-Héjj, héjj, héjj! Kisasszony! Mi a francot művelsz?!-kérdezte kiakadva, miközben a napágyra ejtette a naptejet, majd sietve a kezem után kapott, de én erre csak felnevettem.

-Leveszem, hogy ne úgy barnuljak le, hogy ott egy nagy sávban világosabb legyen a bőröm...-mondtam, miközben a nevetéstől nem bírtam, így feltámaszkodtam a könyökeimre, elvégre Zayden sikeresen visszacsatolta a felsőmet.

-Felejtsd el! Nem leszel meztelen!-akadt ki, de én erre ismét csak felnevettem, majd így néztem hátra rá.

-A kertedben vagyok.-mondtam nevetve, de ő csak nagyon csúnyán nézett rám. Én nem bírtam és igaz, hogy nevetve, de felültem a sarkamra, Zayden mellé.

-Igen, de szemben egy hülye, rád gerjedt fasz lakik! Úgyhogy kibaszottul nem leszel meztelen!-morogta mérgesen, de én csak a hozzá közelebbi kezemet az arca túloldalára emeltem, majd odahajoltam és egy jó nagy cuppanós puszit nyomtam az arcára.

-Csak a felső részét veszem le, a hasamra fekszek vissza és ha nagyon akarsz, akkor maradj itt velem te is és ha rajtakapod, hogy leskelődne, akkor ismét behúzhatsz neki egyet.-mondtam ártatlanul, mire csak csúnyán nézett rám.

-Nem!-morogta halkabban.

-Zady...-sóhajtottam a szemembe nézve mosolyogva, miközben a combjára simítottam a kezem.-Hiszen így is több ruha van rajtam, mint ezelőtt, a nap elején...-mondtam halkabban, mire csak elmosolyodott.

-Menj be a házba és felőlem már akár meztelenre is levetkőzhetsz!-mondta komolyan a szemembe nézve, de én csak elnevettem magam.

-Zady... Ne butáskodj.-mondtam kedvesen, miközben már lejjebb is hajtottam lassan a bugyim felső részét, hogy ne csak a köldököm vonaláig barnuljak le.

-Sky, ne csináld...-sóhajtotta, de én közben egy angyali mosollyal az arcomon már hátra is nyúltam a kapcsokhoz.

-Zady... Te ne csináld. Most is háttal vagyok mindenkinek, egyedül csak te látsz. Ha lefekszek még te se fogsz látni...-kezdtem el magyarázni, mire csak nagyot sóhajtott.

-Sky...-sóhajtott, de én közben már ki is csatoltam a felsőm, és csak a kezeimmel fogtam össze.

-Zady... Légy jó hozzám és én is nagyon jó leszek hozzád...-mondtam halkabban a szemébe nézve, mire már közelebb is hajoltam és lágyan, az ajkaimat éppen csak az ajkaihoz érintve adtam az ajkaira egy aprócska puszit.

-Megígéred, hogy nem fordulsz át és végig csak a hasadon fekszel?-kérdezte komolyan, mire hatalmas mosoly húzódott a számra.

-Megígérem, Zady!-mondtam, majd már el is engedtem bikinim felső részét, majd hagytam, hogy lehulljon rólam, majd a napágy mellé ejtettem. Zayden szemei persze azonnal a melleimre tapadtak, de nem nézelődhetett sokat, ugyanis szép lassan visszafeküdtem hasara.-Kend be légyszi a hátam!-kértem mosolyogva, mire hatalmasat sóhajtott, de megfogta a naptejet, nyomott egy kicsit a tenyerébe, majd elkezdte lassan bekenni a hátam, de én erre csak felszisszentem.

-Mi az?-kérdezte halkan nevetve.

-Hideg...-motyogtam, amin halkan felnevetett, de tovább simogatta a hátam.-Zady?-kezdtem bele lehunyt szemekkel, mire csak kérdőn hümmögött.-Ígérd meg, hogy megmasszírozol egyszer. Ez olyan jó!-motyogtam mosolyogva, mire csak halkan felnevetett.

-Oké, de csak ha megígéred, hogy te is engem...-mondta, mire hatalmasat sóhajtottam.

-Legyen...-motyogtam, mire éreztem, hogy közelebb hajolt.

-A végén lesz Happy End?-kérdezte pimaszul, mire döbbenten tátottam el a szám.

-Sose változol meg, ugye?-kérdeztem, mire elmosolyodott.

-Soha. És az a gondolat, hogy miután valami finom illatú kence-ficéddel megmasszírozol, utána pedig meglovagolsz, akár csak ma délelőtt és hajnalban, az irdatlanul felizgat!-morogta, de nem bírtam, erre csak halkan felnevettem.

-Hülye vagy, de tudod mit? Legyen. Egyszer lesz majd szülinapod is, nem?-kérdeztem, mire hatalmasat sóhajtott.

-Bébi... December...-kezdett bele, de közbe vágtam.

-December 23-án van, tudom! Akkor majd előre hozzuk és az én ajándékomat megkapod augusztus 31-én.-mondtam egy ártatlan mosollyal, mire ő is elmosolyodott.

-Elfogadom!-mondta hatalmas mosollyal, de nem bírtam és hatalmas mosoly húzódott a számra, szinte el is nevettem magam.-Mi az?-kérdezte mosolyogva.

-Csak arra gondoltam, hogy téged szinte a Jézuska hozott!-mondtam mosolyogva, de erre csak rácsapott a fenekemre.

-Tudom, hogy ajándékként tekintesz rám, nem kell hangsúlyozni.-mondta egy pimasz mosollyal az arcán, majd felkelt.-Megyek, átöltözök, mindjárt jövök én is.-mondta.

-Kicsit sem vagy ám nagyképű!-motyogtam halkan az első mondatára válaszolva.

-Mit mondtál, Szivi?-kérdezte a küszöbről visszafordulva.

-Semmit, Zady. Menj csak...-mondtam hangosabban, mire már el is tűnt. Jó néhány percet várnom kellett, de miután meghallottam a lépteit, már le is huppant mellém az egyik napágyra. Lopva rápillantottam, de nem bírtam, elmosolyodtam. Már csukva is vannak a szemei és bizony deréktól felfelé semmi sem fedi a testét. Valósággal látszik, ahogy a nap simogatja a testét, és esküszöm, a gondolattól bizseregni kezdett a tenyerem. Azok a tökéletes mell és hasizmok... Azok a tetoválások... Ahogy az egyik kezét a feje alá helyezte, azzal ahogy megfeszül a bicepsze... Elég rendben van a srác, mit ne mondjak.

-Kend be magad naptejjel, le fogsz égni.-motyogtam csukott szemekkel, de a fejem felé volt fordítva.

-Nem. Nem baj...-sóhajtotta ő is.

-Holnap koncert, te pedig megállás nélkül mozgatod kezed, lábad. Holnapra feszülni fog a bőröd és égni. Nem fogsz tudni úgy mozogni. Úgyhogy kend be magad...-mondtam komolyabban és már ki is nyitottam a szemem, de egyből utána ő is és felém fordult.

-Egy perce sem vagyok kint, nem égtem még le.-mondta egy pimasz mosollyal az arcán.

-Egy perc alatt nem tudsz leégni! Csoda lenne! De hogy tartsd is ezt az állapotot kend be magad!-szóltam rá, de csak felnevetett.

-Nem!-mondta mosolyogva, mire csak csúnyán néztem rá.

-Jólvan, Zady! Te akartad!-morogtam mérgesen, majd már fel is keltem, majd a hátam mögé pillantva lecsekkoltam, de szabad a terep, sehol senki, úgyhogy már fel is keltem, majd gyorsan átszökkenve, hirtelen már ott is teremtem Zaydennél. Vagyis sokkal inkább Zayden ölében. Miután felültem rá, vele szemben, elégedetten néztem rá, majd már egy kicsit előrébb is hajolva, megfogtam a naptejet, majd már fel is egyenesedtem újra.

-Sky! Te mi a faszt művelsz?!-kérdezte idegesen, miközben felült, de én csak mosolyogva vissza löktem.

-Csak nyugodj meg, kérlek. Gyorsan bekenlek és már itt sem vagyok! Holnap pedig egy könnyen átmozgott koncert után ráérsz megköszönni!-mondtam komolyan, de csak nagyon csúnyán nézett rám.

-Félmeztelenül ülsz a kertemben! Körülvéve három pasi házával. Három olyan pasiéval, akik nem láthatnak meztelenül!-morogta mérgesen és ismét felült, de én ismét hátra döntöttem.

-Négy! Négy pasi háza van körülöttem! És Norat is kihagytad! És ez az 5 fő közül ki lát csak félmeztelenül? Te! Te, aki csak a mai nap folyamán többször látott meztelenül, mint én, saját magamat egész eddigi életem folyamán!-mondtam, miközben nyomtam egy kicsit a kezembe a naptejből. Erre akaratlanul is elmosolyodott.-Úgyhogy leszel szíves befogni és csak beleegyezni!-mondtam komolyan a szemébe nézve.

-Akkor is félmeztelen vagy!-morogta, miközben elkezdtem bekenni a felsőtestét.

-Senki sincs kint!-mondtam mosolyogva, miközben körbe néztem.

-Én éppen most nem erre gondoltam...-sóhajtotta, miközben megfogta a csípőm és lejjebb tolt egy kicsit, mire döbbenten tátottam el a szám mosolyogva, de nem tehetek róla, elmosolyodtam.

-Zady...-motyogtam döbbenten mosolyogva.

-Néhány perce egy elég szaftos masszírozási módszerről beszéltünk, most pedig itt ülsz rajtam, naptejjel kenegetve, félmeztelenül. Ahogy elvetted a naptejet az asztalról, a melledet szinte a számba nyomtad...-morogta a szemembe nézve, de én erre csak halkan elnevettem magam.

-Zady... A mai nap folyamán már rengetegszer csináltuk... Hogy a francba van még neked erre még mindig... Igényed?!-kérdeztem értetlenül, mégis halkan és mosolyogva, a végét nehezen befejezve. miközben tovább folytattam a teste simogatását... Mármint bekenését!

-Először is... Fejezd be a feneked mozgatását!-morogta, miközben elkapta a csípőmet. Én erre halkan felnevettem.

-Bocsánat, de nem direkt csinálom, ahogy kenlek, azzal muszáj mozognom...-mondtam halkan nevetve.

-Az meg a másik... Lehet jót tenne, ha most nem érnél hozzám. Csak egy kis ideig. Amíg elmúlik a vész a nadrágomban és, hogy a fejemből kiverjem azokat a képeket, amiket a mai délelőtt folyamán szereztem. Tudod ez most nekem egy kicsit nehéz... Mondhatni fojtó!-mondta halkan, de én erre halkan felnevettem, de a tekintete azonnal leesett a melleimre.

-Mi az, Zady?-kérdeztem ártatlanul, miközben megeshet, hogy megbillegtettem ide-oda a felsőtestem.

-Menjünk be! Könyörgöm, menjünk be!-kezdett bele, miközben felült, én viszont csak átöleltem a nyakát. Mondhatni miközben szándékosan neki nyomtam a melleimet.

-Miért? Mi történne, ha bemennénk?-kérdeztem egy pimasz mosollyal az arcomon, mire csak mindkét kezével a fenekembe markolt és még közelebb vont magához.-Zady... Ez egyre nagyobb...-motyogtam halkan, mire csak pimaszul elmosolyodott.

-Mintha most ülnél először az álló farkamon...-morogta az ajkaimra.-Ha pedig beszándékoznál jönni velem, bele is ülhetnél!-morogta, de én csak halkan felnevettem.

-Zady, komoly problémád van. Szerintem el kellene menned valami anonim szexfüggő találkára. Én támogatlak benne, esküszöm!-suttogtam az ajkaira mosolyogva, de csak még mérgesebben nézett rám.

-Bemegyünk!-morogta, de én csak felnevettem.

-Nem megyünk!-mondtam halkan nevetve.

-Bemegyünk!-ismételte meg komolyan.

-Nem megyünk! Amúgy is... Már unalmas, hogy állandóan csak szexelünk..-sóhajtottam, mire nagyon csúnyán nézett rám.

-Kis szívem, ne alacsonyítsd le! Amit mi csinálunk az művészet! Ez már valóságos mestermű! Mint egy kibaszott jól megkomponált mestermű! És a legszebb, hogy nálunk ez csak ösztön! Ösztönösen ennyire jó veled! Ösztönösen ennyire jó nekünk! Ugyan már Bébi, ne mondd, hogy te nem nedvesedsz be egyből, a legelső kis apró dologtól... Lehet, hogy függő vagyok, de te is! Igaz, belőled nem néztem volna ki, de te is legalább annyira betegesen vágysz rá, mint én! Amíg mások étvágyát egy-egy menet enyhíti, mi annál éhesebbek leszünk! Ne is tagadd! És amióta gumi nélkül csinálhatjuk, csak még jobb! Annyira finoman szorítasz! Még mindig! Úgyhogy igen, kibaszottul akarlak! Állandóan!-morogta a bőrömre, hiszen időközben az orrával végig cirógatta az állkapcsom vonalát, egészen le a nyakamig, majd ott cirógatott tovább.-Tudod azt kívánom bárcsak éjfél is elmúlt volna... Ha este lenne már rég nem érdekelne semmi. Az éjszaka folyamán a sötétnek köszönhetően nem láthatna senki. Amíg mindenki más alszik, én az éj leple alatt lefektetnélek erre a napágyra. Addigra már teljesen meztelen lennél! Végig csókolnám az egész testedet. Minden egyes aprócska kis négyzetcentijét! Aztán pedig a világ legalázatosabb embereként térdelnék le eléd! Az egyik lábadat felhúznád, miközben a másikat a vállamra emelném, majd már el is merülnék a lábaid közt... Ha már így felmerült... Tudod te, hogy milyen kibaszott finom vagy?! Szerintem fogalmad sincs róla! Ha életem hátralévő életében csak téged ehetnélek, én boldogan elfogadnám a sorsomat! A tested megremegne az élvezettől, miközben a szádra tapasztanád a kezed azért, hogy a sikolyoddal ne keltsd fel a többieket. Aztán megdugnálak! Olyan keményen, hogy önkívületi állapotodban azt se tudnád, hogy élsz-e még vagy halsz! Az elején félreismertelek. Azt hittem egy ártatlan virágszál vagy, akivel olyan finoman kell bánni, mintha porcelánból lenne, de nem. Te szereted, ha kemény vagyok veled, ugye?-morogta a fülembe, miközben néhány ujjával éppen csak hozzám érve simogatta végig a gerincem vonalát lassan. Nem tehetek róla. Többször is borzongás futott végig a testemen. Hirtelen megmukkanni sem tudtam, csak helyeslően hümmögtem egyet, mire csak halkan, mély hangon felnevetett.-Imádom, amikor bevadulsz! Amikor elveszted a kontrollt magad felett! Tudom, hogy mindig próbálod tartani magad. Próbálod visszafogni magad. De felesleges, nem gondolod?! A végén úgyis artikulálatlanul sikítva élvezel el. Újra és újra! Imádom, amikor sikítasz! Amikor a nevemet nyögöd! Amikor végig karmolod a hátam.-morogta a nyakamra, de ezután feljebb hajolt és a következő mondatot már a fülembe suttogta.-Amilyen gyönyörű, izgató és elképesztően szexi vagy, amikor elélvezel!-suttogta és ismét végig futott egy jóleső borzongás a gerincemen.-Bemegyünk?-kérdezte és éreztem, ahogy elmosolyodott.

-Bemegyünk.-motyogtam, majd már meg is csókolt mosolyogva.

-Helló, szomszédok!-köszönt hirtelen egy hang. Úgy megijedtem, hogy szinte felsikoltottam.

-Ijedten fordultam hátra.

-Fordulj el!-szólt rá Nora Erickre, ő pedig szófogadóan hátat is fordított.-Csak te vagy meztelen?-kérdezte Nora.

-Igen... Mármint nem! Egy pillanat.-hadartam zavartan, miközben fel akartam kelni, de ekkor Zayden megkapaszkodott a derekamba.

-Sehova sem mész! Visszaülsz!-hadarta komolyan, miközben lepillantott az ölére. A férfiassága... Anyám!

-Csak megfordulok...-hadartam el, majd már meg is fordultam, miközben a melleim elé kaptam a kezem.

-Forduljak el én is?-kérdezte Nora.

-Hagyd csak...-mondtam, miközben Zayden átnyúlt az én napágyamra a fürdőruhám felső részéért, majd elém tartotta. Én gyorsan belebújtam a szabad kezemmel, majd gyorsan magam felé fogtam, így a másikkal is belebújtam, majd már hátra is húzta és elkezdte bekapcsolni.

-Félbeszakítottunk valamit?-kérdezte óvatosan.

-Csak napozni akartam...-mondtam mosolyogva, miközben Zaydennek dőltem, ő pedig magához ölelve húzott közelebb.

-Az gáz, ha egy cseppet sem lohaszt ez az egész?-suttogta a fülembe.

-Fejezd be...-hadartam el suttogva.-Már megfordulhat...-mondtam, Erickre utalva, mire már lassan meg is fordult. Jézusom... A szeme valami borzalmasan rondán belilult! Elképesztő. Zayden... Erős, azt meg kell hagyni! Legalábbis ütni nagyot tud!

-Figyelj csak, Erick átugrik a szüleihez ma este. Nincs kedved átugrani? Tarthatnánk egy csajos estét. Olyan rég volt és szerintem rengeteg mindent ki kellene tárgyalnunk...-mondta, miközben jelentőségteljesen a hátam mögött lévő férfira pillantott lopva.

-Oké, persze! Hányra jöjjek?-kérdeztem mosolyogva.

-Felejtsd el! Ki sem kelhetsz az ágyamból! Nem engedem! Az enyém vagy! Én pedig kanos vagyok, úgyhogy a te esti programod már megvan!-kezdte el hadarni suttogva a fülembe, mire csak felkaron legyintettem.

-Állj le!-hadartam el én is.

-Nem is tudom... 8-ra mit mondasz?-kérdezte mosolyogva.

-8?-kérdeztem vissza, mire helyeslően hümmögött.

-Éppen akkor fogunk belevágni a harmadik menetbe. Nem!-morogta a fülembe Zayden.

-Oké, 8-ra ott leszek.-mondtam mosolyogva.

-Oké. Zayden tud nélkülözni néhány órácskára?-kérdezte mosolyogva, mire óvatosan hátra fordultam felé. Adtam az ajkaira egy lágy csókot, majd visszafordultam Nora felé.

-De olyan gyorsan szolgáltasd vissza, amilyen gyorsan csak lehet!-mondta Zayden komolyan, de ezen én halkan felnevettem.

-Ne is foglalkozz vele!-mondtam, miközben még jobban hozzábújtam.

-Bébi... Nekem ez kezd már fájni! Mármint nem csak képletesen, hanem konkrét fizikai fájdalommal!

-Akkor este találkozunk, de nekünk most jut eszembe, hogy van valami izé... Valami dolgunk... Egy... Izénk...-motyogtam zavarta, miközben felkeltem, de húztam a hátam mögött magammal Zaydent is. Persze nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, úgyhogy végig előtte állva takartam, majd hagytam, hogy ő forduljon meg először és induljon vissza.

-Oké. Sziasztok!-köszönt kedvese Nora.

-Sziasztok!-köszöntem én is, majd Zayden után siettem.-Borzalmas vagy!-hadartam el nevetve, miután behúztam magam mögött az ajtót és a függönyt is, de már le is támadt, és valósággal végig nyalta a nyelvem. Tántorogva indultunk beljebb és csak akkor váltunk el, mikor elérkeztünk a kanapéig.-Csüccs, nagyfiú!-mondtam mosolyogva, miután lehúztam a fürdőnadrágját, majd meglöktem a mellkasánál hátra, ő pedig lehuppant a kanapéra. Mosolyogva nézte végig, ahogy térdre ereszkedtem előtte, miközben lejjebb csúszott.

-Én esküszöm...-kezdett bele, de ekkor végig nyaltam az egész hosszát, úgyhogy nem lepett meg, hogy elfúlt a hangja.-Kibaszottul imádlak!-morogta, miközben bevettem a számba és gyors tempóan elkezdtem mozgatni a fejem és a kezemmel is besegítettem. Hatalmas morgás tört fel a torkából, miközben hátradőlt, a hajamat pedig egy copfba összefogta.