2 hónappal később

Yas Marina. A monacói pályára építészeti stílusban ez hasonlít a legjobban. Gyönyörű és modern építészeti remekmű, mely első látásra a szívembe lopta magát. Nem csak emiatt lett kétségkívül nagy szerelem, hanem, mert itt debütáltam először, mint a Ferrari ideiglenes vezérigazgatója.

-Csak tudni szeretném, hogy, ha lemondanék a helyemre lépne-e átmenetileg?-kérdezte Louis Camilleri, a Ferrari vezérigazgatója csütörtökön mikor telefonnal a kezemben őt hallgatva néztem amint Jules és Charles köröznek a gokart pályán.

-Tessék?-kérdeztem döbbenten és a telefon majdnem kiesett a kezemből. –Vagyis, értettem csak le vagyok döbbenve.-mentegetőztem. –Nézze én ehhez még zöldfülű vagyok és ritka fiatal. Eddig sem volt biztos a pozícióm, mert sűrűn sok olyan férfi van a cégen belül aki nem tud komolyan venni és mivel nekem nem farkam van, mint nekik ezért gyakorlatilag én semmi és senki vagyok. Egy ekkora pozíció nekem inkább lenne átok, mint sem áldás, de nagyon szépen köszönöm a felajánlást.-jelentettem ki.

-Nézze, az apja látott önben valamit ami miatt ön került a helyére, és én is látok valamit magában ami arra össztökél, hogy megkérjem ideiglenesen lépjen a helyettesi pozíciómból a jelenlegi vezérigazgatói tevékenységembe. Írjon történelmet, csinálja meg, mert tudom, hogy képes rá, ha nem lenne higgye el most nem könyörögnék itt. Viszont látom a jövőt a szemeiben és tudom jó hatással lenne a Ferrari életére és jövőjére.-fejezte be.

-Akkor vágjak bele?-csendült fel a hangom kis mérlegelés után teljesen bizonytalanul.

-Szerintem mindenképp.-hallottam meg az elszánt hangot a vonal másik feléről.

-Rendben.-jelentettem ki. –Akkor lennék vezérigazgató, ideiglenesen.-hunytam be a szemeimet miközben egy könnycsepp szökött ki a szememből.

-Köszönöm.-bár nem láthatta mélyet bólintottam miközben a vonal megszakadt és a felém tartó Charles-t és Jules-t néztem. Előbbi testén tökéletesen feszült az aláöltöző.

-Anya miért sírsz?-kapaszkodott Jules a derekamba én pedig kinyitva a szememet láttam meg, hogy mindketten a válaszomra várva állnak.

-Azt hiszem.-kezdtem bele rácolt homlokkal továbbra is sokkos állapotban. –Tehát, hogy vezérigazgató lettem.-suttogtam magam elé.

-Az jó?-kapkodta a fejét köztem és Charles között.

-Igen.-guggolt le Jules mellé Charles. – Anyukád történelmet írt.-jelentette ki, majd rám felnézve tátogta el, hogy gratulál.

Charles nagyon sok időt töltött velünk. Rengeteg ebéd, vacsora és megannyi játék. Jules és ő lassan elválaszthatatlanok lettek.

Charlotte. Sokáig úgy tűnt betartja ígéretét és úgymond tönkretesz minket, de azóta sem hallottunk felőle semmit. Bár azt hiszem ez nem azért van, mert rájött nem neki van igaza, hanem Charles hatott rá, ki tudja milyen eszközökkel.

-Hol vacsiztok?-nézett rám Charles csütörtök este a hotelszoba ajtó előtt állva.

-Én arra gondoltam, hogy mivel már megfürödtünk ide rendelnék kajcsit. Jules egyik kedvenc filmjét nézzük meg és utána csicsika.-vázoltam az est további részét miközben Charles végig mérte köntösbe bújtatott testemet.

-Csatlakozhatok?-nézett rám fáradtan.

-Eléggé leharcoltnak tűnsz. Nem akarsz inkább pihenni?-húztam el ajkaimat.

-Nekem ti vagytok a pihenés.-jelentette ki miközben áthatóan nézett szemembe én pedig bólintva tártam szélesre az ajtót, hogy jöjjön be.

Vacsora és film után Jules mélyen alvó kis testével találtuk szembe magunkat az ágy elejében, így Charles fogva őt vitte át a nappalin túl, majd az ott lévő – ennél valamivel kisebb – szobába fektette le.

-Örökbe akarom fogadni.-csukta be maga mögött az ajtót majd neki dőlt.

-Nem.-nevettem fel kínomban.

-De igen.-kontrázott.

-De nem.-jelentettem ki határozottan. –Hallottad már a Gucci család történetét?-szólaltam meg kicsit később valamivel nyugodtabban.

-Nem?-tárta szét kezeit értetlenül.

-Guccio Gucci a márka alapítója végtelenül szerelmes lett egy nőbe. Gyönyörű, erős, akaratos és karakteres nő volt, maga a megtestesült tökéletesség, és tökéletes alany, társ egy életre. Ám Aida sem volt tökéletes. Volt egy kisfia. Guccio viszont annyira oda volt érte, élete nőjéért, hogy a örökbe fogadta a fiút, kedvesét ígyis biztosítva, hogy ez nem állhat közéjük és komolyak a szándékai. Guccio és a fiú kapcsolata rettenetesen rossz és viharos volt, mert Guccio bár jót akart, nem ő volt a fiú édesapja, mégis egy ilyen helyzetbe kényszerítette bele mindannyiukat, érthető és abszolút várható volt, hogy valaki sérülni fog.-fejeztem be. –Nem vagyok az ellen, hogy a sok időt töltsetek együtt sőt, imádom ahogy a kisfiammal bánsz, de nem te vagy az apukája, nem akarom, hogy valami olyan szerepbe csöppenjünk mindannyian ami ritka távol áll tőlünk. Nem szeretném.-nyomatékosítottam benne. –Jules-nak van egy apukája aki bár fentről őrzi álmát és egyengeti az útját azon a bizonyos rögös úton amit az élet kínál, de legalább van neki.-tártam szét a kezeimet.

-Ritka nagy csoda vagy Lis.-jelentette ki. –Tudsz róla?-lépdelt közelebb felém.

-Nem?-kérdeztem döbbenten.

-Akkor engedd meg, hogy éreztessem veled.-állt meg előttem.

-Most el akarsz csábítani, hogy aztán igent mondjak?-láttam át a szitán.

-Nem.-tiltakozott. –Csak túl régóta vágyom erre.-döntött hátra miközben a köntösöm kötötte ki, majd ujjai a combom oldalán gyötrően lassan táncoltak fel az ajkaihoz amin Charles végighúzta ujjait.

-Néhány hónappal ezelőtt egy elég egyértelmű parancsot kaptam tőled, méghozzá, hogy ne legyek több, mint a főnököd főnöke.-vezettem ujjaimat dús barna fürjei közé. –Mi változott Leclerc?-húztam halvány mosolyra ajkaimat.

-Képtelen vagyok tovább azt bemesélni magamnak, hogy nem érdekel a vezérigazgatói szerepben tetszelgő főnököm, és nem tudom tovább tartani a több lépéses távolságot, ékes példa most így ez.-mutatott ránk, amint rajtam fekszik.

-Pedig Charles, jaj eddig olyan jól ment.-cukkoltam.

-Ugye?-értett egyet. –Olyan egyszerűnek tűnt gyűlölni és utálni téged amikor nem voltál a közelembe. Aztán megjelentél vagy csak meghallottam a neved és az a tökéletes fal amit építettem magam köré, leomlott, és ezért is gyűlöltelek, még most is gyűlöllek amiért nem tudok felállni és itt hagyni téged.-rázta a fejét, mint aki magam sem hiszi el, hogy ezt teszi és ki is mondja.

-Charles Leclerc.-csaptam a mellkasára. –Te most szerelmet vallottál?-néztem rá döbbenten.

-Vagy valami olyasmi nem?-mosolyodott el halványan. Nekem pedig több sem kellett, kipirult arccal, óriási adrenalinnal, melyek megtöltötték ereimet és óriási energiát adtak. Hatalmas erővel húztam közel magamhoz a férfit és vesztem el benne, illetve hagytam, hogy ő is hónapokkal később ismét elvesszen bennem.

Hiányzott minden ami ő volt, a lénye, a tökéletessége és minden amit adott és adni tudott.

Hiába fogadtam meg egy augusztus eleji estén, hogy nem leszek neki több, mint a főnökének a főnöke, ez ígéretem nem tudtam tartani, és azt hiszem ismét életem egyik legszebb hibáját követtem el azzal, hogy megszegtem ezen fogadalmam.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .

Sziasztok!

Nem nagyon adtam magamról életjelet hetekig, ha mondhatom, így ma tört meg a jég életem első forma1-es tiktok videójával, amit már terveztem egy ideje, de ma érkezett el a nap, hogy megcsináljam és posztoljam. (szukanyandiii néven megtaláltok, igen abszolút önreklám)

Nem vagyok a toppon. De már ígyis olyan sokági húztam a részek kirakását, és ma bizony le kell zárnom egy újabb könyvet, úgyhogy erőt véve magamon írom e sorokat.

Hozzá kell tennem, több heti kommenttel le vagyok maradva, de az összeset látom! És bizony kapom a kritikákat, valamilyen szinten ez is egy kisebbfajta gödörbe lökött, de végül elfogadtam, és az összesre úgy próbálok tekinteni, hogy építő jelleggel íródtak.

Legyen csodás délutánotok és szép pénteketek!

Írtam én ezt július elején, és a watty természetesen nem tette közzé...
Aminek őszintén szólva nagyon örülök, mert a köszönetnyílvánításom pocsék lett. Szóval azt újra írom, de addig is kirakom az összes még hátra maradt részt (tehát ezt és az epilógust), és lezárok egy újabb fejezetet az életemben.

A mai futamról pedig csak annyit. Még mindig keresem a szavakat, mert konkrétan elhagytak.