Sosem akartam a Dédimhez menni mindig csak a Mamámékhoz...mert a Dédimnél úgy sincs "semmi érdekes"...Forgattam a szemeim ha meg kellett ölelni...PEDIG VOLT...nagyon szeretett engem én meg észre sem vettem...minden vasárnap templomba járt...eggyszer mikor jött haza..ELÜTÖTTE EGY LÁNY AKI VEZETÉS KÖZBEN SMINKELT... Akkor és most is szerettem és szeretek sminkelni...hetekig sirtam tudtam hogy valami nincs rendben...majd lepleztem és szép lassan tovább léptem...és a csalàdomból mindenki igy tett de én még mindig hibásnak tartottam magam...mert velelehettem volna meg volt a lehetőség de nem tettem...itt tört el bennem valami...nem értettem miért velem tőrténnek ilyenek...az iskolába eddig sem voltak barátaim de mikor szomorú lettem még ki is közösítettek és leszóltak,csúfoltak...mindenki elhagyott kivéve a családom,de ők nem tidtak semmiről egy teljesen más oldalam mutattam meg nekik...az iskola maga volt a pokol...itthon meg a pokol és a menny között félúton...S a lelkem kezdte szép lassan feladni...