Az ágyamba fekszem mível kiderült hogy a béna griffendélesek már alszanak . Ja és persze nem engedhetnek be mocskos aranyvérű mardekáros lányokat. És amikor megkérdeztem hogy miért azt mondták hogy csak.
         - Rovéna minden rendben-kérdezi meg egy lány aki mellettem fekszik. Mi még nem akszunk mint a béna griffendélesek hanem régi történeteket mondanak el nekem
      -igen miért.
       - nézek a szőke hajú lány felé akinek sosem jut eszembe a neve.
      -Csak mert úgy nézel néha mintha épp most akarnál minket kibelezni
      -ezen elgondolkodom. Elmosolyodom majd ismét a lány felé nézek
     -Ha csak néha akkor az nagy fejlödés számomra.
      -mondom farkas vigyorral. A lány annyira megijedt hogy befordult a fal felé és alvást tetetett.
      -Ó igazad van Sophia már aludnunk kellene.
      -mindenki elfoglatla a helyét a szobába és perceken belül néma csönd lett ahogy a többiek sorjábban elaludtak.
     -miért ilyen nehéz ebbe az élő romban mokát keresni
     -kellek ki az ágyamból és felveszek egy pulcsit. Halkan kisentenkedek az ágyak mellet az ajtóig. Kinyitom az ajtót és kilépek rajta. Oda megyek a lépcsöhőz ami kivezett eből a hideg pincéből. Mikor felérek végig sétálok a folyósokon a kijárataig. Kinyitom az ajtót és megcsap a még nyárról maradt kellemes meleg. Lelépdelem azt a pár lèpcsöt ami elválaszt a zöld fütől. Mikor már a virágokon és hasonlókon vagyok felnézek az égre. A fekete égbolton egy felhő sincs így tisztán látszanak a csillagok és a sárgán világitó telihold. Elmolyosodom és beszívom a kellemes levegöt. Igazán változatos és kedvemre való ez a hely az azkaban után. Elindulok az erdő felé hátha ott találok valami érdkeset mint a múltkor is. Mikor az erdő széléhez érek hangos vonyítást hallok
    -Ó csak mond hogy nem vérfarkas volt.
    -kezdek el némán imádkozni mikor rájövövök hogy telihold van és hogy én kint vagyok a sötétben EGYES EGYEDÜL. Jó nem para egyáltalán. Szép lassan megfordulok hogy ha netán a hátam mögött volna a kutyi ne faljon fel egybe. Elindulok szép lassan az iskola felé de már a fele utat futva teszem meg. Mikor oda érek a lépcsöhöz azzonnal felugrom rá. Megragadom a kilincset és magam után egyből becsapom. Mikor végre beértem ebbe a kedves és cuki épületbe amit szívből imádok neki támaszkodom a kedves ajtónak ami nem engedibe(remélem) a csúnya vérfarkast szinte majdnem elkezdtem kánkánozni. Ja csak nem ment mivel még mindig lihegtem a futástól és az ijedségtől majdnem bepisiltem. Jó még sem vagyok olyan menő mint gondoltam. De én úgy szeretem a beleimet és a többi belső szervem ha nem egy kutya szájában vannak. Letöröltem az izadságot a homlokomról és mintha ezzel a mozdulattal mintha egy kicsit meg is nyugtattam volna magam. Sohajtok egy utólsót és úgy éreztem hogy lenyugodtam már annyira hogy vissza mennyek a szobámba és addig aludjak míg elnem felejtem ezeket a perceket. Már ép menék mikor valaki hirtelen megfogja a vállam
     -ÁÁÁÁÁÁáááááááááááááá......!!!!!
    -kiáltok fel mire az egész épületben hangzik
    -héj nyugi csak én vagyok
    -probálja meg átordítani az én kiablásomat Fred/George Weasley.