-Na jó most igazából csak egy eldugott helyet keresel ahol megerőszakolhatsz. Tudom hogy eszed ágában sincs kaját adni nekem
           -mondom amikor megállunk egy gyömölcstálas festménynél
          -Eltalátad. Néz magadra mint egy vágásra ítélt malac.
           -mondja vigyorogva majd ráteszi a kezét a festményre.
           -Ne nyújkálj már.... na oké ez para
           -mondom mikor a kép nyikorogva kinyílik. Ő meg vigyorogva hátra pillant rám majd belép a szobába.
           -Jaj ez tényleg meg akkar erőszakolni.
           -mondom miközben milimétrenként elkezdem megközelíteni a falon lévő nyílást.         
            -Az nem erőszak ha te is akkarod.
           -ebben igaza van. Nem nagyon állnék ellent. De volt valami furcsa abban hogy mondta.
              -Jössz már? Nem akarom hogy elkapjanak.
              -dugja ki a fejét a résen mire majdnem megáll a szívem.
              -Ne ijeszges!
              -mondom mérgesen majd dühösen betolom a fejét és én is belépek a szobába. Mikor körül nézek a szemem csak a szorgos kis házimanókat látja. Ahogy észre vesznek minket vagy egy tucat kis manó rohan hozzánk és sipító hangjúkon beszélni kezdenek.
              -Ó hát ez remek. Nem vagytok éhesek? Már hozom is a süteményt
               -hallom meg az egyiktől amire máris összefut a számban a nyál. És ekkor meg akad a szemem egy furcsa figurán
               -Hát ezzel meg mi történt?
              -mondom csodálkozva mikor meglátom a furcsa ruhákba öltöztetett házi manót.    
               - Ne is mondja asszonyom.
              -kezdi el forgatni a szemét az egyik törpe. Mesés már a kis emberek is egymást beszélik ki.
                 -Gyere R üljünk le
                 -fogja meg a derekamat Fred mire kirázz a hideg. Elkezd a már megterített asztal felé húzni majd leülünk egymással szemben.
                 -Csak sütit kérünk
                 -mondja majd szépen rendezgetni kezdi az evő eszközöket az asztalon. Az egyik manó az asztal közepére tesz egy gyertyát majd hirtelen a fények is elsötétülnek és romantikus hangulat kerekedik.
                  -Oké most mi is történik
                  -mondom miközben kényelmetlenül szorongani kezdek a széken.
                  -Egy randi?
                  -mondja Fred de nem olyan eltökélten ahogy szerinntem elösző akkarta.
                   -Tudod ez nekem így nem fog menni.
                   -mondom majd felállok az asztaltól. A terembe hirtelen néma csönd lesz és Fred is megdermed elöttem.
                    -Ezt hogy érted?
                   -mondja és ő is feláll.
                  -Félre érted. Már egy ideje éllek és már számtalanszor volt alkalmam elkölteni ezt a vacsorát. Tudod hogy mindenki ezt csinálja vagy legalábbis ezt akkarja csinálni az első randin?
                   -és ekkor Freden látni lehetett hogy elvesztettem.
                   -Be tudnátok nekünk csomagolni valamibe a kajákat?
                   -kérdezem és elindulok a döbbent fiú felé. A szorgos törpikék egyből csomagolni kezdtek és nem telt egy percbe se hogy egy óriási batyuval ballagjanak oda elém.
                      -Na menjünk Freddy. Lehetőleg probáld ne elejteni a kajámat köszi
                    -mondom majd kifordulok a teremből.
                    -Na jó most semmit nem értek
                     -ballag utánam Fred.
                      -Csak annyi ha tényleg azt akkarod hogy az első randikon az legyen hogy egymást fejét nézük ahogy épp zabál akkor legalább természetes fénynél tegyünk hogy minden egyes morzsát lássunk.
                        -mondom de nem állok meg hogy meg nézem a fiú reakcióját.
                       -Szóval akkor nem zavar hogy ez egy randi lesz?
                      -hallom a hangjából hogy tapogatozik. De igazából nagyon jó fele.
                      -Ha téged se zavar
                       -most visszont hátra fordulok és közelebb lépek a vöröskéhez.
                       -Mi...ja egem nem. Nem nem egyáltalán.
                      -kezd el hablatyolni amit valamiért édesnek tartottam.
                     -Akkor mennyünk éhes vagyok
                     -mondom és már majdnem megfordulok amikkor eszembe jutt valami.
                    -Valamit...
                     -motyogom és a fiú ajkaira tapad a tekintetem. Lassan a fiú felé hajolok és rátapasztom az ajkaimat az övére.