5 évvel ezelőtt

-Nem kell már annyi Jane.-forgatta meg szemeit Frida miközben kormányára támaszkodva nézte amint a kocsijának lehajtható tükrében kenem fel ajkaimra a vörös rúzst. –Simone amúgy nem is lesz itt.-jelentette ki zavartan. –Akkor meg minek kerázod itt ki magad? Nem ma leszel megfektetve, ne aggódj.-nevetett fel miközben lehalkította a rádióból üvöltő és dübörgő zenét.

-Attól még akarhatok jól kinézni nem?-csaptam fel a tükröt az autó plafonjára, majd a lányra kaptam tekintetem.

-Te tudod.-tette fel kezeit védekezően miközben az ajtót kinyitva hagyta rám a dolgokat. -Filippo.-visította oda Frida a szerelmének. Évek óta egy párt alkottak, hiába csalták egymást fűvel-fával, állításuk szerint jobb, ha nyitott kapcsolatban élnek és új izgalmakat keresnek, minthogy egy begyöpösödött, kihűlt valamiben próbálják a tüzet életben tartani.

És akkor itt voltam én, aki tizenhét és fél évesen az élet java borsát kihasználva nem kötöttem le magam, csak a pillanatnak éltem és soha nem volt egy állandó partnerem sem, csak Simone, de vele az összejárogatáson túl semmi többet nem akartunk egymástól.

-Lis-Jane. Pia a pulton.-mutatott a konyha felé, a hely felé ahol gimi eleje óta rendszerint minden hétvégén szétcsapjuk magunkat. –Jön egy spanom, gyerekkori haver, lenéz ide, ahol fiatal éveinek nyarait töltötte, de engedd meg, hogy előtte elraboljam a kishölgyet, dolgunk van. Ja és ne igyál sokat, ne mutasd be, hogy milyen is vagy.-nézett rám miközben maga után kezdte el húzni a kuncogó barátnőmet.

-Kettőnk közül nem is tudom ki az alkoholista?-kiabáltam utána széttárt kezekkel.

-Lehet, hogy iszok mindennap, de te mindig ütöd ezt a mennyiséget amikor pia közelébe jutsz.-kiabált vissza miközben eltűntek a tömegben.

Szememet forgatva indultam el a konyhába. Gimibe Fridával osztálytársak, majd nagyon közeli barátnők lettünk, ő pedig közben megismerkedett az eggyel felettünk járó Filippoval, szerelem szövődött köztük első látásra. Aztán én is összekerültem Simoneal, Filippo legjobb barátjával, és általában Filippo családjának házában gyülekeztünk minden hétvégén, mi állandó tagok voltunk, és voltak a csak beugrók, aktuális partenerek, hasonlók.

-Nem is iszok olyan sokat.-fogtam ujjaim közé a Martinis üveg nyakát majd az üveggel kezdtem el szemezni. Vállamat megrántva pattintottam le a kupakot és kortyoltam bele az italba ami égető érzést hagyva maga után csordogált végig a nyelőcsövemen. Az üveget szorongatva ujjaim között álltam oda a mosogatóhoz és néztem ki az ablakon, néztem a napot ahogyan lemegy és még utolsó sugarai beragyogják az égboltot amikor is egy vörös Ferrari gurult be szorosan Frida kocsija mögött leparkolva.

Szédülten tettem le az üveget a pultra amiből alig ittam és a kijárat felé indultam, mert éreztem, hogy friss levegőre van szükségem, különben itt lesz a vége és mindent összehányok. Nem egészen értettem miért, hiszen ennél többet is ittam már és soha semmi bajom nem volt tőle.

-Bocsi.-léptem ki az ajtón miközben neki ütköztem egy kemény mellkasnak, felnéztem és az illető kissé zavart barna szemeivel találtam magam szembe, ami azért egy elég helyes és karakteres arcnak volt fontos kiegészítője.

-Én bocsi.-lépett el előlem ezzel szabad utat biztosítva ahhoz, hogy kijussak a friss levegőre.

-Hellobello.-ugrált oda mellém Frida miközben én az ég felé nézve lélegeztem mélyeket.

-Filippo látom elintézte a dolgokat.-néztem rá fél szemmel halvány mosolyra húzva ajkaimat, de továbbra is az ég felé néztem és mélyeket lélegeztem.

-Te meg láttam szó szerint összefutottál a spanjával.-jelentette ki vihogva én pedig csak szememet forgatva néztem rá miközben visszamentünk a házba, oda ahol óriási tömeg volt és fülledt, elhasznált levegő.

-Frida.-kiabált nekünk a konyhából Filippo mikor feltűnt neki barátnőjének alakja.

-Ő itt a kiskori haverom.-mutatott a férfire akivel sikeresen összeütköztem. –Kiskorában gyakorlatilag minden nyarat itt töltöttek, mama szomszédságában volt a házuk, így állandóan átjártunk egymáshoz. Néha, ha ideje engedi meglátogat.-mosolygott Filippo büszkén.

-Jules Bianchi.-mutatkozott be a férfi miközben kezet nyújtott Fridának.

-Frida Giddonna.-rázott kezet a férfivel aki ezt követően felém fordult.

-Jules Bianchi.-nézett mélyen a szemembe.

-Lisa-Jane Ferrari.-fogtam vele kezet. Láttam a szemében a döbbenetet amikor meghallotta a nevem, de egyszerűen már hidegen hagyott. Tizenhét és fél évem volt ezt megszokni.

Soha semmi közöm nem volt Ferrarihoz és szívből reméltem ez ezután sem fog változni. Apa állandóan ezzel volt megáldva. A szabadidejét, mint olyant vagy a cégben töltötte vagy forma 1-es futamokra járt, engem és a családját pedig elhanyagolta, ezért szívből utáltam a céget és a forma 1-et, mert úgy éreztem elvettek tőlem valami olyat ami az enyém és amire nekem személy szerint feltétlenül szükségem lett volna, az apukámat.

Az anyám is más tészta. A társadalmi elit élén állt, hála apa családnevének, estélyek rendezvények, klub tagságok, ezek tették ki mindennapjait, és ezzel elfeledkezett a legnagyobb kötelességéről, a gyerekeinek felneveléséről. Ezért züllöttem, ezért volt minden este más partnerem.

Biztos, hogy egymás mellett számtalan szeretőt tartottak, de kellett a látszat, ezért nem váltak fel, és ezért nőttem fel lelkileg sérülten egy olyan családban ami inkább kifelé vetít, de belül a velejéig romlott. Ez pedig rányomta az emberi kapcsolataimra és az egész életmre a bélyeget.

-Gyere Lis.-ragadta meg kezemet Frida és elkezdett a tömeg felé vonszolni amikor felcsendült a kedvenc zenéjének első dallama.

Fehér lenge ruhámban követtem és bár körülöttem mindenkinek a kezében pohár volt ami valamilyen piát tartalmazott, mégsem érdekelt. Drága ruha volt, de azt hiszem ez egy lázadás volt részemről, miszerint nem az én pénzem, nem hat meg, ha a ruhámnak baja esik.

Frida végig Filippot nézte, szóval gyanítom neki táncolt valami párzási táncot. A Filippo mellett álló fiérfire kaptam tekintetem aki szintén engem nézett. Elfordulva tőle és majd kicsattanó önbizalmat érezve kezdtem el ringatni testemet, valószínűleg én is egy párzási rituálét vittem véghez, mert percekkel később már a két fiú is csatlakozott köreinkbe. Tudtam, hogy a férfi mögöttem van, így érezve azt a hatalmas önbizalmat és minimális bevitt alkohol mennyiséget simultam neki hátulról, majd csípőmet kezdtem el ringatni.

Világi ribanc viselkedés volt ez egy tizenhét éves tinitől, aki többnek akart látszani a koránál és aki óriási szerethiányban szenvedett. Mégis bevált, mert másnap reggel a július első napjának sugaraival keltem Filippoék egyik vendégszobájában a férfivel az oldalamon. Mielőtt felébredt volna ő is nesztelenül keltem ki mellőle az ágyból és kaptam fel a földön eldobált magassarkúimat, majd fehér ruhámat magamra kapva léptem ki a szobából és ezzel egyúttal a férfi életéből is.

.  ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿  .

Sziasztok! 💖
Igen, eljött a pillanat, hogy megosszam az első részt. Amit hozzá kell tennem ritka nehéz volt megírni, mert tőlem eme életvitel ritka távol áll, így az, hogy azonosulni tudjak tényleg ritka nagy átszellemülést igényelt.

Vigyázzatok magatokra! 💖