A roxmortsi hétvége után minden elkezdett visszazökkenni a rendes kerékvágásba. Vagyis... majdnem minden.

Az első tanítási nap reggelén egy hirdetményt találtunk a fali hirdetőtáblán, ami eltakart minden mást. Először csak összenéztünk a lányokkal.

- Szerintetek Umbridge megtudta mi volt a hétvégi programunk? - kérdezte Alicia. Mély levegőt vettem, Angelina meg már rángatott volna tovább minket. Elég éhesnek tűnt, és őszintén szólva én sem voltam túlságosan felháborodva.

- Hihetetlen ez a nőszemély - csóváltam a fejem, helytelenítve a rendeletet. - De őszintén, ez változtat valamin? Az órái így is felérnek egy örökkévalósággal a pokolban. Én meg teszek a szabályaira, azt csinálom, amihez kedvem van.

Még én is meglepődtem saját közömbösségemen, nemcsak a lányok.

- Nahát, meglátszik, hogy George és te egy pár vagytok - Alicia cukkolni próbált, mire én kinyújtottam a nyelvem. Angie már fordult volna el a táblától, mikor kikerekedtek a szemei, és átfutotta újra a teljes szöveget.

- ... társaság, csapat... három vagy több fő... El kell mennem... megkeresnem... McGalagony... ez nem lehet igaz... - Alig értettük mit mond a lány, de ő már magánkívül volt, és a kijárat felé támolygott. Alig bírtam visszafogni a nevetésem.

- Szerintem el is felejtette, hogy mi is itt vagyunk - kuncogott szobatársam, és hitetlenkedve ingatta a fejét. - Te értetted mit mondott?

- Egy szavát se - prüszköltem. - Mehetünk?

- Naná! - belekaroltam a szőke lányba, és együtt indultunk meg a Nagyterem felé.

A reakciók mások és mások voltak mindenkitől, bár az biztos, hogy utoljára talán akkor érzékeltem ekkora susmorgást, mikor tavaly megláttak a Weasley ikrekkel reggelizni Vitrol lejárató cikke után.

Több szem rám is szegeződött, mintha azt gyanították volna, én tettem valamit, ami felpiszkálta a főinspektort - holott semmi ilyesmiről nem volt szó. Na jó... nemcsak én csináltam ilyet a hétvégén, maradjunk ennyiben. De csak azért, nehogy rám szakadjon a mennyezet.

Felmértem a terepet, és leültem az asztalhoz. Lee már ott volt, Angie sehol, az ikrek pedig akkor futottak be, amikor - mint reggeli legelső tevékenység - kitöltöttem a kávémat. Őszintén, nem tudtam eldönteni, hogy a rendeleten vagy azon vannak felháborodva, hogy a pergamen eltakarta a hirdetésüket.

Harry érkezése vonta magára a társaságunk figyelmét legközelebb, illetve Noah torokköszörülése.

Úgy tettem, mintha nem hallottam volna semmit, amíg Harry oda nem fordult felé.

- Ha te is azért jöttél, csináljuk.

- Elment az eszed? - kérdezte halkan Hermione tőle. - Nagyon gyanúsan viselkedtek! Umbridge szimatot is kaphat... - sápítozott.

- Én csak a barátosnémhez jöttem - vont vállat, és leült mellém. Én nem szóltam semmit, George viszont erőteljesen megköszörülte a torkát. - Mi van? Nem azt mondtam, hogy a barátnőmhöz, bár azt is mondhattam volna, hogy a lánybarátomhoz.

Noah rezzenéstelenül elvette az ennivalót, hozzá pedig csatlakozott Ned is.

- Persze, gyertek csak! - tárta szét a karját Fred.

- Nincs elég hely a saját asztalotoknál? - kérdezte George is. A fiúk csak vállat vontak, mert tele volt a szájuk kiflivel. Ekkor Eric is odaért hozzánk, aki szintén helyet foglalt, így Ned és ő fogtak közre.

- Na jó, ebből elég volt! - csattantam fel, és Noah egyedül, elvigyorodott. - Mégis mi ütött belétek? - Eric és Ned értetlenül néztek össze, olyan buta fejet vágva, hogy vigyorognom kell. Noah viszont franciául válaszolt nekem.

- Örihari Cedric-kel.

- Mi a... Ó. Megint ezt csináltam, ugye? - A fejemet az arcomba temettem. Néha úgy váltok a nyelvek között, hogy észre sem veszem, és ez néhány embert idegesít, ezért már én is kiakasztónak találom. - És mi van?!

- Keresnünk kellett a helyére egy másik Diggoryt. Arra gondoltunk, hogy helyet cserélhetnétek. Te jönnél a mi szobánkba, Ced pedig...

- ... menne a te helyedre.

- A hetedéves griffendéles lányok hálótermébe? - nyögtem. Ez akkora bolondság volt, úgy teljes egészében, hogy inkább hangot se adtam neki, csak ez ütötte meg a fülem. - Ne idegesítsetek fel! - csattantam rájuk, de csak nem hagyták abba.

- Plusz, érdekelne minket, hogy tartunk-e SVK szakkört - fogták halkabbra.

- Persze. - Harry felelt nekik, mire a félig megevett szendvicsüket fogták, és felálltak az asztalunktól.

- Nos, ha nem, hát nem. Jó szobatárs lettél volna, Diggory.

- Nyaljatok sünt! - kiáltottam utánuk. Ugyanis addig mondták ezt a helycserét, hogy elhittem, tényleg nagyon összevesztek Cedric-kel, és komolyan is gondolják a dolgot.

- A hugrabug állata a borz. Mikor tanulod meg végre? - fordult vissza Noah, és hátrálva ment egy-két lépést.

A következő pillanatban viszont hatalmasat nevettem, mert úgy, ahogy volt, beleütközött az egyik hollóhátas diáklányba. Nem ismertem a lányt, de úgy tudtam, Noah odavan érte. Mondjuk, ő kiért nincs? Lassan ideje van heteskét avatni. Aki viszont nem hinném, hogy ez a lány lesz... mivel Noah a szendvicsével összekente a lány arcát, nyakát és blúzát is, nem mellesleg olyan szerencsétlenül estek, hogy a fiú volt felül.

- Neked meg azt kéne megtanulnod, hogy arra nézz, amerre mész. Vagy hogy mikor kell befogni a szádat - forgattam a szemeim. Noah nem reagált erre semmit, holott nem is tudhatott róla, miért van gézzel betekerve a bal kézfejem. Umbridge viszont arra tartott...

- Mr. Hannover! - hallottuk meg a kislányos hangját. - Miért zavarja a háztársai nyugalmát? - Tíz pontot levonok a hugrabugtól, és bün...

- Tanárnő, én vagyok a hibás - szólaltam meg gyorsan. Umbridge tekintete szinte villámlott, ahogy rám nézett.

- Miss Diggory... a bűnösnek kell bűnhődnie. Nem viheti el...

- De tényleg én tehetek róla, professzor - vágtam gyorsan közben. - Magamra vontam Noah figyelmét, aki így nem vette észre a hollóhátas lányt.

- Várom Önöket ma este hatra a szobámba. - Ezzel lezártnak tekintette a témát, és eltipegett.

Súlyosat sóhajtottam. Noah még csak fel akart tápászkodni a padlóról, de visszaült, és furán meredt rám.

- Mi az? - morrantam rá.

- Elgondolkodtam...

- Ja, akkor ezért fura az arcod. Még sosem láttalak semmin gondolkodni.

- Mert nem szoktam... nyilvánosan.

- Se privátban - nevettem ki. - Még sosem sikerült rávegyelek, hogy magadon nevess - nyújtottam a kezem felé.

- Mi történt a kezeddel?

- Megsérültem - feleltem. Nem mondhattam, hogy ínhüvelygyulladásom van, mert Noah az egyik, aki tudja, hogy jobb kezes vagyok, és az egyike azoknak, sőt, az egyetlen egy, aki képes lenne világgá kürtölni. - De én most megyek gyógynövénytanra.

Pechemre, együtt volt gyógynövénytanóránk, így ő követett, és nem állt le a témáról.

- Mit csináltál? Hogyan? Mivel sértetted fel?

- Elég! - a karommal is mutattam, hogy fogja most már be, mert sokallom. - Nem tartozik rád, mit csináltam a kezemmel, hagyjál már!

- De, tartozik rám!

- Mégis miért?

- Mert hazudsz! - szólt rám, mire én megpofoztam.

Még sosem vádolt hazugsággal, és ő volt az utolsó ember, akiről gondoltam volna, hogy megteszi. És a legszebb, hogy tényleg nem mondtam igazat neki. Vöröslött az arca az ütésem nyomán.

- Azért nem mondom el az igazat - sziszegtem neki halkan, amennyire csak tudtam -, mert nem bírod befogni a szádat, és világgá kürtölnéd. - Noah szeme összeszűkült.

- Szóval megbízhatatlan vagyok? - kérdezte halkan.

- Nem ezt mondtam.

- Tájékoztatásul közlöm, hogy eddig megőriztem minden titkodat. Még Cedric előtt is. Ha valami mégis kijutott, az sem tőlem, hanem azért, mert te bíztál meg a rossz emberben. Mondjuk Celeste Pernaud-ban. Ő ugyanis rohadt pletykás volt, csak nem vetted észre.

Most rajtam volt a rosszallás sora.

- De ez nem olyan dolog.

- Tudom mit tettél az imént, Margaret.

- Lekevertem egyet? Kérsz még egyet?

- Meg akartál menteni a büntetőmunkától Umbridge-dzsel. Félsz tőle. - Az arcát dörzsölgetve indult az egyik asztalhoz, mire én ugyanazt a helyet céloztam meg. Menet közben beleütköztem, bár eléggé fájt a vállam tőle.

- Nem félek. Griffendéles vagyok.

Bár, már mindegy. El se tudtam képzelni mi vár ránk, de a tanárnő kedvesen fogadott, és a Fekete Penna nem volt a látóterünkben. Hellyel, teával és keksszel kínált minket, mire döbbenten néztünk össze.

Nem gondolhatja komolyan, hogy elfogadom a förtelmes teáját? Vajon van benne Veritaserum? Tutira tett bele valamit a banya, amitől kikotyogjuk legféltettebb titkainkat is.

- Tudom, hogy mindketten Potter és Dumbledore pártját fogjátok. Mi a célja Potternek? Ki vele! Margaret?

- Szeretné letenni az RBF vizsgáit - feleltem, mintha mi sem lenne természetesebb. Umbridge-ot majd megütötte a guta.

- A hétvégi találkozóval mi a célja! - kiáltott ránk. Na ebből nehéz lesz kimászni. - Tudom, hogy ott voltatok mindketten a Szárnyas Vadkanban.

- Nem szeretné, hogy gúnyolják, úgy tudom. Megviseli szegényt.

- Mi a titkos csoport célja?

- Nincs semmiféle csoport.

- Biztos ez?

- Biztos. A tanárnő mindent beszüntetett.

- Nos... Noah. Te miért mentél el szombaton a Szárnyas Vadkanba?

- Szerettem volna a barátaimmal találkozni egy kevésbé zsúfolt helyen.

- Kik a barátaid?

- A legjobb barátom épp itt ül mellettem. Tizenegy éves korunktól barátság köt össze minket.

- Ismered Sirius Blacket?

- A bűnözőt? Személyesen nem, bár az édesanyám másodfokú unokatestvére. A Black-leszármazottak igen gyakoriak. - Umbridge arcára volt írva az undor, és tudtam, hogy én következem.

- Margaret, ismered Sirius Blacket?

- Úgy tudom, az apámtól néhány évvel fiatalabb volt, ő válogatta be a kviddicscsapatba. Különben is, hogyne ismerném, róla mindenki tudja, kicsoda.

- Ahhh- a pink szörny ledobta magát a foteljébe, és úgy éreztem, egy kört megnyertünk. Elénk tett egy újabb teát, amit szintén nem ittam meg, majd a tanárnő ismét hozzánk fordult.

- Margaret, tényleg te voltál a felelős a reggeli eseményekért. Holnap várlak este hatra büntetőmunkára. Ismét. Mehettek.

- Rendben, tanárnő - biccentettem, és úgy spuriztunk ki a szobájából, mintha kergettek volna minket.

- Mégis mi a túró volt ez?!

- Nem igazán... tudom - ziháltam a rohanástól. Fél perc alatt négy emeletet siettünk lefelé, egyedül a Nagyteremtől egy sarokra lassítottunk le. Vagyis én, Noah kis híján elhúzott mellettem.

És bár egy szót nem tudtam kinyögni, fájt a tüdőm, kapkodtam a levegőt, jól tudtam mi volt ez. Umbridge kihallgatott bennünket.

- Szóljunk, hogy soha, senki ne fogadjon el tőle egy szem cukorkát sem, főleg ne egy csésze teát.

- Szerinted van, aki beleinna?

Noah fejcsóválva hagyott ott. Jogos kérdés. Talán senki nincs olyan buta.