Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

28.

      -Nem ettem még életemben ilyen finomat
      -áradozok Frednek miközben próbálom magam átnyammogni a csoki rengetegen.
      -Te teljesen bolond vagy. Hogy vehetél mindenből?
      -törölgeti a könyeit a fiú.
      -Miért sírsz?
      -Kérdezem miközben letörlök egy könycseppet az arcáról
      -ó semmi csak nagyon nevetem.
      -mondja és elpirul.  Mostanába többet vöröslik a feje mint általában eddig bármikor
       -Nem értem az össze függést
       -ráncolom össze a szemem és bekapok egy minden ízű cukrot
       -ó ugyan már biztos volt már veled hogy bold..... Rovéna minden rendben
       -ver hátba amikor elsápadok.
       -fúj ez ez ez.... Hányás ízű?? Komolyan kicsinál már olyan undoritót.  
        -nyújtom ki a nyelvemet és köpködöm ki a cukrot.
        -Ez vicces . Ha majd Georgal kész lesszünk nyitunk egy boltot. Ott is uyan ilyeneket lehet majd kapni király mi?
        -mondja mosolyogva.
        -Muszály inom valamit
        -mondom és feláltam a padtól ahol eddig ültünk. Elindultam a Három seprű felé és hallotam hogy Fred közeledik a hátam mögött
       -Jól vagy?
       -kérdezi nevetve. Hátra pördülök így Fred belémütközött
       -Nem vicces
       -mondom gyilkos tekintetem majd ismét elindulok. Mikor végre beérek a meleg boltba egyből a pult felé mentem és  kértem egy lángnyelv wiskit. Valamiért csak ezt bírom meginni.
         -Nem fogják kiakadni. Mi is próbálkoztunk eleget
         -halom meg a fülemnél Fred hangját
        -Akkor csak figyelj
        -mondom kárörvendően és mikor elém tolják az italt egyből lehúzom
        -Na jó most már jobb a számíze. Mehetünk Fred?
       -nézek a teljesen ledöbbent fiúra. Mosolyogva  megpaskolom a válát és kisétálok a kocsmából
      -ez menő volt
      -fut mellém egy idő után
     -Köszönöm.
       -mondom és finoman össze kulcsolom a kezeinket. Hallom ahogy hirtelen beszívja a levegőt de nem engedte el a kezem. A szemem sarkáól ránéztem és láttam ahogy ismét elpirult.
        -Nem a lányoknak kellene elvörösödniuk?
       -kérdezem mosolyogva a fiút. Elindulunk az iskola felé vezető úton és sok diák követi a példánkat.
       -De lehet. De nem hinném hogy te olyan lány vagy
     -mondja mosolyogva majd lassan felém közelít az arcával. Gyorsabban kezdtem el venni a levegőt és az arcomon éreztem hogy ő is így volt vele. Mikor már végre össze értek volna az ajkaink.... ő elfordította a fejét és az arcomat talátla meg. Puszi? Komolyan?
      -Hát oké
      -mondom megszeppenve és tovább sétálunk az úton. Én döbbenten és Fred meg nem tudom hogy. Így felre érteni a jeleket.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro