52.
Lassan lépkedünk a folyóson Albus-sal ,de egyikünk se szól egy szót se.
" -Ha nincs itt az állat ,akkor azt hiszem úraim itt végeztünk- szólal meg Albus elöször miközben Csikócsőr hült helyét nézzük.-Én okos Csikócsörőm-rikolt fel örömében Hagrid mikor a döbbenetet átveszi az öröm. Én is lassan elmosolyodok ,ahogy látom hogy Hagridnak nem kell elveszítenie ilyen módon az állatkáját."
-Mi a fene?-suttogom magam elött. Albus és én is megtorpanunk ,és döbbenten nézük a furcsa emlékeket. A következő emlék képekben ismét a tegnap estét éltem át ahogy örködők Sirius cellájánál.
" Egyszer csak a testem a földhőz csapodik és az elmémet körbe fogja a sötétség. Nem tudom mikor de kinyitottam a szemem ,és láttam ahogy a rács kivolt szakítva a falból és Black sehol sincs."
-Mit tettél Albus?-suttogom és fordulnék vissza mikor a szakálas megragadja a kezem és maga elé fordít.
-Nem érdemelte volna meg Rovéna te is tudod. Hisz te benne voltál mindenek a közepén tudnod kellenne hogy nem Sirius volt az áruló ,hanem Peter Petigrew -magyarázza. Idgesen megrázom a fejem majd kirántom a karomat Albus markából. Ezután elfordulok tőle és sietve otthagyom.
Az elmeletek és a különböző folyososók egymás után váltották egymást ,de egyszerűen nem tudtam megállni.
Az elme baj teljesen elcsavarta a fejemet és csak azt küldte az agyam felé, hogy Albus elárult.
Pedig teljesen igaza volt. Egyszer sem láttam Siriust a Nagyúr közelében.
-Rovéna!-halottam meg a hangját. De nem mertem megállni. Féltem hogyha meglátja a megszálott fejemet az életben nem szól hozzám többet.
-Rovéna mi a halál állj már meg!-kiabált tovább mire én befordultam egy kihaltabb részre az iskolában majd bevártam Fredet.
-Mit akarsz?-kezdtem el flegmázni mire láttam hogy a fiú le is döbbent egy kicsit.
-Minden rendben hallottam hogy már ideje a folyosókon rohangálsz?- vette viccelösre a témát. Mondhatom egyáltalán nem volt hozzá hangulatom.
-Hagyj békén Weasley most felnőtt problémák foglalkoztatnak egyáltalán nem kell még egy pisis is a nyakamba.-mondtam ,majd már tovább is viharzottam.
Hogy is mondják ,hogy bármi elromolhat egy pillanat alatt?
Vicces nekem szerintem annyiba se tellett.
Igen teljesen egyértelmű lett hogy a süveg miért a Mardekárba osztott be.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro