Egy réten feküdtem valahol a Tiltott Rengeteg közepén. A virágok még nem bújtak elő de a nap úgy sütött hogy biztos lehetett mindenki hogy neki már elege vol a télből. Nekem pedig a magányból és a korgó gyomromból.
       -Francba-
       sóhajtok  fel majd felülök. Aztán persze megszédülök. Már tényleg nagyon éhes lehetek ha már így az erdő közepén ájuldozok. Óvatosan felállok ami miatt nevethetnékem támadt szóval inkább hagytam az egészet és kiszédültem az erdő széléig.
          -Egy darab nutellás kenyérért még a testem is eladnám
          -mondom miközben nekidölök az egyik fának.
         -Rovéna?
         -hallok meg egy hangot a hátam mögül mire egy szédületeset fordulok hátra. Szószerint mindjárt elájulok mint valamilyen kényes hercegnő.
       -Most komolyan azt mondtad hogy prostituálodnál egy szendvicsért?
      -néz rám meglepeten Hermione.
      -Tudod akkor amikor még én voltam fiatal a prostitúció olyan volt mint a házasság.
       -mondom miközben a megszokott triót nézve lekuporodom a földre.
         -öö... Minden rendben Rovéna?
         -kérdezi félénken Harry nem úgy mint Hermione aki már szívja is be a levegőt hogy teli torokból leordítsa a fejem.
           -Milyen kellemetlen
           -mondom majd körül nézek a gaz tengerben amin épp ülők. Gyorsan felkapok egy szimpatikus virágocskát és rágni kezdem. Miközben nyamogok azon a valamin amin nyamogok felállok.
           -Na már is jobb
           -modnom a döbbent társaságnak. 
          -Merre indultatok?
          -kérdezem miközben lehajolok egy másik virágért is.
         -Hagridhoz végre vissza jött
        -mondja döbbenten Hermione miközben a szemével követi az utat amit a virág megtesz a számig. Még ráteszek egy lapáttal azzal hogy hümmögve rágom az amúgy izeltlen növényt amitől látom hogy a lánynak kidagadnak az erei a homlokán.
         -Remek indulhatunk is.
         -mondom majd elindulok a kis ház felé.
       -Rovéna beszélhetnénk?
       -hallom meg a kis Weasley hangját
       -Persze
       -mondom kedvesen ami annyira nem az én stílusom de miért ne miközben még emésztek is.
       -Mit szeretnél személyemtől?
       -kacsintgatok rá miközben bele karolok a vállába.
        -ö...mi?
       -bambul rám.
       -Ja már tudom csak valami bele ment valami a szemembe
      -kezd el egyből magyarázkodni amin mosolyognom kellet. Úgy tünik Hermione nem így gondolta
       -Na persze Ronald és ezt hiszed hogy mi ezt el is hiszük neked?
       -kezd el viccesen ordibálni. De lehet hogy csak nekem volt vicces mivel Ron lefagyva nézet a lányra.
         -Na de Hermione azért ne ilyen csúnyán. Ebben a mondatban csak úgy hemzsegnek a szó ismétlések
       -kezdem el piszkálni amitől Harry prüszkölni kezdett. El is felejtettem már hogy ő is köztünk van. Gondolom nem sokszor eshet ez meg vele. Persze Hermione nem bírta szónélkül hagyni ezt az "arcátlanságot" így a vörös fejével ordibálni kezdett.
         -Harry Potter ezt hogy merészelted!
        -mondja a lány majd bánatomra hirtelen abba hagyja a fiúk kioktatását majd lobogó hajjal ott hagy minket.
        -Na mond gyorsan amit akarsz Ron kedves hagy mennyek utána
       -sóhajtok fel. Még sose volt ilyen érzelgős barátnőm. Régen Nacrissáékkal barátkoztam most pedig Chloéval. Egyiket sem lehetett hasonlítani Hermionéhoz.
       -Persze csak annyi hogy Fred keress mert valamiről akkar veled beszélni
      -mondja mire én lefagyok.
      -Francba.
      -morgom magamban miközben én is ott hagyom őket a fenébe.
      -Mi bajuk van a lányoknak mostanában
      - hallom meg még Harry csodálkozó hangját
       -Biztos a Mikulás
      -válaszolja Ron.
     -Hogymerihogymerihogymeriiii!
    -motyogom magam elé miközben lassan utol érem a bozontos fejű Hermionét.
      -Utálom a fiúkat
     -dühöng mellettem a lány
    -Beteges kényszerem van hogy hozzá menyek a Mikuláshoz
      -motyogom magam elé. A mai napon már túl sokat motyogtam.
         -Hogy mivan?
          -néz rám döbbenten.
          -Azt mondtam hogy egyet értek miért mit hallotál?
          -nézek fel ártatlanul.
           -Nem akkarom elmondani.
           -mondja a lány miközben lehajta a fejét. A fiúk lassan utol érnek minket de egyikünk sem szólal meg. Bekopogtunk Hagridhoz de nem volt ott így elindultünl a tóhoz.
          -Hagrid
          -kiáltok fel boldogan mikor meglátom a hegyomlást ahogy épp kacsázik.
        -Meg akarják ölni érted?
       -fakad sírva mikor végez a történetével
        -Tudod mit Hagrid elmegyünk majd együtt egy állat kereskedésben és választhatsz magadnak egy állatot és fizetem. Tudod mit veszek neked egy sárkányt is csak hagyd abba a sírást
          -könyörgök neki már a végén. Nem vagyok jó az ilyen érzelem kinyiványítos cucokban. Erre persze az óriás még jobban sírni kezd
          -Tudjátok mit itt hagyom nektek. Ti úgy is jobban bántok vele mint én. Hagrid az ajánlatom még mindig életben van.
          -mondom még majd el jövök tőlük. Az iskola felé veszem az utat hátha tudok magamnak csorni valahonan valami kaját. Az a pár szál virág nem valami laktató.
        -R te vagy az?
       -hallom meg a hangját.
      -Bocsi most nem érek rá mert mert ő ja mert majdnem éhen hallok.
            -mondom dadogva majd még sietösebbre veszem
           -Ebben tudok segíteni de csak akkor ha tudunk egy kicsit beszélni közben.
            -ránt magához amit be kell ismernem nagyon jól eset. De mivel nem vagyok uszkár nem dőltem neki csak egyhelyben álltam mint egy cövek ami így még kínosabb volt.