Már akkor megbántam, amikor még az első szót se mondtam ki rendesen. Egy pillanatig reménykedtem benne, hogy annyira halkan mondtam, hogy meg se hallotta, hiszen hirtelen nem csinált semmit. De gyorsan el is engedtem ezt a reménysugarat. Éreztem, hogy a teste megfeszül, miközben a nyakam csókolgatását is abbahagyta. 

Egy ideig tényleg meg se mozdult, szerintem próbálta felfogni, hogy tényleg jól hallotta-e, hogy kimondtam azt a bizonyos nevet, de miután realizálódott benne, hogy tényleg kimondtam, még csak meg se szólalt, hirtelen ellépett mögülem. Olyan hirtelen történt, hogy szinte hátra leestem az asztalról, de köszönhetően annak, hogy a testem súlyának nagy aránya tényleg az asztalon van, ezért nem történt baj. Mármint annál nagyobb, amit én okoztam.

Óvatosan és bevallom egy kicsit félve pillantottam hátra. Borzalmasan ideges. Látom rajta. Az egész teste meg van feszülve, miközben valósággal érzem, ahogy cikázhatnak a fejében a gondolatok. Mikor hátra fordultam éppen akkor húzta vissza az alsónadrágját, majd csendben odalépett a konyhapulthoz, megfogta a papírtörlőt és letépett róla néhány kockát, majd elindult vissza, de rám sem nézett. Annyira jól láthatóan kerülte, hogy a tekintete rám tévedjen, amennyire csak lehet. Hirtelen viszont mögém lépett és az egyik szabad kezével átkarolta a testemet a mellem alatt, majd leemelt az asztalról.

Én hirtelen nem értettem, hogy mi történik, de hamar rájöttem, hogy csak az volt a célja, hogy levegyen az asztalról, majd miután megálltam a lábaimon a visszafolyt ondóját már el is kezdte letörölni az asztalról. Egy szót sem szólt, de valósággal fájt az a harag, ami sugárzik belőle. A tekintetét végig az asztalon tartotta, majd miután nagyjából végzet a szabad kezével megfogta a pólóját és odadobta nekem. Én elkaptam és néma csendben bújtam bele.

Basszus, egy hatalmas idióta vagyok!

-Zayden...-kezdtem bele halkan, miközben kidobta a papírtörlőt, de már be is vizesített egy mosogatószivacsot, majd ismét tépett egy kis papírtörlőt.-Zady...-kezdtem bel halkan ismét, miközben kellemetlenül a testsúlyomat egyik lábamról a másikra helyeztem. Éppen visszalépett az asztalhoz, mikor ismét megszólaltam, de ekkor megfeszült a marka és a kezében lévő papírtörlőt is összegyűrte.

-Fogd be!-morogta mély hangon. A hallatától hátra léptem egy lépést. Annyira rideg, de egyben mégis mérges és dühös... Éreztem, hogy a szemembe szúrós könnycseppek kezdenek gyűlni, de ezután már elhallgattam. Végig néztem, ahogy először a bevizezett szivaccsal törli le az asztalt, majd szárazra törli az összegyűrt papírtörlővel. Miután végzett mind a kettőt a kukába dobta. Visszalépett az asztalhoz, majd egy kezébe összeszedte a ruhákat, majd a komor tekintetével a lépcső felé bökött. Én azonnal szót fogadtam ennek a néma utasításnak, majd elindultam fel, de nem bírtam és közben megszökött a szememből néhány csepp. Annyira hülye vagyok! Annyira egy kibaszott idióta! Ahogy visszafog a könnyeimet, azok egyre jobban szúrják a szemem, viszont a hasam is elkezdett szaltózgatni. Éreztem, hogy felfordul a gyomrom. Oh, basszus...

-Hányni fogok...-motyogtam halkan a lépcső felénél állva. Hirtelen megtorpantam, Zayden pedig a hátam mögül rám pillantott.

-Fuss, fuss, fuss!-kezdte el hadarni sietve, lágy hangon. Most a hangja nem volt annyira mérges, engem pedig észhez térített, úgyhogy sietve elkezdtem már közben felfutni a lépcsőn. Én kétszer olyan gyorsan szedtem a lábam, Zayden pedig csak minden második fokra lépve igyekezett. A szám elé emeltem a kezem és éppen csak kibírtam a mosdóig. Valósággal úgy rogytam le a vécé elé, majd már ki is tört belőlem minden. Zayden csak néhány másodperc múlva érkezett meg mellém, de azonnal ő is letérdelt, majd már össze is fogta a hajam és elkezdte a hátamat simogatni.

-Menj innen, undorító vagyok...-nyöszörögtem fájdalmas hangon.

-Ha jobb, akkor megígérem, nem nézek oda, de nem megyek el.-mondta halkan, miközben tovább simogatta a hátam és a hajamat sem engedte el. Annyira hálás vagyok neki! Miután végeztem nagy nehezen felnyújtózkodtam és lehúztam a vécét.-Gyere...-motyogta halkan, miközben segített felkelni. Mondhatni úgy emelt fel, mint egy kisgyereket, hogy csak ki kelljen nyújtanom a lábam ahhoz, hogy álljak. Óvatosan a mosdókagylóhoz terelgetett, én pedig már sietve meg is nyitottam a csapot, majd kiöblítettem a számat.-Fürödj le, mindjárt hozok valamit, amit felvehetsz utána...-mondta halkan, majd elindult ki. Én még jó néhányszor kiöblítettem a számat, majd levettem magamról azt az egyetlen pólót, amit magamra húztam még lent, majd beálltam a zuhany alá, de nem bírtam és kitört belőlem a sírás. Annyira hülye vagyok! Azt a kis vitát még simán meg lehetett volna beszélni, ha játszom a tudatlant, de ezt?! Hiszen láttam, hogy mennyire fáj neki még mindig! És nekem is a hasam... Nem bírtam, a hideg csempének dőlve csúsztam le, egészen addig, amíg le nem ültem a zuhany aljára, miközben a langyos víz folyt rám.-Héjj, héjj! Sky!-hallottam meg hirtelen Zayden hangját. Még nem volt nagyon párás az üveg, így láttam, ahogy sietve lerakja a kezéből a ruhákat a mosdókagyló mellé a pultra, majd sietős léptekkel elindul felém, de én nem bírtam abbahagyni a sírást. Miután kinyitotta a kabin ajtót csak felhúztam a térdem és átöleltem magam, miközben ő leguggolt elém.-Mi a baj?-kérdezte sietve, de én alig tudtam megszólalni. Ki akartam mondani, hogy mennyire sajnálom, hogy felhoztam Alyssat, de nem mertem, mert féltem, hogy mi van ha még jobban csak megharagszik rám, úgyhogy most bölcsen inkább nem mondtam semmit, csak nemlegesen megráztam a fejem. Ő erre csak sóhajtott egyet, de ekkor olyat tett, amire nem számítottam. Fogta magát és hirtelen belépett, majd lágyan megfogta a karom és felállított. Ismét.

-Én csak...-kezdtem bele zokogva, de nemlegesen megrázta a fejét, hogy nem kell mondanom semmit.

Belőlem ekkor csak még jobban feltört a zokogás, miközben mind a ketten teljesen eláztunk. Zayden zuhanyzója jó nagy, így mind a ketten kényelmesen elfértünk benne, viszont arra gondoltam, hogy ezután csak fogja magát és kimegy, de nem. Behúzta maga után a kabin ajtót, majd elvette a kis polcról a tusfürdőmet, amit még közösen vettünk a bál előtt. Nyomott a markába, majd gyengéden elkezdett megfürdetni. Nekem ettől végképp végem volt, úgyhogy annál jobban zokogtam.

Ő annyira kedves velem és figyelmes, én meg olyan hülye vagyok! Én nem akartam, hogy megharagudjon rám, vagy esetleg bezárkózzon és olyan legyen a köztünk lévő kapcsolat, mint még az előtt, mikor még nem kezdtünk bele ebbe az egészbe!

Nekem annyira jó így, hogy ennyire jó velem! Én szeretem, ha ilyen velem! Tetszik! Hogy velem ennyire megértő és figyelmes, miközben mindenki mással ridegebb. A testem minden egyes apró kis porcikáját hihetetlen figyelemmel mosta meg. Persze a keze végigsiklott a mellemen és a fenekemen is, de most egyáltalán nem úgy érintett meg, ahogy egészen eddig mindig. Most egyáltalán nem tapizásnak tűnt, csak egyszerűen...

Semminek.

Éppúgy érintett meg azokon a testrészeimen, mintha a hasamat, vagy a karomat érintené. Semmi extra. És amellett, hogy rosszul is esett, meg is ijesztett. Nem akarom, hogy semlegesen érintsen meg! Nem!

Miután végzett és leöblítette a testemmel együtt a kezéről is a habot, gyengéden az arcomra simította a kezét és lágyan letörölte az arcomról a könnycseppeket, de ennyi volt. Mint aki végzett a dolgával, fogta magát és kilépett a kabinból. Levette magáról az átázott alsónadrágját, a dereka köré egy törölközőt csavart, majd így ment ki a fürdőszobából. Nekem még egy csepp megszökött a szememből, de ezután elzártam a vizet, majd én is kiléptem a kabinból.

Egy törölközőt a testem köré tekertem, majd fogtam egy másikat, amivel elkezdtem a hajamat szárítani. Általában kíméletes vagyok a hajammal, hiszen imádom, hogy ilyen hosszú és egészséges és sok, de most nem volt hozzá türelmem, úgyhogy durván elkezdtem összedörzsölni a törölköző két oldalát. Hosszú percek után sikerült nagyjából megszárítanom. Még mindig nyirkos volt, de tudom jól, hogy törölközővel ez a maximum, amit kihozhatok belőle, úgyhogy miután végzetem gyorsan felhúztam azt a bugyit és pólót, amit Zayden hozott be nekem, majd elindultam ki, de borzalmasan éreztem magam.

Olyan volt, mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Mikor kiléptem a fürdőből, láttam, hogy Zayden a hátán fekve nyomkodja a telefonját. Igazából rám sem hederített. Én csak halkan, apró léptekkel átsétáltam az ágy túlsó oldalára, majd bemásztam.

Megfordult a fejembe, hogy bocsánatot kérjek, de éppen amikor már megtettem volna hirtelen kikapcsolta a telefonját, majd az oldalára fordult, nekem háttal. Azt még hallottam, ahogy a telefonját az éjjeliszekrényre teszi, ami mellette volt, de ezután már meg sem moccant. Azt hittem visszafordul, de nem. A szívem elkezdett borzalmasan fájni, miközben ismét könnycseppek kezdtek gyűlni a szemembe. Én is lassú mozdulatokkal elfordultam az oldalamra, neki háttal.

-Nora terhes...-motyogtam halkan. Bevallom, azt hittem, hogy meg sem hallotta, annyira halk volt a hangom.-És sajnálom...-kezdtem bele rekedtes hangon, miközben a szememből ismét elkezdtek potyogni a könnycseppek, de ekkor belém fojtotta azzal a szót, hogy hirtelen megéreztem a mozgolódását, majd egyszer csak hirtelen megéreztem, ahogy hátulról magához ölel. Hatalmas sóhaj hagyta el a résnyire elnyílt ajkaimat, miközben teljesen oda kuporodtam hozzá, de nem bírtam, és halkan elkezdtem sírni. Zayden nem mondott semmit, csak szorosan átölelte a derekamat, miközben azt a kezét is, amin fekszek visszahajtotta, majd azzal is magához ölelt.-Vége van...-zokogtam halkan.-Erickkel vége van...-motyogtam alig hallhatóan, miközben még jobban elkezdte a testemet a zokogás rázni. Fáj! Borzalmasan fáj! És pontosan tudom, hogy Zaydennek is fáj egy bizonyos dolog, amit én idióta módjára felszakítottam benne, de az, hogy a háttérbe tudja szorítani a haragját, azért hogy megpróbáljon megvigasztalni azzal, hogy némán magához ölel, az borzalmasan sokat jelent!

Elképesztően hálás lehetek neki!

...

Nagyon lassan és csak nagyon nehezen tudtam kinyitni a szemem. Borzalmasan éreztem magam. Nem elég, hogy a másnaposság borzalmasan gyötör, de ami tegnap történt...

Sikeresen felszakítottam Zayden nagyjából összeforrt sebeit, aztán megtudtam a titkát, majd megtudtam, hogy Nora terhes... Persze egyik felem örül neki, hiszen pontosan tudom, hogy Nora mennyire is szereti a gyerekeket. Mindig angyalian viselkedik velük. Tudom jól, hogy nagyon jó anya lesz belőle. Mint legjobb barátnője tényleg csak őszintén örülnöm kellene neki, de ott van az az átkozott másik felem. Soha sem mondtam ki hangosan, de már az elején megfogadtam magamnak, hogy lesz egy határ aminél hiába fájdalmas lesz, de abba kell hagynunk ezt az egészet, ami köztünk van. Ezt persze idő közben szépen lassan kiljebb toltam. Az első ilyen határ az összeköltözésük volt. Miután megtörtént kitoltam a kört. A második ilyen határom a lánykérés és a házasság volt. Miután megtörtént, hiába nem tudatosan, de kiljebb toltam és az a határ, a harmadik, a mostani nem más, mint a gyerek. Én bugyután azt hittem, hogy ez olyan távol áll tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől, de akkor még abban a hitben voltam, hogy hónapok óta nem érnek egymáshoz. Persze az egészségünk kezdete után rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van és miután olyan rondán beszélt velem a mosdóban mintha el is kezdte volna az összes érzést belőlem kiírtani és mintha sikeresen el is csendesedett volna a bennem dúló vihar, de most mégis ez a hír... Egyszerűen csak fáj. Mármint tudom, hogy Nora jó anya lesz. Tudom, ez tény! De Erick, mint apa?! Egyszerűen csak nem! Nem! Erick jó pasi. Tehetséges, és eléggé szívdöglesztő is. Született kapcsolatban lévő agglegény. Tudom, hogy furán hangzik, de ez ő. Agglegény, mert az, de valahogy mégis párban. Erick így jó, de az, hogy apa váljon belőle... Egyszerűen csak nem! Mármint jó a gyerekekkel, de egyszerűen nem! Még a házasságot is nehezen emésztettem meg, de egy gyerek!? Inkább sikerült volna gumit húznia azon az alkalmon! És igen. Ez volt a határ, amit már tényleg nem szabad átlépnem! Nem szabad. Fáj, de egyszerűen nem szabad ezt tennem. Nora és Erick két felnőtt ember. Ha bármi galiba is történne nem szenvednének annyit, mintha egy kisgyerek életét tenném tönkre azzal, hogy összefekszek a kedves apukájával. Ezt már tényleg nem szabad. Ha lebukunk abból válás lesz, a válás után pedig gyermekelhelyezési per. Minél később következik be az az ártatlan kisgyerek annál többet szenved, hiszen annál többet fog fel az egészből. És azt tényleg nem szabad. Ekkora dög tényleg nem lehetek. És igen, fáj, de akkor is be kell fejezni. Amúgy is, nem volt ez már olyan, mint az elején, sőt... Mint néhány hónapja...

Óvatosan kikászálódtam ki az ágyból. A mellettem lévő hely már üres volt és ahogy megérintettem Zayden helyét, úgy megéreztem, hogy már ki is hűlt, úgyhogy jó ideje nem feküdhetett itt. Miután nagy nehezen felkeltem és a fejfájásomat is leküzdöttem elindultam óvatosan a mosdó felé. Próbáltam gyorsan elvégezni a reggeli rutinomat, majd miután végeztem elkezdtem az ajtó felé botorkálni.

Miután átléptem a küszöböt már meg is láttam Zaydent. Éppen mosogat, miközben az igen csak komoly hifi rendszeréből halkan szólt valami zene. Halk volt, egyáltalán nem zavaró, a szobából egyáltalán nem is hallottam. Oldalasan, nekem háttal állt, így egy ideig észre sem vett, csak miután leértem a lépcsőn, szerintem azután érezte meg a jelenlétemet és azt, hogy valaki van a háta mögött, úgyhogy lassan hátra pillantott a válla fölött.