47.
-Úú te lány mit tett a kisherceg hogy ezt érdemelte?
- kérdezem meg Hermionet mikor Draco fejvesztve rohant a lány elöl.
-Annyira idegesítő!
-kezd el dühöngeni a lány.
-Képzeld Rovéna Hermine behúzott egyett Malfoynak.
- ismét megdöbbentem ezen a világon már tényleg nincsenek olyan emberek akikben semmi erőszakra való hajlam nincsen?
-Jó én azt hiszem hogy talán ebbe most nem szólok bele hisz végül is ha úgy vesszük a Malfoy család tagja vagyok.-mondom mire mindenki döbbenten mered rám.
-Nem akarsz velünk jönni Hagridhoz?
-kérdezi Harry
-Persze amúgy is oda tartok. Tényleg hogy haladsz a patronus bűbájjal keljen félniük a dementoraimnak? Milyen ironikus lenne ha még a végén azért csúszna ki a kezeim közül Sirius Black mert te tudsz patronust idézni.
-kezdek el viccelödni vele mikor elindulunk a kis házikó felé.
-Sose menteném meg azt a szörnyeteget de igen Lupin profeszor sokat tanitott.
-mondja a végen büszkén.
-Most nem személyeskedek vagy lehet hogy mégis nem tudom. Remélem nem fogsz megbántodni vagy ilyesmi. De neked mi bajod van a dementorokkal?
-kérdezem és azt hiszem hogy talán mégis magamra vehetem egy kicsit az ügyet.
-Nem tudom csak hallom azt a borzalmas női sikolyt és aztán elsötétül minden.
-mondja miközben maga elé mered.
-Ez érdekes
-motyogom magam elé és mikor feltekintek hogy a többiek miért csöndesedtek el olyan hamar megláttam a kunyhót.
- Hogy érteted ezt?
- kérdezi Ron de én csak legyintek és nagy lendülettel betoppanok az aprocska házba.
-Hagrid kedvesem hogy viseled? Tudod el tudom intézni neked Corneliust sosem kedveltem.
-ajánlom fel az ajánlatot amin már sokat gondolkodtam.
-Rovéna kérlek mondd hogy vicceltél.
-néz rám megrökönyödve régi barátom.
-Vedd úgy hogy mondtam.
-mondom majd leállok kutyázni. Agyar olyan aranyos. Halottam ahogyan a többiek beszélgetnek egymással de nem nagyon zavartattam magamat. Hisz volt ennél sokkal fontosabb dolgom. Mint például elkerülni simogatás közben Agyar mérgező nyál nyúlványait.
-Aú.
-kiáltott fel Harry mire még én is felócsúltam a bambulásból.
-Mi történt Harry?
-kérdezi meg Hermione mire mindenki kérdön nézett a sebhelyes fiúra.
-Valaki megdobott.
-mondja mire a trió egyszere kinézet a hátuk mögötti ablakon át.
-Ez Dumbledore!
-kiált fel Ron.
-Menetek kell.
-mondja szomorúan Hagrid mire oda lépek hozzá és megszorítom a kezét.
-Én itt maradok neked rendben?
-nézek rá biztatóan. Ő csak reszketegen bólintott. Harryék gyorsan leléptek és pár percen belül tényleg belépet Dumbledore Cornelius társaságában és egy fekete csuklyás figurával. Mikor már elkezdenék morogni Albus szigorúan rám nézett mire én befogtam a pofámat.
- Dumbledore professzor úr az elöbb készítettem egy kis teát önthetek?
-kérdezi Hagrid mire látom hogy a másik fél már bólintott is volna de ekkor megszólalt a mi miniszterelnökünk.
-Hagrid tudom hogy ez most igazán nehéz lehet neked de te is tudod hogy nem egy tea partira jöttünk.
-mondja Cornelius mire nekem kinyílt a szám.
-Csakúgyan már azt hittem hogy egy kaszásnak beöltözött idiótával járkál "tea partikra".
-mondom mérgesen és Albus tekintetén látom is hogy talán egy kicsit túlzásba eshetem.
-Igen Mudlon kisasszony észrevettem hogy ön is a szobában van nem kellet volna felhívnia magára a figyelmemet. Miután elintéztem amiért ide jöttem beszélni valóm van magával.
-mondja mintha nem én lennek az idősebb hanem valami csecsemő akit pelenkázni kell.
-Azt hiszem itt az idő.
-szólal meg ismét az öreg béka majd biccent egyett a kaszás felé. Kis csoportunk elindul a ház elötti kert felé ahol Hagrid gigantikus zsöldségei voltak. A fekete csuklyás ember a döbbent madár ló féleséghez sétált és lecsapott rá. Ekkor odafordultam Hagridhoz ali ekkor hatalmas bögésbe kezdett.
-Nyugalom
-durozsoltam neki miközben átöletem.
-Azt hiszem ideje hogy mennyenek uraim.
-hallom meg Dumblodore hüvös fenyegető hangját majd pár percen belül a távolodó léptek neszeit is.
-Mennyünk be Hagrid.
-mondom neki majd behúzom a kunyhó melegébe.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro