Milyen is az életem? Fárasztó.

Ugye én ügyvédszakon vagyok, államin, ami méginkább bizonyítja, hogy van eszem. Legalábbis Minho, a csoporttársam mindig ezt mondja. Ő pedig baromi okos! A vizsgái, mindegyik eddig 97% fölöttiek voltak, ezt márpedig nem könnyű elérni.

Egyébként egy boltban dolgozom éjjel-nappal, hiszen kell a pénz, az ösztöndíjam alig elég valamire.
Bae családja kicsi korom óta azt akarja, hogy örökbefogadjanak. Pedig van egy anyukám, aki egy nem túl támogató anya. A jogi karrieremet sem támogatta, még most sem, de őszintén annyira nem zavar. Amúgy Bae családja kőgazdag, ezért akartak befogadni.
Hyunjin is már vagy 3 éve azt hajtogatja, hogy nyugodtan költözzek hozzá, ám az eszem még nem ment el. Ő fiú, én lány, ő egy kifejezetten helyes srác, hát magamról meg nem tudok vonzó dolgot mondani. De na, értitek ti, hogy mire gondolok!

*2022. október 16.*
Na, akkor mostmár indulok a boltba! A főnököm egyszerre kedves és kegyetlen. Előbbi azért igaz, hiszen jó fizetést ad eléggé, a másik az azért, mert elvárja, hogy rengeteget dolgozzak!

Szokásos helyemet elfoglaltam, az az a kassza mögötti széket. Gyakran jönnek ide tök cuki fiúk, ami miatt szerettem ott dolgozni. Persze Dino-é volt a szívem, ám ő egy idol, egy celeb. Az életben nem fogok vele összejönni. Ellenben egy aranyos, normális fiúval viszont lehetséges. Reméljük, hogy így lesz!

Nem kellett sokat várnom, (csak 4 órát) és pontban hajnali 1-kor betoppant egy édes srác. Hát, eléggé bámulhattam, mert amikor felém nézett, akkor elkuncogta magát.
2 ramen-t, meg ugyanennyi jeget plusz külön teát vett a jéghez.
- Ennyi lesz? - kérdeztem, amikor odajött a pulthoz.
- Igen! - válaszolt. Rámosolyogtam, majd lecsippantottam a dolgokat, amiket venni szeretett volna. - Adnál létszi egy tollat, meg papírt?
- Természetesen. - mondtam lehajolva a kis szekrényemhez. - Itt vannak!
- Köszi!

Ezután ráfirkantott valamit a lapra, majd azt lefordítva felém tolta.
- Majd nézd meg! Na, szia! - köszönt kacsintva.
- Szia! - intettem félénken.

Miután kilépett a boltból, megfordítottam a papírt. Egy telefonszám!!!! ,,Ez biztos az öve!!!" Gondoltam.
Azonnal elmentettem a számát, ,,aranyos fiú" néven, majd elraktam a telefonomat. 1:43 volt. Olyankor várható a részeg emberek, ám nem foglalkoztam vele, elővettem a füzetemet, és tanulni kezdtem, mivel nem sokára vizsgám volt.
Ui. 2-vel találkoztam csak!!!

Másnap 3 órám volt (ebből 1db 90 perces, a másik 2 az csak 45). A két darab rövidebb órám reggel, a hosszabb délután.
- Szia Minho! - köszöntem rá a csoporttársamra, amikor a terem előtt megláttam.
- Hello! Ülünk első padba? - kérdezte.
- Persze! - mosolyogtam rá.
- Oké! Egyébként...te milyen kapcsolatban vagy Kyujin-nal?
- Utálat?
- Tudod, most kiszemelte magának Jisung-ot...
- Aha, sajnálom szegényt.
- Ugyanez. Nagyon szívesen tennék ellene, hiszen ez a dolog Sungie-t is zavarja! - mesélte Lee. - Most viszont gyere, kezdődik az óra! Kim professzor pedig nagyon pontos!
- Tudom, tudom - kuncogtam.

A fiú elindult a terembe, én pedig követtem. Le is ültem a szőkés-barna hajú fiú mellé, aki már elő is pakolta a könyveit, füzeteit, illetve tollait.
Emiatt én is elővettem a szövegkiemelőimet meg a noteszem.

~
A teremből kimentem Minho társaságában, amikor végre vége volt.
- Képzeld, mostanában fogják kiválasztani az ösztöndíjas kinn tanulásra a diákokat! - szólalt meg a fiú.
- Komolyan? - lepődtem meg. - Gondolom téged vinni szeretnének.
- Ja, de nem megyek! - jelentette ki úgy, mintha ez teljesen normális lenne.
- Miért???
- Számomra fontos személyek vannak itt Seoul-ban! A legjobb barátom például! Nem tudnám itt hagyni Jisung-ot!
- Ooo, értem. Nagyon jó, hogy így ragaszkodsz hozzá! - mosolyodtam el. Nem említettem, de én is Minsung fan voltam.
- Hát igen...barátok vagyunk, nem? Meg fontos személy nekem, mint már említettem is!
- Oké-oké. Azok ott nem a többiek? - kérdeztem, miközben Seungmin-t meg Bang Chan-t észrevettem.
- De!

A tömeghez odaérve azonnal integetni kezdtem, mivel mindenki ott volt az az Bae, illetve Haewon is.
- Haliii! - öleltem magamhoz a lányokat.
- Sziaaaa! - válaszolták egyszerre.
- Milyen volt az órád, Jiwoo? - kérdezte Hyunjin.
- Szuper volt, Kim professzor eléggé jól tanít!
- Meghiszem azt! A jogászati alapismeretek órát tőle kapjuk, de hogy miért van ilyen a pszichológián? Na, arra nem tudnék válaszolni - nevetett Haewon.
- Ezen én is gondolkodtam már, ellenben nem jutottam semmire sem! - helyeselt Jinnie is.

Ezután csend lett, mert meghallottunk visításokat. Illetve random hangokat. Evvel együtt megláttuk Kyujin-t, Jinni-t, Sullyoon és neki az unokatesóját, akinél volt az a hangszóró, amiből szólt valamilyen zene.

- Kicsimmm!!! - kiáltott fel nagyon magas hangon Sully. - Mit keresel itt, ezekkel a lányokkal?
- Semmi közöd hozzá, amúgy meg hagyd őket, főleg Jiwoo-t! - mondta Hyunjin
- Naaa, ne védd már ennyire - beszélt fura hangon Jinni.
- Nocsak, kit látnak szemeim? Csak nem Haewon-t, akit megcsalt ez a kis érzelmekkel játszadozó srác? - szólalt meg Kyujin is utoljára.
- Hagyd ezt abba most! De úgy mind a hárman! Miért jöttem veled össze Sullyoon, nem is értem?!- hisztizett Hyun még inkább.
- Azért, mert szereted Hyung - suttogta az egész végig csendben figyelő Lix.
- Igaza van a szőke gyereknek - fecsegett Jinni.
- Egyetértek, te is Jisung? - kérdezte Kyujin.
- Ömmm... - fagyott le a mókus arcú fiú.
- Dehogy ért veled egyet Kyujin! Hagyd már békén Jisung-ot! Nem veszed észre, hogy egy kicsit se érdekled? - lett haragos Minho.
- Nyugodj meg Hyung! - húzta vissza az ingje ujjával Lee-t Han.
- Menjünk srácok szerintem! - jelentette ki Jeongin.
- Csatlakozom hozzád! - ölelte meg fél karral Seungmin a fekete hajú fiút.

Ezzel ők ketten elmentek. Majd pedig Changbin is ellógott Bae társaságában egy edzőterembe. Chan-nak órája volt, így ő is elment. Sully unokatesója meg eltűnt valahová időközben.
Mi maradtunk: a 3 lány, Hyunjin, Felix, Minho, Jisung, meg én.
- Tényleg ezt gondolod, Hyunjin? - tette fel a kérdést halkan Sullyoon.
- Nem tudom...át kell gondolnom. Bocs, ha meg foglak bántani! - ezzel a mondatával el is indult.
- Ccc...nem is értem! - nyafogott Jinni.
- Tán nem ezt a csajt szereti? Jiwoo, Jiwoo...jah, bele van zúgva Jin! - állapította meg Kyujin.
- Mi? Dehogyis! - védtem meg magamat.
- Én úgy gondolom, hogy megyek! - mondta Felix.
- Várj Lix, nekem is menni kell! Te jössz? - kérdezte Minho-tól Jisung.
- Igen!

Ők elindultak az egyik kedvenc éttermük felé, én pedig otthagytam azt a 3-at. Nem volt kedvem hülyeségekről beszélgetni. "Hyunjin szeret engem? Kizárt dolog! Ha valakit szeret, akkor az tuti nem én vagyok!" Gondoltam ezt.

————————————————————————
Halika!!!
Itt lenne az első rész e könyvből! Remélem élveztétek, és azt is, hogy izgalmas volt.
Mivel szerintem nem lesz hosszú, ezért (mint olvashattátok) belevágtam a közepébe azonnal.

Legyetek jók, illetve legyen szuper jó napotok/estétek! <33