Idegesen lépkedtem a közeli, Pink nevű cukrászda irányába, aminek történetesen ismertem is a tulajdonosát. Kim Seokjin, jó ideje már a családunk barátja. Régen nagyon sokat jártunk hozzá hétvégenként sütizni, de ahogy telt az idő, s változott a család, úgy ezek az idilli hétvégék is megváltoztak s elmaradoztak Jinnél. Minden esetre, még mindig nagyon jóban vagyok vele, így mikor Jackson megkérdezte, hogy van-e kívánságom cukrászdák terén, automatikusan vágtam is rá a hely nevét.

Tenyerem egyre jobban kezdett izzadni, mikor befordultam a süteményes utcájába, s megpillantottam Jacksont várakozni a bolt ajtaja előtt. Miután megpillantott, mosolyogva integetett felém, mire kissé vérszegény módon, de én is viszonoztam gesztusát. Fél perc múlva már mellé is értem, s - meglepő módon - nem tapizott le kulturálatlan módon - , mindössze csak esetlenül átkarolt, majd gyorsan el is engedett. Viselkedését nem igazán tudtam hová tenni, de igyekeztem inkább nem foglalkozni vele.

- Taehyung, nem hiszem el! Tényleg te vagy az? - jött oda felénk ezer wattos vigyorával Seokjin, miután beléptünk a hangulatos kis cukrászdába. - Jajj, de örülök neked! - vont szoros ölelésbe, amit nevetve viszonoztam neki. Miután jól megszorongatott, elengedett, és kíváncsi tekintettel mérte végig a mellettem ácsorgó kínait. - Nocsak, és ki ez a fiatal úr melletted? - kérdezte csipkelődve, miközben Jackson felé nyújtotta tenyerét - Kim Seokjin vagyok, a cukrászda tulajdonosa, és Taehyung családjának régi barátja. - mosolyodott el.

- Jackson Wang, Taehyung barátja. - felelte vigyorogva Jacks, mire csak zavartan sütöttem le pilláimat. De pontosan miféle barátja is vagyok én neki? A vágyait kielégítő barátja? Esetleg egy szánalmas lúzer, akit "barát" címszó alatt kedve szerint rángathat össze - vissza, akár csak egy bábut?

Jin szerencsére nem firtatta tovább a dolgot, felvette a rendelésünket, majd el is sietett, miközben mi letelepedtünk az egyik sarokba.

A sütijeink hamar megérkeztek, így azt falva kezdtünk el beszélgetni egymással, meglepően fesztelenül, legalábbis egy ideig.

- És mondd csak, mi van most azzal a Jungkook gyerekkel? - emelte rám kíváncsian nagy szemeit. Kérdésére majdnem félre nyeltem a falatot.

- Nem akarok beszélni arról a gyerekről, semmi közöm hozzá. - feleltem végül rideg hangon, miközben a szívem mélyén valóban, nagyon fájt kiejteni ezeket a szavakat. Talán azért is, mert tényleg ez volt az igazság. Semmi nem fűzött Jungkookhoz, semmi közöm nem volt hozzá, s ez valami furcsa oknál fogva, rendkívül elkeserített. Véletlenül sem mertem volna bevallani magamnak, de mindennél jobban vágytam arra, hogy legyen közöm hozzá. Akár barátként, öcsiként, ismerősként, vagy...

- Oh, értem. Akkor ezt a témát hanyagoljuk. - mondta kedvesen, mire egy hálás pillantást küldtem felé. Bár minden kétség nélkül, Jackson életem megrontója, és elrontója, ilyenkor egészen szerethető tud lenni. Csak a kérdés, mikor fog legközelebb bevadulni és megverni, vagy esetleg letámadni csókjaival?

Egész kellemes délelőttöt és kora délutánt töltöttünk el végül együtt. Sokat beszélgettünk mindenféle semmiségről, néha sikerült is megnevettetnie. A cukrászda után elmentünk a parkba, és leültünk egy padra beszélgetni, majd később az ülést megunva, körbe sétáltuk az egész teret. Közben, észre sem vettem pontosan, hogy mikor, de Jackson megfogta kezemet, s ujjainkat összefűzte egymással. Szívem hevesebben kezdett el verni, s kissé zavarba is jöttem a helyzettől. Meg akartam kérdezni, hogy miért tette ezt, de végül inkább nem mertem, s ráhagytam. Végül is, mégsem mindegy, hogy mit mondok annak a személynek, akinek egy olyan videó van a birtokában, ami az egész életemet tönkre teheti.

Végül elkísért egészen az utcánk sarkáig, de tovább nem engedtem, hogy jöjjön, mert nem akartam, hogy esetleg összefusson Apával, ha már megérkezett.

- Hát akkor, izé, szia. - nyögtem ki nagy nehezen, egyik lábamról a másikra állva, zavartan, majd fordultam is volna meg, de megragadta csuklómat, s visszarántott. Ijedten kaptam rá tekintetem, de ő csak elmosolyodott, s végig simított arcomon.

- Ilyenkor olyan aranyos vagy. - kuncogta el magát, majd egy pillanatra mögém tekintett, és egy széles vigyorral az ajkain fordult vissza felém. - Azt hiszem, illően el kéne búcsúznom, nem igaz? - kérdezte incselkedve, mire én csak értetlen fejjel bólintottam egyet, majd a következő pillanatban ajkait éreztem meg sajátomon. Lágyan és kedvesen csókolt, de miután fél perc eltelte után sem reagáltam semmit, alig láthatóan elvált tőlem, s ajkaimra suttogott. - Mögöttünk áll Jungkook kikerekedett szemekkel. Nem akarsz neki fájdalmat okozni? - egy pár pillanat erejéig csak döbbenten, s értetlen fejjel meredtem rá, majd valami megmagyarázhatatlan dolog okán, kezeimmel átkaroltam Jackson nyakát, s kissé lábujjhegyre állva hajoltam rá ajkaira, hogy most én kezdeményezhessek csókot.

Jó pár percen át faltuk egymást, ami ha őszinte akarok lenni, egészen jól esett, majd végleg elváltunk egymástól, a levegőhiány okán. Elköszöntünk, majd vörös fejjel fordultam meg, s rögtön észre is vettem Jungkookot, aki az utca másik oldalán állt, s letaglózottan figyelt bennünket. Egy halvány mosoly szökött fel ajkaimra, majd elindultam feléje.

Éppen köszönni akartam neki, mikor Jackson utánam szólt.

- Holnap nálam alszol, cica. - vigyorodott el, majd intett egy utolsót, s ő is megindult a saját otthona felé, még mielőtt bármit is reagálhattam volna.

- Szóval Ő az. - köszörülte meg torkát Jungkook, miközben tekintetét az alattunk elterülő betonra szegezte.

- Szóval Ő ki? - kérdeztem vissza kissé flegma stílusban, ami már kezdett megszokottá válni, mikor ő is a közelemben tartózkodott.

- Akinek a foltjai a nyakadat díszítik. A pasid? - kérdezte nemtörődöm stílusban, mint akit nem érdekel igazán, csak udvariasságból megkérdezi. Mondjuk, tényleg nem érdeklem, akkor meg?

- Nem tudom. - válaszoltam szűk szavúan. Végül is, ez volt az igazság. Fogalmam sem volt arról, hogy mi van Jacskon és én köztem.

- Mit érzel iránta? - kérdezte még mindig rideg és semmit mondó hangon Jungkook, amitől kirázott a hideg. Biztosan utál engem...

- Néha egészen kedvelem. - feleltem végül, ezt az igen röhejesen hangzó választ. Néha igazán kedvelem, főleg akkor, mikor nem ver agyon, vagy nem akar megfektetni.

- Holnap nála fogsz aludni, igaz? -folytatta tovább kérdezz - felelek játékunkat, amit én kezdtem egyre kevésbé élvezni. Mintha csak valami kihallgatáson lettem volna.

- Minden bizonnyal, igen. - adtam ismét tömör választ, mire az Esernyős gúnyosan felhorkant. Megtorpantam, s kérdőn pillantottam fel rá. Ő is megállt, majd végre rám emelte íriszeit, de bár ne tette volna. Arca csöpögött a gúnytól és a megvetéstől, szembogarai pedig szikrákat szórtak. Azt hiszem, nem volt túlságosan elragadtatva attól,amit látott.

- Nem gondoltam volna, hogy te is ilyen vagy. - suttogta pont annyira halkan, hogy én azért még kristály tisztán hallhassam. Értetlenül néztem rá, majd kissé közelebb léptem, s nagyot nyelve tettem fel a kérdésemet.

- Milyen? Nem gondoltad volna, hogy egy mocskos buzi vagyok? - nevettem fel hisztérikusan, már - már ingerülten, miközben fejemet kissé oldalra döntöttem, s úgy néztem fel éjfekete íriszeibe.

- Nem. - felelte egyszerűen, mire szemeimet összepréseltem.

- Akkor meg? Milyennek nem gondoltál volna? - kiabáltam rá ingerülten, mert hihetetlen mód felbosszantott viselkedése. Kezdtem elveszíteni a türelmemet és a nyugodtságot árasztó álcámat.

- Azt, hogy te is ilyen... - itt egy pár pillanatra elgondolkodott, s vonásai is meglágyultak. Végül újra felöltötte a rideg külsőt, s csak egyszerűen, mintha az időjárásról mesélne épp, kimondta. - Ilyen hímkurva vagy.

Sosem leszel elég jó....
Mocskos buzi...
Életképtelen féreg...
Anyád is miattad rohant inkább a halálba...
Szánalmas nyomorék...
Iseul szégyenli, hogy ilyen testvére van...
Halj már meg!

Sziasztook^^
Nyomasztó befejezés? Ofc😂❤️
Nem egy hű de jó résszel jöttem most Nektek, de nagyon remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket!!😊❤️
Egyébként juhúú!! Nagyon Szépen Köszönöm a több, mint 2K megtekintést!!❤️❤️❤️
Szép Estét💞