A kép nem az enyém. Internet a jó barát. :D Mielőtt nekiálltok az olvasásnak szeretnék valamit bejelenteni. Szóval az összes eddigi munkámat lefordítom angolra vagy lehet, hogy egy másik fiókot csinálok aztán ott de annyit szeretnék kérni tőletek, hogy türelem. Az alkotói válság miatt ami fenn áll lehet ez a sztori egy kicsit béna lesz de remélem meg tudom etetni a nyájat vele és remélem pozitívak vagytok mert velem mostanság annyi rossz történt, hogy egyenlőre passzív vagyok mindennel szemben.

Mary:

A feketedésről tud Adrien aki maga a Sátán. Sosem gondoltam volna hogy találkozom vele. Egy angyal sem élte túl a vele való találkozást ha bár a velem való találkozás sem túl kellemes ha valaki démon. Gondolataimba merülve keltem ki és lépkedtem a fürdő szobám felé ahol Adrien már majdnem megtöltötte szentelt vízzel a fürdőkádamat. 

- Honnan szereztél szentelt vizet?- kérdeztem a megtestesült Gonoszt magam előtt. Én már csak a fejemben így fogom szólítani. Meg sem szólalt csak nézett rám én meg vissza rá várakozóan. - Szóval?

- A templomból. - felelte és kivonult a fürdőből magamra hagyva a kétségeimmel. Nem törődve a ruháimmal befeküdtem a kádba és elmerültem a vízben. Nem akartam kapni levegőt csak elmerülni a vízben és meghalni. Magammal rántani az összes fájdalmamat ami mindig a mélybe taszít, megsebez újra és újra az örökké valóságig. Persze nekem nem ilyen egyszerű a meghalás. A szívembe kell szúrni egy démoni tárgyat és otthagyni valahol kikötözve majd a végzet megteszi a dolgát legalábbis a legtöbb angyallal ez a dolog van de nekem még bonyolultabb lehet mert félvér vagyok.

Kiemeltem a fejem a vízből. Se megbánás, se félelmet nem éreztem amikor egy angyalt láttam a fürdőmben. - Mit akarsz? - kérdeztem és lassan kiszálltam a kádból majd vészjóslóan kitártam a fehér szárnyaimat. Felvillant a szemem és pillanatok alatt a kezemben voltak a fegyvereim.  - Na hajrá, Isten kedvence. Köpd ki miért jöttél?

- Beszélni, Mary. - felelte és felemelve a kezét, hogy nyugodjak meg.

- Ha ha ha ha, az év legjobb vicce! - nevettem fel és a haragtól eltorzult a hangom. - Hülyeségekkel ne traktálj aztán ha elmondtad húzz el a házamból.

- Isten szeretne beszélni veled- felelte az angyal.

- Ha annyira akart volna beszélni velem idetolta volna a képét és a szemembe nézne de nem mert egy gyáva. Mindenki azt hiszi az emberek közül, hogy milyen jó szándékú de nem tudnak a háborúról. Mennyi szenvedést hozott a Földre ezzel. Ne nevetess kérlek. - mondtam és gonosz mosoly terült szét az arcomon. 

- Vissza kell jönnöd velem, Marinette! Meg fog ölni ha nem teszem és utánam téged vadász le! - mondta az angyal de csak nevettem mintha ez lenne az életem legjobb vicce.

- Engem nem tud ráncigálni dróton Isten. Mivel tudod mi vagyok?- kérdeztem de a rémült angyal csak pislogni tudott. - Egész életemben félvér voltam szóval én el tudok rejtőzni de te nem. Téged úgy vadász le ahogy akar mert te is csak egy szemét vagy amit majd el fog dobni és hagyja, hogy majd itt pusztulj meg a Földön. Elveszted majd a fényed és olyanná válsz mint én most. Őrült leszel de ez csak egy fél óráig tart aztán megint normális leszel. 

Némán meredt rá és értetlenül pislogott rám az angyal de én csak megfordultam és elhagytam a fürdőt. Bezártam majd a szobámba mentem és átöltöztem. Dühös voltam és talán egy kicsit féltem mert Adrien meghallhatta milyen vagyok.  Bepakoltam a táskámba és vittem mindent ami fontos. Egy ideje itt éltem úgy hogy rengeteg pénzem volt. Indultam kifelé és mindenre fel voltam készülve de Adrienre nem. Ott állt és engem nézett megbűvölten. Lefagytam és hagytam, hogy minden bűnöm felemésszen engem. Éreztem ahogy könnyen folytak végig az arcomon és hullottak le a földre. A csendben csak a könnyeim hangját lehetett hallani aztán hirtelen kifutottam a szobából, a házamból. Adrien életéből. Új életet kezdtem mint ember de semmit nem feledtem el. Minden éjjel hívogatott az éjszakába. Csalogatott az erdőbe ahol most álltam mezítláb. Fehér ruhámon át sütött a hold fénye és egy tisztáson démonok sürgölődtek.  Nem foglalkoztak velem csak egy figura nézett de amikor felé pillantottam megszólalt az órám.  Felkeltem és munkába készülődtem amikor valami furcsát vettem észre. A fehér ruhám földes volt. Rossz érzésem támadt. Kinn lettem volna a közeli erdőben munka után vagy mi? A félelmem akkor növekedett amikor a nappalimban magával a Sátánnal találtam szembe magam de nem foglalkoztam vele. Úgy tettem mint aki nem látja és készülődtem tovább amikor megtörte a csendet.

- Meddig tervezel semmibe venni? - kérdezte haragosan tőlem Adrien. Megvontam a vállam ami rossz válasznak minősült mert egyik pillanatban még egyenesen álltam a másikban már a falnak szorítva és dühösen meredt rám. - Szóval mesélj nekem. Milyen volt 10 év nélkülem?

- Hát ha nem próbálnál megölni most el is mondanám. - feleltem és erre elengedett. - Kicsit gondolkoznom kellett egy két dologról.

- És? - vonta fel a szemöldökét Adrien. 

- Hát ideje lenne munkához látni mert nem teljesítettük be a szerződésünket de most vár egy kis elintéznivalóm addig te maradj itt. Az erdőbe ne menj be. - mondtam és elrohantam a munkahelyemre. 4 óra múlva pontosan 12 órakor visszamentem a lakásba és akkor láttam meg, hogy a lakásom egy nagy csatatér lett. 5 angyal és 5 démon vívott éppen életre halálra csatát a nappalim közepén. 
- Itt meg mi a fészkes fene folyik? - kiáltottam el magam frusztráltságomban. A hangomra mindenki megdermedt és majdnem minden angyal reszketni kezdett mert tudták ha Mary angyal dühös abból jó soha nem származik. A szárnyaim feketére változtak és a szemem vérvörös lett. 

- ......- csend és hullaszag volt mert minden angyalt leütöttem. Ráfordultam a démonokra és beszélgettem velük addig is lekötöztem az angyalokat és vártam az ébredésüket. Majd egy nagy csattanás.