Marinette:

Sziasztok! A nevem Marinette de mindenki csak Marynek szólít az angyalok között lakom de elárultak így valahogy lecsempésztem egy levelet a pokolba, hogy üzletet köthessek egy démonnal akivel relevánsot vehessek azon a csapat angyalon. Küldetésre leküldtek a Földre de soha nem tértem vissza a Mennyekbe mert szívembe gyűlölet költözött az angyalok és az Isten miatt aki miatt démonokat öltem.

Alig vártam, hogy találkozzak azzal a démonnal akit felküldenek az üzlet kötéshez. Éreztem ahogy véletlenül nekimentem valakinek akiből áradt a feketeség felém. Mintha fel akart falni az az erő és én egy pillanatra megriadtam. Éreztem ahogy kiszalad az arcomból a szín. Ő meg rám nézett és összeakadt a pillantásunk. Úgy éreztem évek óta állunk és figyeljük egymást majd én szólaltam meg először. Kicsit feszengve fordultam félre mert ahogy rám nézett azokkal a zöld szemekkel úgy éreztem belém lát és kicsit megrészegültem tőle.

- Bocsánat! - mondtam félhangosan erre ő közelebb hajolt.

- Én sem figyeltem mert kerestem egy helyet - mondta és a kezében lévő telefont felém fordította. Én meg megdöbbentem mert már félórája vártam a démonra és nem jelent meg.

- Én tudom hol van! - mondtam és újra felnéztem majd muszáj volt elkapnom a tekintetemet.

- Akkor segítesz megtalálni mert már félórája elkéstem onnan és senki nem hajlandó segíteni nekem - kérdezte tőlem és ekkor megállt bennem az ütő. Ez a démon akivel üzletet kötök nem sokára.

Adrien:

 Üdvözlöm a Hölgyeket és az Urakat! A nevem Adrien és az ördög vagyok maga. Mások úgy hívnak, hogy Sátán de engem nem zavar. Azért jöttem fel a köztes világba, hogy segítsek egy angyalnak. Még a pokolban is érezni lehetett azt a gyűlöletet ami benne lakozik amióta csak az eszemet tudtam. Az a harag amit Isten miatt táplál ide is lecsapott. Nem hittem volna de eltévedtem azzal az embercsapása szerkezettel amit úgy hívnak GPS. Nem tudom, hogy tudják használni ezt a kis kellemetlen szerkezetet. Ahogy nyomkodtam ezt a szerkentyűt véletlenül beleütköztem valakibe aki olyan fényesen ragyogott, hogy csodálkoztam egy kicsit.

 A kérdés az volt, hogy hogyan nem vakultam meg a szent fénytől ami a lányból áradt. Amikor felnéztem egy gyönyörű fekete hajú lány állt. A haja a derekára omlott és olyan picinek tűnt hozzám képest, hogy először azt hittem egy diákba ütköztem bele. A szeme zafír kék volt és tündöklött. Egyszerűen csodaszép és amikor egy ideig néztünk egymás szemébe azt hiszem egy pillanatra valami szikrázott közöttünk. A levegő forrt és égette egy pillanatra a bőrömet mint a pokol legmelegebb bugyrában lettem volna. -Bocsánat-mondta félhangosan de én tisztán hallottam a csengő bongó hangját ami a templomokra és a volt legjobb haveromra emlékeztetett. -Én sem figyeltem mert egy helyet kerestem-mondtam és felé fordítottam a kezemben lévő telefont. Mintha kicsit megdöbbent volna de nem tudtam mitől.

- Én tudom hol van! - felelte megdöbbenve és rám nézett majd elkapta a tekintetét rólam.

- Akkor segítesz megtalálni mert már félórája elkéstem onnan és senki nem hajlandó segíteni nekem - kérdeztem tőle és ekkor mintha valamire rájött volna.

- Erre gyere!  - és elindult a találkozási ponthoz. Csendes lány mit ne mondjak. Ahogy odaértünk a lányt fény vette körül és egy pillanatra megvakultam. Amikor újra láttam a lány helyén egy angyal állt.

- Ó, szóval te vagy Mary, az angyal! - mondtam teljesen megdöbbenve és szinte a képembe nevetett azokkal a gyönyörű zafír szemekkel. Ott helyben megcsókolhattam volna amíg pihegett és csak pislogott mint hal a szatyorban de nem tehettem amíg meg nem teszem amit kér. - Hát akkor kezdhetjük, kedves Mary?

- Persze! Mi is a kedves neve Démon Úr? - kérdezte és én meg mosolyogva a szemébe néztem.

 - A nevem Sátán! - feleltem és láttam ahogy elsápadt a kedves angyalunk. Legszívesebben elsüllyedt volna és soha itt sem lett volna.

- Miért van itt A Démonok Ura? A Sötétség hercege? -kérdezte csengő bongó hangján.

- Bámulatos igaz? - kérdeztem és a hangom érezni lehetett, hogy nevetek az angyalon. Hirtelen Alya jelent meg Mary mellett és jól felismerte a helyzetemet.

- Uram! A papírok !- mondta és meghajolás után átnyújtotta nekem a dolgokat. Szembe fordult Maryvel aki most láthatott egy démont akit nem szándékozott megölni. Még mindig gyönyörű volt és ahogy nézett rám a tündöklő zafír szemeivel erős késztetést éreztem h elküldjem Alya-t de nem tettem és az ő társaságában kötetet meg ez a szerződés. Miért éreztem ezt a furcsa késztetést? Alya vigyorgott az angyalra aki lassan feloldódott a két démon közelében. Mosolyogva köszönt el tőlünk de valami nem hagyott nyugodni.

 - Alya! Nekem meg kell néznem ,hogy minden rendben van-e vele te addig várj meg itt! - adtam ki a parancsot és ő minden tudó mosollyal adta tudtomra, hogy valamit forgatok a fejemben, Tudta. Ki se kellett nyitnia a száját.

- Értettem, Herceg! - felelte tiszteletteljesen de hozzá kacsintott is egyet. Így kívánt szerencsét nekem majd elviharzottam arra amerre eltűnt.