28.
-Nem ettem még életemben ilyen finomat
-áradozok Frednek miközben próbálom magam átnyammogni a csoki rengetegen.
-Te teljesen bolond vagy. Hogy vehetél mindenből?
-törölgeti a könyeit a fiú.
-Miért sírsz?
-Kérdezem miközben letörlök egy könycseppet az arcáról
-ó semmi csak nagyon nevetem.
-mondja és elpirul. Mostanába többet vöröslik a feje mint általában eddig bármikor
-Nem értem az össze függést
-ráncolom össze a szemem és bekapok egy minden ízű cukrot
-ó ugyan már biztos volt már veled hogy bold..... Rovéna minden rendben
-ver hátba amikor elsápadok.
-fúj ez ez ez.... Hányás ízű?? Komolyan kicsinál már olyan undoritót.
-nyújtom ki a nyelvemet és köpködöm ki a cukrot.
-Ez vicces . Ha majd Georgal kész lesszünk nyitunk egy boltot. Ott is uyan ilyeneket lehet majd kapni király mi?
-mondja mosolyogva.
-Muszály inom valamit
-mondom és feláltam a padtól ahol eddig ültünk. Elindultam a Három seprű felé és hallotam hogy Fred közeledik a hátam mögött
-Jól vagy?
-kérdezi nevetve. Hátra pördülök így Fred belémütközött
-Nem vicces
-mondom gyilkos tekintetem majd ismét elindulok. Mikor végre beérek a meleg boltba egyből a pult felé mentem és kértem egy lángnyelv wiskit. Valamiért csak ezt bírom meginni.
-Nem fogják kiakadni. Mi is próbálkoztunk eleget
-halom meg a fülemnél Fred hangját
-Akkor csak figyelj
-mondom kárörvendően és mikor elém tolják az italt egyből lehúzom
-Na jó most már jobb a számíze. Mehetünk Fred?
-nézek a teljesen ledöbbent fiúra. Mosolyogva megpaskolom a válát és kisétálok a kocsmából
-ez menő volt
-fut mellém egy idő után
-Köszönöm.
-mondom és finoman össze kulcsolom a kezeinket. Hallom ahogy hirtelen beszívja a levegőt de nem engedte el a kezem. A szemem sarkáól ránéztem és láttam ahogy ismét elpirult.
-Nem a lányoknak kellene elvörösödniuk?
-kérdezem mosolyogva a fiút. Elindulunk az iskola felé vezető úton és sok diák követi a példánkat.
-De lehet. De nem hinném hogy te olyan lány vagy
-mondja mosolyogva majd lassan felém közelít az arcával. Gyorsabban kezdtem el venni a levegőt és az arcomon éreztem hogy ő is így volt vele. Mikor már végre össze értek volna az ajkaink.... ő elfordította a fejét és az arcomat talátla meg. Puszi? Komolyan?
-Hát oké
-mondom megszeppenve és tovább sétálunk az úton. Én döbbenten és Fred meg nem tudom hogy. Így felre érteni a jeleket.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro