
- Khm. - köhintett egyet Seungmin - nem akarok semmi romantikusat megzavarni,  de Bang Úrral indulnunk kellene.
Felsóhajtottam.
- Ah. Igaz is, ma reggel egy megbeszéléssel kezdünk és még előtte dolgom van. - néztem az órámra. - Induljunk akkor.
Egy utolsó puszit nyomtam az orrára Yoonahnak, amire láttam, hogy Seungmin megforgatja a szemét.

Beérve az irodába leültem az asztalomhoz.
Mosolyogva kezdtem hozzá a szokásos emailek átnézésének majd kisvártatva Seungmin jött be egy nagy dossziéval.
- Megint visszadobták a kérvényezésünket. - majd ledobta az aztalra - Most mit csináljunk? Csak veled akarnak tárgyalni a részvényekről.
Megráztam a fejem és elmosolyodtam.
- Na látod Kim? Mindenki engem akar ennél a cégnél. - sóhajtottam egyet - rendben. Az időbeosztásomhoz igazítsa a megbeszélést egy vacsorával egybe kötve. Létre kell jönnie ennek az egyességnek. Seo vállalatnak nem kis befolyása van manapság a piacon. Kár lenne elszalasztani.
- Rendben, megbeszélek velük egy megbeszélést. 
- Természetesen. - felálltam, és mire kicsapódott az irodám ajtaján és apám és anyám lépett be rajta nagy sunggal egyenesen az asztalomhoz rohanva.

- MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL FIAM? - rontott nekem apám. - MI AZ HOGY EGY SENKIVEL TERJESZTIK, HOGY RANDIZGATSZ?
- Először is jó reggelt, apám - ránéztem majd anyámra. - anyám. - sóhajtottam. - Másodszor is milyen alapon terjeng ez a pletyka?
- Fiam, az egyik alkalmazott látott egy lánnyal az egyik nagy étterembe. - szólalt meg anyám halkabban.
- Hm. Valóban? - néztem rá Seungminra - tehát köptek? Értem.- rántottam a vállamon. - és mi van akkor ha tényleg elvittem vacsorázni az egyik alkalmazottamat?
- MILYEN ALAPON AZ ISTENIT? - ordított újból fel apám mire édesanyám eléállt, mint aki próbálna tőle megvédeni.
- Az oka egyszerű. Kirúgtam, egy olyan indok miatt amiről nem ő tehetett és mivel megszoktam, a jelenlétét, a precizitását és az odafigyelését, bocsánatkérésem gyanánt elvittem vacsorázni, miközbe megbeszéltük a továbbiakat.
- Valóban? Nekem ez teljesen máshogy jutott a fülembe.
- Pf. Most kinek hiszel? Nyilván egy olyan alkalmazottunknak aki azt akarja, hogy ne én legyek itt a cégvezető  a későbbiekben, vagy a tulajdon fiadnak?
- Drágám, ő a fiúnk, nem gondolod, hogy eddig se hazudott... 
- Ennek akkor is utána járok. Ki a lány?
- Park Yoonah a neve, a házvezetőnőm. 
- Ma elmegyek a házadba, elbeszélgetek vele.
- NEM! - kiáltottam fel. - Nélkülem nem mehetsz oda!

Na ezt egy kicsit nagyobb erővel mondtam mint amivel szerettem volna. Amire szemmel láthatólag anyám fel is figyelt...

- Miért nem? - csóválta meg apám a fejét.
- Mert nem tudja kik vagytok, nem akarom, hogy újból bárki elüldözze a házamból! Csupán emiatt.
- Rendben... - nézett rám szúrós szemmel - de figyelni foglak titeket. Nem hagyom, hogy egy kis senki miatt odalegyen a cégem hírneve és emiatt a kis kurva miatt mennyenek le a részvényeink!
Próbáltam rezzenés telen arccal ülni de még is látszódott rajtam, hogy nem igen tudom visszatartani, hogy kiálljak Yoonáhért.  De csak a kezeimet szorítottam ökölbe és tűrtem.

Apám kiment az irodából, anyám pedig odajött hozzám.
- Apád nem úgy gondolta, kicsim...
- Ugyan anya, te is tudod, hogy a cég fontosabb mint én vagy akár az én boldogságom van. Bármi volt, eddig is a cég miatt csináltam, és miatta, hogy neki megfeleljek. Nem mondhatja, hogy eddig mindent úgy csináltam ahogy elvárta.
- Kicsim, te is tudod, hogy csak jót akar neked. 
- Hah - nevettem fel - Erre inkább nem mondanék semmit, csak annyit, hogy nem vagyok kíváncsi semmilyen cég vezetőjének befolyásos miss picsa lányára. Zárjuk le, hogy folyton vakrandikra küldötök. 
- De kicsim... valahogy tovább kell vinni az örökségünket... te is tudod, hogy hármótok közül te vagy a legalkamasabb, hogy tovább vidd a céget sikeresen.
- Rendben, ezt te gondolod így, de apám is így gondolja? 
- Persze! Ő is félt téged...
- Nem, ő nem engem félt. Ő a cégét és a hírnevét. Ez itt a probléma, de hagyjuk is.
- Bang Úr, ne haragudjon, de a tárgyalóba kell mennünk. Lassan kezdődik az értekezlet. - szólat meg hálistennek Seungmin.
- Ha megbocsájtól anyám, nekem dolgom van. - Összegomboltam a zakóm és indultam kifele egyenesen a tárgyalóba.

A Lee vállalat részvényeit illetőleg volt a megbeszélés, újabb befektetést akarnak tenni, de csak akkor ha én vagyok akivel megkötik a szerződést. Mit ne mondjak, a Lee gyerekre elég nagy hatással vagyok... De szerintem csak amiatt mert meleg mint a kályha, ilyenkor jön jól a sármom, elég sok befolyásom van a különböző befektetőink között és ez igaz arra is, hogy elég sok figyelmet kapok az utódaiktól is legyen az fiú vagy lány... De szerintem a kis szeplőst be tudnám valakinek mutatni, aki jobban illene hozzá.

De eddig bárkivel is randiztam a felsőbb körökből, mind ugyan az az elkényeztetett, mindent megkapó anyuci és apuci kicsi lánya, akinek az se lenne elég ha kinyalod a seggét, azzal hogy megveszed a plázát akár... de Yoonah... 

Na és tessék, megint itt kötök ki... Ő annyira szerény... kedves, aranyos, a mosolya páratlan, össze se lehet hasonlítani a többi csitrivel és ahogy főz... habár mondta, hogy étterme van a családjának, sose mertem gondolni arra, hogy ennyire jól is csinálja.  Alig várom, hogy ma is hazamennyek és újra lássam.

A  nap véget ért, rohantam is haza. 
- Chan - szólalt meg Seungmin - ha nem gond, nem kisérlek be. Hagylak titeket ... át kell ezt beszélnetek.
- Seungmin, ugye nem te voltál aki jelentette a dolgot apámnak? - húztam fel a szemöldököm.
- Minek gondolsz engem Bang? A titkárod vagyok, ha téged kirúgnak, akkor nekem is mennem kellene, nem gondolod? Na meg én többet tudok, mint szimpla vacsora... - forgatta meg a szemét amire felnevettem.
- Igaz Seung, azért köszönöm.
- Nem kell köszönnöd semmit Chan. De ha megbocsátasz, megyek. - majd elhajtott az autóval.

Szinte repültem belefel a bejárati ajtón egyenest a konyhába.

- Szia Yoonah! - kiáltottam a pakoló lányra, akinek mint ha cukrot hoztam volna szaladt egyenest az ölembe.
- Szia! Milyen napod volt? 
- Hm, ehhez hozzá tudnék szokni. - villantottam egy csábos mosolyt a karjaimközt lévőre, majd egy puszit nyomtam a homlokára. - Hosszú, fárasztó de végre láthatlak. Csak ez tartotta bennem a lelket.

Hogy lássalak drága Yoonah.