-Igazad van, tényleg nem a te feladatodnak kellene lenni. Tudniuk kéne magukon uralkodni!-mondta szúrós tekintettel lenézve rájuk.-De mostmár vége lesz! Döntöttem.-mondta határozottan, mire felkapták a fejüket.-Ha még egyszer meglátom, hogy koncertről, akárki, ha csak egy plusz fővel is távozik, leveszem a kezem a zenekarról és boldogultok tovább úgy, ahogy akartok!-mondta komolyan.

-Ezt most nem mondod komolyan!-akadt ki Theo.

-Most tényleg cölibátusra kötelezel minket 3 hónapon keresztül?!-kérdezte ki akadva Cody.

-Pontosan ahogy mondod! Persze ha esetleg lesz valaki a backstageben, akit fel tudtok szedni, és elbújtok a mosdóban, az engem hidegen hagy, de a nézőkről mást most lemondhattok!

-Ne csináld már Ronan...-kezdett bele szenvedve Theo.

-Mint egy papneveldében...-morogta az orra alatt Cody.

-Ez így nevetséges!-morogta Zayden.

-Nos, sajnálom, hogyha nem tetszik, de szemmel láthatóan nem tudtátok addig visszafogni magatokat, amíg lehetett. Ha egy kicsit is kultúráltabban és nem ennyire nyíltan csináltátok volna, nem száll rátok a sajtó, engem pedig nem zaklatnak azzal a kedves anyukák, hogy akkor most merjék-e elengedni a kedves lányaikat a koncertre vagy sem?!-mondta kiakadva apu.

-Persze, akkor most szeptemberig még csak álmodni se merjünk a dugásról, vagy mi?! Ronan, fel fogunk robbanni!-mondta pánikolva Cody.

-Sajnálom, de ez van! Nem veszitek észre, hogy ezzel saját magatok alatt vágjátok a fát! A saját hírneveteket romboljátok?!-kérdezte kiakadva apu.

-De istenem, ha a backstagben talán ha 1 olyan lány lesz, aki nem az anyám lehetne.... Most komolyan azt akarod, hogy a koncert előtt gyorsan mind a hárman mozduljunk rá, hátha?!-kérdezte kiakadva Cody.

-Pontosan, vagy kapjátok össze magatokat és szerezzetek egy barátnőt, ahogy Erick is csinálta! Nem hiszem el! Fiatalok vagytok, viszonylag a tükör se törik össze ha belenéztek, és a következő hónapokban hetente kétszer töltötök meg stadionokat és arénákat! Azt ne mondjátok nekem, hogy így sem tudtok szerezni valakit!-mondta döbbenten apu, miközben visszaült a székébe.

-Ez faszság...-morogta a markába Zayden, de apu csak döbbenten, felhúzott szemöldökkel nézett rá.

-Hogy mondod?-kérdezte kimérten.

-Ez faszság!-ismételte meg apu szemébe nézve normál hangerőn.-Itt apáskodsz felettünk és megtiltod, hogy felszedjünk egy rajongót?! Most úgy őszintén! Szerinted miután úgy isten igazából belekezdünk az utazgatásba, melyik országban találok először egy barátnőt?! 2 nap alatt? Én Franciaországra tippelek, Párizsban úgy is mindenki a szerelmet kergeti...-mondta, majd szenvedve felnevetett.-Ugyan már Ronan, te is pontosan jól tudod, hogy egyszerűen miután belekezdtünk az utazásba úgy se tudunk majd olyat felszedni, aki esetleg ne lenne rajongó! Lényegében külföldön csak velük találkozhatunk, akkor meg mégis hogyan?! Codynak meg igaza van! A backstageben vagy férfiak melóznak, vagy anyuka korabeli nők. Szerintem a két kezemen bőven meg tudnám számolni, hogy a tavalyi turné alatt hány lányt láttam a színfalak mögött, akire esetleg azt mondhatnám, hogy igen, na ő egynek jó lenne! Pedig hány országot jártunk körbe?! 20-at, 22-őt?!-kérdezte kiakadva. Apu csak sóhajtott egyet, így próbálja lenyugtatni magát.

-Ha neked tényleg fontosabb egy dugás, mint a karriered, akkor hajrá! Csinálj azt, amit akarsz! De fogd fel hogy azzal, nem csak magadnak ártasz, hanem a melletted ülő 3 srácnak is! Miután megismertelek titeket megtudtam, hogy nem véletlen az a banda neve ami... Dreamers.. .Így hívtátok magatokat még a -1. szinten, hiszen elmondásotok szerint ez az egész csak egy álomnak tűnt, amiről este, tentikézés közben álmodozhattatok. Most meg odaadom nektek a két kezetekbe a világszintű hírnevet és képesek vagytok kiakadni?-mondta, majd sóhajtott egy nagyot.-Tanuljatok meg felnőni! Én a ti korotokban már rég házas voltam, pedig én nem voltam sztár...-mondta apa, mire mindannyian inkább a padlóra szegezték a tekintetüket. Anya... 6 lehettem, amikor meghalt. Apuval együtt dolgoztak. Az életük tökéletes volt! Sajnos nem sok emlékem maradt anyuról, de az tisztán megvan, hogy mennyire jó ember volt! Imádtam! Tudom. Emlékszek. De sajnos az élet néha azt veszi el, akit a legjobban szeretsz... Így volt ez anyuaval is. Még csak 5 voltam, amikor rákkal diagnosztizálták. Apu persze megtett érte mindent! A legjobb orvosokhoz vitte, nem sajnált érte semmit, csak azt szerette volna, hogy anyu minél előbb kigyógyuljon belőle. ,,Szerencsére" arról, amikor már teljesen leépült, arról már nincsenek emlékeim, hiszen állandóan kórházban volt. Több, mint 1 éven át küzdött, emlékszek, még volt olyan is, amikor sokkal jobban érezte magát, mintha tényleg nem lenne az égegyadta világon semmi baja... Aztán két hónap múlva meghalt. Hirtelen. Emlékszek, hogy apu mennyire maga alatt volt. Borzalmas volt úgy látni. Persze előttem próbálta titkolni, de amikor azt hitte nem látja senki, akkor én bizony láttam rajta, hogy mennyire rosszul van anya elvesztése miatt. De miattam mindig is igyekezett. Persze, hihetetlenül nehéz volt egy apával felnőni. Tehát azok a bizonyos anya-lánya beszélgetéseket az apáddal megejteni... Nos... Inkább hagyjuk, de a mai napig hálás lehet neki hiszen tudom, hogy nála jobban senki sem tudta volna jobban csinálni!

...

Apu fejmosása óta 4 nap telt el. Tegnapelőtt volt az utolsó napunk egy jó ideig otthon, hiszen tegnap hajnalban indult a gépünk, és már itt is vagyunk Monterreyben, Mexikóban. Ez a turné második megállója. Apu azután ruházott be egy magángépbe, miután rátalált a srácokra és úgy igazán beindult a szekér. Persze volt valami egyeszségük, hogy a banda mennyit ad apunak azért, hogy úgymond használhatják a gépet a turnékra, de az első olyan nyár után már könnyen ki is fizették, így abszolút 50-50%-ban vannak. Megnéztem volna igazán egy olyan repülőutat, ami mondjuk a turista osztályon történik a srácokkal... Így is néha kaotikus eljutni velük A-ból B-be, ami mondjuk legyen csak 10 méter, hát még ha több órás repülőutak lennének.

Itt már szerencsére mindenki itt van, apu is, így vagyunk heten. A 4 srác, apu Nora és én. Persze mivel Nora már végzett a fősulival és a szülei vállalkozásába segít be, ezért lényegében akkor megy és oda, ahova csak szeretne, és legnagyobb örömömre bakancslistás dolog volt neki, hogy idén az összes helyszínre elkísérje a fiúkat. Apunak persze ez ellen semmi kifogása, örült is neki szinte.

Mi ellenvetése lenne, hiszen ő azt hiszi a legeslegjobb barátnőm, ráadásul Noraék cégében is van szerintem egy kis részesedése, úgyhogy természetesen engedte, hogy jöjjön. A tegnapi nap lényegében nem szólt nagyon semmiről. A fiúk ilyenkor általában összegyűlnek, hiszen olyan hotelekbe foglaltam direkt szállást, ami szinte egy mini lakással rendelkezik a legfelső emeleten. Ahol a több szobában van egy kis közös helyisége, ami lehetőség szerint nem a folyosó. Ilyenkor tök jól elvannak egymással, a külvilágot pont magasról le szokták tojni. Másnap, vagyis ma, a koncert napján, általában sokáig alszanak, szinte dél utánig, hiszen előtte lévő este taktikailag sokáig fennmaradnak, hogy tovább tudjanak aludni és az álmosság még véletlenül se kerítse hatalmába őket. Mármint szerintük ezért van. Szerintem ez csak kifogás, hogy átaludhassák a fél napot, de szemmel láthatóan bevált nekik, úgyhogy inkább rájuk hagytam.

Délután általában átbeszéljük még egyszer a dalok listáját, amit már a gépen általában véglegesíteni szoktunk, de azért persze jobb a biztonság. Azzal, hogy még egyszer átfutjuk senkinek sem ártunk, ráadásul már rengetegszer volt olyan, hogy ekkor jutott eszükbe valami jó ötlet. Általában késő délután szoktunk elindulni a szállodából. A fiúk igazán csak akkor dugják ki az orrukat, hiszen nem viccelek, a rajongóktól egyszerűen tényleg semmit sem tudna csinálni. Én persze kihasználva ilyenkor, hogy engem senki sem ismer annyira és nekem nem kell csináljak taktikai délig alvást, így én általában mindig körbe nézek az adott városban. Sétálok, nézelődök, vásárolgatok, eszek... Igazából csodásan szoktam érezni magam. Én így készülök fel az esti hajtásra.

A Cody és Theo a gitárjaikat mindig magukkal hozzák, azokat sose küldik előre. Zayden dobszerkóját persze mi nem tudjuk elvinni, hiszen vagy az, vagy mi. Egyszere nem férnénk el az autóban. Általában tökéletesen össze is rakják neki, hogy neki csak be kelljen ülnie, de persze, amint megérkeztünk a helyszínre már megy és ellenőrzi, hogy minden a helyén van-e, minden tökéletesen van-e beállítva, a cineket tartó kis állvány tökéletes fokba van-e hajlítva, annak a tartó csavara jól meg van húzva, vagy éppen nem túl szoros-e, hiszen az sem jó és így tovább.

Ezután persze szépen már betereltem őket az öltözőkbe, hogy öltözzenek át, hiszen általában sosem abban a ruhában indulnak el a hotelből, mint amiben játszanak is. Mondjuk nem olyan nagy öltözékek vannak, mint amilyenre az ember először gondolna. Általában egy egyszerű farmer, meg valami póló. Általában azért vagy egyszínű színes, vagy ha mintás, akkor már a zenekarra utaló kis valamilyen minta szokott rajta lenni. Erre azért bevallom én szoktattam rájuk őket, hiszen én személy szerint amikor Codyt megláttam egy Fuck Off-os feliratú pólóban hirtelen szívszélütést kaptam.

Szerintem az nem illik egy koncertre. Pláne, ha ők a zenekar, ami adja azt a bizonyos teltházas koncertet. Persze nem vagyok teljesen szőrös szívű, ezt az alap felszerelést olyan dzsekivel és kabátkával dobják fel, amilyennel csak szeretnék, de elnézve a mai hőséget, komolyan meglepődnék, ha bármelyiken is lenne valami a pólón kívül. Már örülök, ha az legalább végig rajtuk lesz. Mondjuk a múlt évi, egyik augusztusi koncert vége felé, asszem Zayden volt, aki nem bírta és két szám között ledobta a pólóját. Nem csodáltam, borzalmas hőség volt! A lányok persze azonnal meg majdnem már a bugyijukat és a melltartóikat dobálták be, de ezen én már csak nevetni tudtam.

-Gyere!-hallottam meg kórusba a srácok hangját, miután kopogtam kettő aprót az ajtajukon. Mikor beléptem, a mosolygós arcukkal találtam szembe magam, hiszen egy kis körbe összeültek és éppen beszélgettek valamiről, de miután megláttak, ugyanolyan jó kedvvel, de már tudva a dolgukat, széthúzták azt a kis kört, majd afelé a fotel felé fordultak, amire leültem. Theo és Erick egy kanapén osztozkodtak, Zayden és Cody pedig egy széken ültek fordítva.

-Csinik vagyunk, főni?-kérdezte mosolyogva Cody, mire felnevettem.

-Egyenest szívdöglesztőek!-mondtam nevetve. Ericken egy egyszerű farmer és egy fekete póló volt, Theon egy világosszürke nadrág és egy fehér póló volt, a hátán a zenekar egyik dalszöveg részletével. Codyn Egy sötétebb szürke nadrág volt és egy mély zöld póló, Zaydenen pedig egy olyan fekete nadrág, aminek az oldalán voltak nagyobb zsebek, felül pedig egy olyan zenekaros póló, aminek a bal mellkasa fölött van a kis nevük.

-Te se vagy valami rossz látvány...-jegyezte meg mosolyogva Cody, mire csak megforgattam a szemem.

-Csakhogy engem pont senki sem fog nézni.-mondtam, azért egy kicsit elpirulva. Egy egyszerű, testhezállóbb ruha van rajtam. Semmi komoly, vagy ünnepibb.

-Na ne szomorodj el, majd mi néha meglesünk!-mondta, amin halkan felnevettem, de a többiek is.

-Ugye tudod, hogy amikor az apám arra célzott, hogy a háttérből szedhettek csak fel valakit, akkor én erős kivételt képeztem, ugye?-kérdeztem, miközben az összekulcsolt lábamra támaszkodtam.

-Tényleg?!-kérdezte döbbenten.- A picsába!-szitkozódott, és a lábára csapott. Én ezen csak felnevettem. Csak hülyéskedik, tudom jól.

-Na mivel már csak...-mondtam, miközben lenéztem az órámra.-11 perc van vissza a kezdésig, őszintén reméltem, hogy te beénekeltél!-mondtam, miközben szigorú tekintettel Erickre pillantottam.-Ti ketten behangoltatok...-mondtam, miközben a kezemben lévő toll vég cikázott Theo és Cody között.-Te pedig egy olyan dobverőt halásztál elő, ami vállalható!-mondtam komolyan Zaydenre pillantottam.

-Nyugi van, épp hogy használtak, szinte vadiúj!-mondta, miközben meglengette előttem a dobverőket. Persze a koncert alatt nem szólok bele milyet használjon, amúgy is többet szokott felvinni, de általában megkérem, hogy azért legyen egy jobb állapotú is, amit bedobhatnak a közönségbe, de ne is legyen teljesen csillogóan új, hogy azért aki elkapja, annak meglegyen az az érzés, hogy azt használta a koncert alatt.

-Ti?-kérdeztem a másik háromra pillantva.

-Minden tökéletes!-mondta Theo, a többiek pedig csak egyetértően bólintottak.

-Na ezt már szeretem hallani. Bármi féle váratlan meglepetés a ma estére?-kérdeztem miközben komolyan végig pillantottam rajtuk.

-Nem is tudom, lehet ma én megkérem a mi kis rosszfiúnk kezét...-mondta ártatlanul és szerényen Cody, mire csak fel röhögtünk a Zaydenre tett utaláson.

-Oké, tehát nincs!-mondtam nevetve, mire csak sértődötten nézett rám.

-Nem veszel komolyan, az a megérzésem...-mondta gyanakodva, mire csak küldtem neki egy puszit.

Na, komolyságot! Félidő... Kinek mi kell?-kérdezte majd már el is kezdték sorolni.-Oké, Erick, akkor ahogy megbeszéltük, az első szám után köszöntöd a közönséget, és hosszabb monológot még 4 másik számnál mondasz össz-vissz időkitöltésnek, búcsúzkodni pedig az utolsó szám előtt kezdesz, majd miután lement szépen előre tipegtek, aláírtok, dobtok, hajoltok, visszajöttök és tekintettel arra, hogy az apám is itt van, vagy imádkozzatok, hogy pasik nyerjenek, vagy tényleg kössetek csomót a tudjátok mitekre!-mondtam, miközben átnéztem a dal listát-Oké. Szerintem a Peace és a Happiness in My Life után tartsd a beszédet, a másik kettőt rád bízom!-mondtam lopva Erickre pillantva, majd lepillantottam az órámra.-Jézusom....-motyogtam, miután megláttam az időt.-Oké, bárkinek bármi óhaj-sóhaj?-kérdeztem sietve, mire semlegesen megrázták a fejüket-Ohh, még valami. Nem bánnám, ha meint megcsinálnátok azt a vakus kis játékot a közönséggel. Elárasztaná a netet és annál jobb marketing nem is kell, ugyanis az augusztusi néhány koncertre még vannak jegyek!-mondtam, mire bólintottak, de ezután összecsaptam a kezem.-Oké, induljatok!-mondtam, miközben felálltam, miközben elkezdtem őket kihessegetni, majd teljesen felpörögve elindultak ki.-Theo! A gitár!-kiabáltam utána mérgesen, mire már vissza is szaladt, de a többiek megálltak az ajtóban megvárni, miközben persze jót nevettek rajta. Ezután elindultunk, de még mielőtt kiléphettek volna, már jól nevelt gyerekek módjára beálltak egy sorba, miközben elvettem az első fülmonitort.-Theo!-mondtam, majd már háttal be is állt elém. A kezébe odaadtam, a fülhallgató részét, amit betett, de már a felsője nyakába becsúsztatva, alulról a másik kezemmel vettem is el azt a kis dobozkáját, majd felcsíptettem hátulra a nadrágjára, majd leengedtem úgy a pólóját, hogy a legkevésbé legyen látható.-Cody!-mondtam, majd már elém is állt. Ugyan ezt sietve elvégeztem vele is.-Erick!-szóltam, de miután ő állt elém, azért a szívem egy kicsit összeszorult. Azóta nem beszéltünk, amióta megkérte Nora kezét. Nem keresett, nem írt, nem hívott. Mintha mi sem történ volna.-Zayden!-mondtam majd elém állt.-Basszus, rogyj már lejjebb!-morogtam, hiszen nagyon nehéz felérnem, de már csak azért is megvárja minden egyes koncerten, hogy szóljak. Készséggel, de persze nevetve megtette, majd már bele is kezdtem miközben felszisszent.

-Basszus, ezer fok van, hogyhogy ilyen hideg a kezed?-morogta, miközben egy kicsit összehúzta magát.

-Bocsi véletlen volt!-hadartam el, hiszen egy pillanatig találkozott a bőre a kezemmel, de már át is vettem a dobozkát, majd már csatoltam is az övébe.-Rohadtul izgulok, azért ilyen!-mondtam, mire kiskutya szemekkel nézett rám mind a négy.

-Olyan cuki vagy!-mondta Theo.

-Mi nem izgulunk ám!-mondta Cody, mire halkan felnevettem.

-Mert én helyettetek is teszem, na de indulás mostmár, aztán egy kalappal!-mondtam, de már ott se voltak. Esküszöm néha olyan, mintha én lennék az ovis néni, ők pedig a kiscsoportos totyogósaim, de így szeretem őket! Mindannyiukat. Hiszen ők is a családom része!

Kocogva mentek ki a srácok, mire a tömeg hatalmas sikítással üdvözölte őket. A 3 srác elől integetni kezdett, amíg Zayden le nem ült a dobok mögé, majd bele is kezdett az első számba, ami egyben egy néhány másodperccel a dobbal indít, majd már a fiúk kezében fel is nyögött a gitár, majd Erick is belekezdett az énekbe.

A közönség azonnal torkuk szakadtából kezdték vele énekelni a szöveget, és természetesen Noraval mi sem voltunk kivétel. Én elkezdtem, ő pedig becsatlakozott. Semmi kedvem sem volt hozzá, de mégis mit kellett volna tegyek?! Rászólni, hogy hagyja abba? Hiszen a leendő férjecskéje énekel...